Márfi Márk, amellett, hogy a "mi fiunk", hiszen Vas megyei, a fiatal magyar színészgeneráció egyik legkülönlegesebb, független alkotója, aki nemcsak színészként, hanem íróként és önálló színházi vállalkozóként is jelen van a kulturális életben. Személyes hangvételű, önéletrajzi ihletésű trilógiája (Telik, Lassan, Tovább) a vasi gyökerekből, a családi pulykafarm világából és a felnőtté válás nehézségeiről is szól. Monodrámájában - mely már közelít a 100. előadáshoz - bemutatja, hogy milyen teljes fizikai kontrollal, tökéletes artikulációval pár méterre a nézőtől jelen lenni a játéktérben.
Nyáron, egy podcastben beszélgettünk utoljára. Akkor láttam a Telik-et, amely a te Vasszécseny, majd Jánosháza melletti farmon töltött, külön világban zajló gyerekkorodat és édesanyád betegségét dolgozza fel. Azóta már színpadra került a Lassan és most itt a Tovább. Amikor a Telik elkészült, már benned volt-e a másik kettő folytatása?b
Igazából még nem, az első három évben teljesen önállóan futott a Telik, az első két évben még a gondolat sem született meg. Utána jött az ötlet, hogy ez megérdemelne egy folytatást. Közben írtam egy hatszereplős drámát Szarvasvér címmel. Ezt aztán sokat formáltam és dolgoztam rajta, és a végén igazából megmaradt a Szarvasvér is, de született egy kétszereplős új dráma, és ez lett a Lassan. Amit már tudtam úgy formálni, hogy a Telik folytatása legyen. 2026-tól Tóth Ildikó főszereplésével játsszuk.
Amikor láttam veled a Teliket, úgy éreztem, hogy édesanyád túlélte a betegségét, aztán nemrég tudtam meg, hogy sajnos nem...
Igen, ő 2024 januárjában elhunyt.
Talán ez a legnehezebb, de muszáj úgy játszanom, hogy a Telik végén ott legyen a remény. Ha azt éreztetném, hogy már minden elveszett, akkor a Telik mondanivalójának lényege, hogy érdemes változni és változtatni a családi kapcsolatokon is halványulna. Ha én azzal a tudattal játszom, hogy anya már nincs, akkor elvesszük a darab reménykeltő, pozitív irányát, ami még ott volt benne 2020-ban, és hiszem, hogy benne van 2026-ban is. Szóval emiatt nem mondhatom ott ki, hogy Anya már nincs. Hiszen amikor én még 26 éves koromban a darabot írtam, akkor még volt, és volt remény, hogy meggyógyul. Ezért is nagyon érdekes ez a színészi lét, pláne amikor magánéleti dolgokat játszol, mert duplán kell színésznek lenned miatta. A magánéleted fölé is lépsz.
"...ez a farm – ami óhatatlanul összekapcsolódik a családdal és az otthonnal – egyszerűen a részem."
Ha már itt tartunk a családotoknál. Te Vas megyei vagy, tavaly kaptál is egy megyei kulturális díjat. Mintha neked az egyik legfontosabb tered a világban ez a pulykafarm lenne. Azért van így, mert drámáid erről szólnak, vagy mert egyébként is az életednek ez nagyon meghatározó része?
A második verzió az igaz: nekem ez a hely gyakorlatilag az identitásom részévé vált. Nem csak az otthon, hanem sokkal több annál, és talán ezért is az egyik fő témája a harmadik darabomnak a Tovább-nak. Hogy igen, továbbra is, és bármi jön is, azt gondolom, hogy ez a farm – ami óhatatlanul összekapcsolódik a családdal és az otthonnal – egyszerűen a részem.
Mit gondolsz, akárhol lenne is ez az otthon, így ragaszkodnál hozzá? Mi az a meghatározó, vagy nagyon fontos tényező, ami miatt ennyire fontos neked?
