Megannyi Mikulással találkoztam már életem során, rock and rollostól a beöltözött szomszédon és TSZ-büfésen át a női verzióig, de Joulupukkival még sosem hozott össze a sors. Amikor meghallottam, hogy a szakállas finn Szombathelyre érkezik tudtam, hogy ott leszek én is a Savaria moziban csütörtökön délelőtt, ezt nem lehet kihagyni.
Először a Tarisznyások együttes adott a sok gyereknek Mikulásváró műsort, majd megérkezett a várva várt Joulupukki is, énekszóra lépett be és tapsvihar közepette ült le a teremben.
Hat intézményből jöttek el a gyerekek a műsorra (Ernuszt Kelemen Gyermekvédelmi Intézmény, a Vas Megyei TEGYESZÁ, Dr. Nagy László EGYMI, Rumi Többcélú Gyógypedgógia Intézmény, SOS Gyermekfalu Kőszeg,és az ARANYHÍD Nevelési, Oktatási Integrációs Központból). A finn Mikulás felkészültebb volt, mint egyes hivatali vezetők, és hozott magával tolmácsot is, aki fordította a gyerekeknek a köszöntőjét.
A gyerekeknek nagyon tetszett az öreg, hamar le is rohanták a sok-sok csomagért, amiben szaloncukortól kezdve csokoládékon át volt minden jó, piros alma nem, csak mogyoró.
Szülők, nevelők és segítők sokasága fotózta a sok-sok gyerkőcöt Joulupukki mellett. Kivártam én is a sorom s amikor már minden csomag elfogyott készítettem egy közös képet vele, megalkotva életem első olyan képét, amin Mikulással szerepelek (ez valahogy az elmúlt harminc évben nálam kimaradt). Boldogság.
