Csak egy szürke konténer a sok közül - kívülről egyáltalán nem feltűnő a gyárépület. Ha bemegyünk, akkor már egészen más a kép: a helyiségekben és a folyosókon rengeteg ágy egymás mellett, lomok és szemét között. Mindenhol használt cipők és koszos, szakadt ruhák hevernek. Az éjjeliszekrényeken kotyogós kávéfőző, lábosok. A zuhanyzóban régi forgótárcsás mosógép és centrifugák állnak.
Még a laikus szemnek is egyértelmű, hogy régóta átmeneti szállásnak használják a korábban dobozgyárként működő csarnokot. A legutóbbi lakók két hete érkeztek; negyvenen jöttek Erdélyből, Marosvásárhelyről Magyarországra, köztük 12 gyerek. A Győri Ipari Park egyik üzemcsarnokában, borzasztó körülmények között szállásolta el őket az ismeretlen „állásközvetítő”.
A férfiak napközben dolgoznak, a gyerekekre az asszonyok vigyáznak az elhagyott gyárban. Nehéz elnyerni a bizalmukat, érthető okokból nem szívesen beszélgetnek idegenekkel. Az egyik fiú szűkszavúan meséli, hogy buszokkal hozzák-viszik munkába a férfiakat. Kapálnak vagy kaszálnak, de fogalma sincs, hol. Napi pár ezer forintot keresnek fejenként, amit hazafelé élelmiszerre költenek – teszi hozzá az egyik asszony. Most, hogy „lebuktak”, indulhatnak máshová vagy haza – úgy tűnik, ő maga sem biztos abban, hogyan lesz a folytatás.
Pedig nem is ők jártak tilosban
Közérdekű bejelentésre a múlt kedden razziázott együtt a rendőrség, a bevándorlási hivatal és Győr város jegyzője a csarnokban. Igazoltatták az embereket, megállapították, hogy a papírjaik rendben vannak. Uniós állampolgárként bárhol szabadon tartózkodhatnak az EU területén. Nem indult ellenük eljárás. Indul viszont a terület tulajdonosa ellen, aki a jogszabályok szerint ipari területen nem végezhetett volna szállásadói tevékenységet.
Az ingatlan tulajdoni lapján a szombathelyi fülnek is ismerősen csengő cégnév szerepel: Lombard Ingatlan Lízing Zrt. A céget a jegyző szerint pénzbírsággal sújthatják, de hogy mennyit kell fizetnie, azt egyelőre nem tudta megmondani. A jövőben pedig ellenőrizni fogják, hogy valóban nem működik-e munkásszálló a csarnokban.
Ez eddig senkinek nem tűnt fel?
A Pannonhalma melletti Ravazd településen minden nyáron több száz alkalmi munkást foglalkoztatnak a mezőgazdaságban. A munkát azonban nem az ott élők végzik, elsősorban erdélyi magyarok vagy magyarul nem beszélő román állampolgárok érkeznek a szezonra. Többségük mélyszegénységben él. Ez a munkalehetőség számukra az utolsó szalmaszálat jelentheti. Olyan sokan jönnek, hogy nyaranta külön élelmiszerboltok nyílnak, mert az idénymunkások tömegeit nem tudják kiszolgálni a meglévők. Hamarosan egy nagyobb szálló is felépül a településen.
Úgy tudjuk, a győri illegális munkásszállón élők is Ravazdra jártak dolgozni. Az ipari parkot üzemeltető Győri Nemzetközi Ipari Park Kft. 15 éve értékesítette az ominózus telket egy dobozgyárnak. Ezután épült rá a csarnok, ahol 10 éven át díszcsomagolásokat gyártottak. Pár éve bezárt az üzem, aztán a terület tulajdonosa többször megváltozott. Az igazgató szerint ez alatt elvesztették a kapcsolatot a most illegális munkásszállóként működő telek üzemeltetőjével (amely nem azonos a tulajdonossal), a szolgáltatási díjjal is három éve tartoznak.
Ezek után tényleg különös, hogy a világon senkinek nem tűnt fel, hogy mi zajlik az elvileg üres üzemcsarnokban évek óta. Most is az kellett a lebukáshoz, hogy a múlt héten érkezett alkalmi munkások nem voltak elég éberek: a mosott ruháikat a kerítésre teregették, a szemetüket zsákokban kivitték a kapu elé. Talán elfelejtettek szólni nekik, hogy nem kéne feltűnősködni? Az arra járók rögtön kiszúrták, hogy valami nincs rendben.
A gyárból a napokban kiköltöztek a munkások, ezután a terület jogilag már nem munkásszálló. A bürokrácia érdeklődése nagyjából eddig terjed. Hogy mi lesz a kiutat kereső erdélyiekkel, talán sosem derül ki. Ugyanakkor érdemes átgondolni azt is, hogy ezekre a munkákra hiába utaznának ide minden évben ötszázan, ha az állásokat itthonról is be lehetne tölteni.