Ez ugye nem egy falu közepén lévő kis ház szomszédokkal körülvéve, hanem egy teljesen szeparált hely. Három kilométeres körzetben gyakorlatilag nincs senki, legalábbis gyerekkoromban nem volt. Ez egyrészt egy biztonságos közeg volt, maga a szabadság. Az a terület kvázi a tiéd, vagy legalábbis tudod, hogy az apukádé, egy mindig felfedezésre váró terület.
Én az egész országot szeretem. Nagyon sokat kerékpározom, egész közelről látom az egyes vidékeket. Ám nekem Budapestről, ahol élek, Vas megye vált a hazává. Ahogy megyek át a Bakonyon, el a Somló mellett, és megérkezek Kemenesaljára, az egy nagyon fontos hazatérés mindig. Pontosan tudom, hogy milyen nehéz volt eljönni innen 14 évesen, amikor Szombathelyre mentem kollégiumba... Akkor még az ember kamasz és örül a szabadságnak, de ahogy nő be a feje lágya, és már egyetemre megy Budapestre, ott azért megérzi a váltást. Berzsenyinek van a Búcsúzás Kemenes-Aljától című verse, én azzal felvételiztem a Színművészetin, szóval nagy ez a kapcsolódás.
Látom, hogy sokfelé jársz a világban, és nagyon aktív sportéletet élsz. Sok kerékpáros képet látni rólad, ez a hobbid?
Igen, főleg a tavaszi-nyári időszakban. Amit én csinálok, az az ultramaraton: 1300 kilométer tíz nap alatt – vagyis most már nyolc nap alatt is megcsináltam. Ez mind terepen megy, komoly szintemelkedések vannak benne: Mátra, Bükk, Bakony, a Zalai-dombság, Balaton-felvidék. Gyakorlatilag az összes magasságunkat megmászom ilyenkor egy kb. 20 kg-ra felpakolt bringával. De ez az ultramaraton teljesítés talán legkevésbé a kerékpározásról szól nekem.
Hogyan dolgozhatjuk fel a gyászt?
Pont ezt akartam kérdezni, miről szól ez neked?
Arról, hogy ez egy olyan állapot, amit a hétköznapokban lehetetlen elérni. Ezt nem tudod átélni egy szobában vagy egy konditeremben. Ehhez kell a természet, kell az, hogy egyedül legyél az erdő közepén, hogy a hetedik napja tekerj és teljesen kimerült legyél, miközben meg tele vagy energiával és az agyad már teljesen átkapcsolt egy másik üzemmódba. Mert annyira együtt vagy a természettel, a saját testeddel, mentálisan és fizikálisan is. Van egy célod, végig akarod csinálni, de közben figyelni kell az épségedre, az evésre, a hidratálásra, az alvásra, a helyes útvonalra és még sorolhatnám. Rendkívül komplex. Ha ezt tudod csinálni tíz napon keresztül, akkor a végén úgy érsz be a célba, hogy elegendő löketet ad a következő egy évre.
Rendbe rak?
Igen. Amikor Édesanya elhunyt, akkor csináltam meg először. Januárban ment el, és ez a verseny júniusban van. Amikor kezdtem felfogni, hogy én ebbe bele fogok roppanni, éppen hat vagy hét színházban játszottam. Mindenkinek írtam, hogy engedélyt kérjek tíz napra kivonni magam mindenből, és elengedjenek úgymond az erdőbe. Életem első ultramaratonja volt, a 150 jelentkezőből úgy 20-an tudtuk végigcsinálni. Kilenc és fél nap alatt megcsináltam, és nem szégyellem: én minden nap bőgtem, zokogtam.
Ez volt a te gyászod?
Tulajdonképpen ez. Anya ott volt mellettem. Írtam is erről egy tárcát a közösségi oldalamon. Amikor mész a tűző napon, 40 fok van, izzadsz, nincs már folyadékod, van ezer kilométer a lábadban, és találsz egy árnyékos részt, akkor én tudtam, hogy az Édesanya. Amikor jött egy kis szellő, tudtam, hogy az Édesanya. Amikor magányos voltam, és körbevett egy pillangóhadsereg, tudtam, hogy ez Édesanyám. Amikor a böglyök megtámadtak és feldagadt mindenem, de nem tudtam lenyelni a kalcium tablettát, Édesanyára gondoltam és nem adtam fel. Ugyanez az élet is: egy csomószor nem fenékig tejfel. A független szféra is nehéz. Ám ha át tudsz menni ilyen kőkemény dolgokon, akkor a hétköznapi feladatokat is meg tudod oldani.
"Nekem van egy elég jó kapcsolatom a Jóistenkével."
Erről eszebe jutott, te vallásos vagy, Márk?
Nekem van egy elég jó kapcsolatom a Jóistenkével. Gyerekkoromban sokat jártam templomba, de most felnőttként azt gondolom, nem kell feltétlenül egy épület ahhoz, hogy kapcsolatban legyek vele.
Azt is láttam a közösségi oldaladon, hogy a farmon maradt családdal nagyon szoros a kapcsolatod és nagyon fontosnak neked a testvéred kisgyerekei.
A kicsikkel lehet mindig új lapot kezdeni. Az ember időnként elront dolgokat, tesóval, apával, családtagokkal. Még ha nem is nagy dolgokról van szó, ezek megmaradnak, de egy gyereknél tiszta a lap, és ott lehet arra figyelni, hogy ne koszoljuk be.
Láttam egy képet, hogy a trilógiád harmadik részének, a Tovább-nak a szereplőit elvitted oda a pulykafarmra.
Igen. Azt gondolom, ez nekem a próbafolyamat része. A darab három szereplős, egy apa, és két testvér beszélget. Játszótársaim, Terhes Sándor és Ertl Zsombor is tűpontosan érti a karakterfelépítést, a motivációt, a célokat, de egyikőjük sem látott még hasonló farmot. Hogyha már itt a lehetőség, azt gondoltam, hogy ezzel élni kell.
Ritkán van a színházban olyan, hogy élő emberből inspirálódott karaktert jelenít meg egy színész a színpadon, kvázi egy kortárs drámában. Édesanyám már nem élt, amikor a belőle inspirálódott karakter a Lassan-ban színpadra került. Most itt, hál' Istennek, édesapám és a bátyám tudtak találkozni Sanyival és Zsombival, ami egy nagyon érdekes dolog. Fontosnak tartottam, hogy lássák azt a profizmust, ahogy a bátyám és édesapám csinálja ezt a munkát. Nem azért, hogy utánozzák őket – hiszen nem őket játsszák, inkább az esszenciájukat, a sűrítményüket –, hanem hogy átvegyék az atmoszférát. Az érzetet, hogy milyen leutazni oda azt a 180 kilométert, milyen a Somló, milyen a ködös farm.
Az első darabnál, a Telik-nél Bíró Bence volt a dramaturg. Vele dolgoztál a másik kettőben is?
Nem, Mikó Csaba volt a segítségem a Lassan-ban és a Tovább-ban is. Bence egy kiváló dramaturg, nagy megtiszteltetés volt, hogy egy pályakezdő darabját érdemesnek tartotta arra, hogy foglalkozzon vele.
Független színésznek lenni Magyarországon
Milyen most független színésznek lenni Magyarországon?
Ez 0-24 órás meló, vagy inkább 0-26 órás. Ennek minden egyes fázisát csinálni kell. Tehát, amikor nem írok, vagy amikor nem játszom, akár a Lóvasúton, akár a Radnótiban, vagy akár máshol, vagy nem próbálok éppen más új darabot, akkor gyakorlatilag titkárnő vagyok, asszisztens vagyok, sofőr vagyok, technikus vagyok, egyeztető vagyok, és egy csomó olyan dologgal még kell foglalkozni, amit most fel sem tudok sorolni, de a napom nagy részét kiteszik.
Arra tudnám lefordítani, ahogy édesapám csinálja a farmot. Neki az a szenvedélye, nekem meg ez. Imádom csinálni.
Van segítséged?
Igen, két fontos ember is van mellettem, Linda és Balázs, de az egésznek az átlátása az enyém.
Te direkt választottad az önálló létet, vagy egyszerűen így alakult az élet? Miért nem vagy társulati tag?
Így alakult. A Radnótiban voltam gyakorlaton, és szerencsére azóta ott még folyamatosan játszom is a 10 című darabban már 8 éve. De azt gondolom, hogy ezeket a saját anyagokat nem tudnám megcsinálni, ha társulati tag lennék, mert nem jutna elég idő és energia rájuk.
És mire jut idő és energia? Miben és hol láthatjuk Márfi Márkot a közeljövőben?
Májusban lesz egy bemutató az Orlai Produkciós Irodánál, egy nagyon izgalmas feladat, kiváló partnerekkel, remek csapatban, nagyon várom.
Nagy álmom volt egy Telik-trilógia hétvége, és ez március 13-14-15-én úgy néz ki, megvalósul. Péntek, szombat, vasárnap meg lehet nézni mind a három előadást. Illetve közeledünk a századik előadáshoz, ami a Budapesti Színházak Éjszakája keretében lesz. Ez egy független monodráma életében nagyon nagy szó.
Azt mondtad, hogy a Telik-Lassan-Tovább egyfajta "Kortárs Magyar Trilógia". Ezt meddig lehet játszani?
Nagyon remélem, sokáig. Bízom benne, hogy a Lassan-nak Tovább-nak is jut szép számmal előadás. Aztán nyilván szeretnék az autobiografikus írástól egy picit eltávolodni. Remélem, egy-két éven belül jelentkezhetek egy új írással, ami már nem vagy legalábbis kevésbé a saját életemről szól.
Több legmagasabb épület is megférhet egymás mellett
Végignéztem az Instagram oldaladat, ami maga is egy kicsit művészeti alkotás. Látom, hogy a szövegek úgy vannak megírva, a fotók úgy vannak megcsinálva, hogy egy szépen megszerkesztett oldal váljon belőle. De azt írtad ide hogy a 2025 nem volt egy olyan jó év...
Hát először is köszönöm, hogy észrevetted, hogy nagy meló van ebben a social media felületben is, mert valóban egy olyan fotó vagy fotósorozat sincs fent, amit csak úgy felraktam, hogy az algoritmus pörgessen. Mindegyiknek van valami tanulságos üzenete. Abba viszont nem biztos, hogy itt most belemennék, hogy mi volt a nehézség. Csak szerettem volna azt üzenni, hogy attól, hogy az ember sokat utazik meg, sokat dolgozik meg, sokat van a családjával, még ne gondolja senki, hogy hú, de jó, hú, de tökéletes minden.
Mit akar ennyire bizonyítani ez Vas megyei srác? Mert én hatalmas bizonyítási vágyat látok benned.
Nem tudom, hogy akar-e bizonyítani, de az biztos, hogy nagyon nehéz eljönni a családodtól és a nulláról kezdeni gyakorlatilag, név nélkül. És ez nem is a vidék-Budapest kérdés, mert másnak sokkal nehezebb például a határon túlról, vagy a nagy szegénységből jövőnek. Ám mégis azt érzem, mint a gyerek, aki szeret legózni, és szereti legmagasabbat felépíteni. Ettől még nem gondolom azt, hogy más nem építhet még legmagasabbat, hiszen szerintem lehet több legmagasabb épület is...
De az nekem fontos, hogy 2021-ben nem a nagy nevemmel, nem egy nagy író, vagy egy nagy rendező mögé bújva és nem egy bejáratott színházi helyen csináltam meg az első előadásomat, hanem nulla névvel, egy ismeretlen rendezővel, és egy olyan ismeretlen helyen, ami nem volt fenn a színházi játszóhelyek palettáján. Most már fent van. Felraktuk. Ez a Lóvasút.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
