Megérkezett a Nyugat fiatalokat célzó, új választási cikk-és videósorozata
March
02.
21:57
program során a Nyugat.hu által kialakított fiatal újságíró csapattal tovább dolgozva készült el ez a tanulmàny. Ahelyett, hogy a fiatalok felé, inkább fejjel a falnak rohan a Fidesz – ez derült ki a 21 Kutatóközpont legfrissebb, március 19-én publikált közvéleménykutatásából. A 30 évnél fiatalabbak körében, a felmérés szerint silány 14 százalék támogatottságot élvez a kormánypárt, a korosztály nagy része a Tisza felé kacsingat inkább, 65 százalékos aránnyal. Ezek az adatok egyértelműen megerősítik a Medián, körülbelül két héttel ezelőtti mintáját – itt a fiatal válaszadók 63 százalékát terelgette a szíve, az esze és a zsebe hármasa is inkább a Tisza Párt felé.
Nem véletlen, hogy az egymást megerősítő adatokból úgy tűnik, áttörhet a generációnk folyamatos „mi akkor most egy buborékban élünk - vagy mégsem” kérdésfeltevésén, és véget vet folyamatos lantolgatásunknak, hogy a rendszerváltó hangulat általánosságban is érzékelhető-e a korosztályunkban, valóban többen vagyunk-e, akik változást szeretnének, vagy ez csak hasonló beállítottságú társas kapcsolataink nyomán létrehozott illúzió.
A fiatalok tényleg struccok, akik homokba dugták a fejüket?
Szó sincs arról, hogy a fiatalság politikai passzivitása hungarikum lenne. Az Európai Unió egészében sürgetően tekintenek a helyzet átlátására, mivel a jövő generációjának politikai tudatossága és a demokratikus mechanizmusokra való fogékonysága a demokratikus társadalmak fenntartásának nélkülözhetetlen eleme. Azonban, ha megpróbáljuk kinyomozni a miértekeket, bemerészkedünk a színfalak mögé, az apolitikusként címkézett magatartásból értékes, rendszerszintű hibákra rámutató visszajelzéseket nyerhetünk. De mégis mik lehetnek ezek?
A válaszok többségében általában visszaköszön a politikusokkal szembeni bizalmatlanság és az állam demokratikusnak nevezett folyamataival szembeni elégedetlenség kettőse. Ezek asszociációs zavart okoznak a korosztálynak és hosszútávon elidegenítik őket a közügyektől. A politika legapróbb morzsáinak kisöprése életünkből egy olyan kígyózó és ismétlődő spirál, amely végén a finish helyett ugyanoda bukdácsolunk vissza, ahonnan látszólag elindultunk. Közömbösségünk miatt, ami az elidegenítésből fakad, érdekeink kevésbé képviseltek, ezért többszörös dózisú szorongással adagoljuk túl magunkat, ha a politikára terelődik a szó.
A 21 Kutatóközpont a 2024-es EP választások alkalmából készült, fiatalok politikai magatartását mérő anyagában is visszaköszön a megfogalmazott elidegenedettség: itt a megkérdezettek legtöbbje hajlamos volt fiatal, ellenzéki pártokat, például a Momentumot, támogatni, aki nem kapott esélyt érdekeik képviseletére, mivel kiesett az EP-ből. Ellentétben a legtöbb európai országgal, ahol a fiatalok többsége az egyenlőség, az emberi jogok, és a zöldpolitika mátrixában határozza meg magát, Magyarországon minden korosztályt a megélhetési problémák és a gazdasági helyzet foglal le, így nem meglepetés, hogy a fiatal választókat is ez a kérdéskör izgatja leginkább. 16 év Orbán-rendszer után a magyar fiatalok számára - a közéleti aktivitásra hajlandó, szociálisan és gazdaságilag rugalmasabb középosztály egyetemistái - az érték-és ideológiaalapú politizálás olyan luxuscikk, amit egyszerűen nem engedhetnek meg maguknak.
I need some validáció, buszjegyre kéne
Nem célunk egy szakpolitikai intézkedéseket, vagy javaslatokat szemléző összefoglalót az olvasók elé tárni, ezért a továbbiakban a Fidesz eddigi ütőkártáiból, illetve a Tisza Párt kínálatából válogatunk. Az ifjúságpolitika kitüntetettnek nehezen nevezhető helyzetéről a Fidesz kormányban sokatmondóan árulkodó, hogy csupán államtitkárhelyettesi kézben összpontosul. Majd level up-olva, 2022-től Nagy-Vargha Zsófia fiatalokért felelős államtitkár kezében a családpolitika ernyője alá került.
2010 óta a bevezetett intézkedések nagy része illeszkedik a párt tradicionalista, családi keretben meghatározott fiatalképéhez, és sok esetben valamilyen családtámogatási intézkedést jelent – ignorálva a Gen Z megváltozott jövőképét. Példa erre az első házasok kedvezményét vagy a családi adókedvezmények rendszere is. Folyamatosan visszatérő probléma a fiatalokat halmozottan érintő lakhatási válság, erre reagált a kormány, amikor a CSOK, CSOK Plusz és a Babaváró hitelt kiegészítve 2025 nyarától célzott, fiatalos fókusszal behozta az Otthon Start programot. A várakozásokkal ellentétben azonban ezeknek az intézkedések többsége csak tünetet kezel, átfogó megoldást nem kínál. Gondoljunk csak bele: az Otthon Start esetében súlyos, a törlesztőfélre terhes gondok uralkodnak.
A legtöbb fiatal ugyanis nem keres annyit, hogy finanszírozni tudja a meghatározott törlesztőrészleget, így számukra nem opció a támogatás igénybevétele. Ilyen lehet, hogy ha kioffol a saját kormánypártod? Ha ehhez az ajánlathoz hozzátesszük a 25 év alattiak adókedvezményét vagy a technikumi rendszer fejlesztését, egyértelmű lesz, hogy a szőnyeg alá söprés divatba jött: pénzzel és családideológiával elhallgattatni akaró, de reális megoldást nem kínáló ajánlat képe sejlik fel előttünk. Nem csoda, hogy a fiatalok többsége ezekkel nehezen tud azonosulni, mivel csak ideig-óráig, ideiglenesen kezelik életkezdési-vagy megélhetési aggodalmaik egyes tüneteit.
A Fidesz fiatalságról alkotott képét jól illusztrálja az Orbán Viktorból országjárása alatt kikívánkozó mondatok: „Elnézést fiatalok, de a tapasztalatot a kor adja meg. (...) Ez nem a kalandorság ideje” Ócsán, vagy a „most nem olyan időket élünk, amikor kalandozni kell, kísérletezni, meg próbálgatni (...) inkább azért, mert nekünk van tapasztalatunk és ma a tapasztalat a legkeményebb valuta az európai politikában.” Esztergomban. A maradi hozzáállás sajnos fertőző és elég nehezen gyógyítható. Szentesen a miniszterelnöknek az ellentüntető fiatalsághoz már csupán egyetlen mondata volt: “esetleg meg is köszönhetnétek”.
Elég nyilvánvaló tehát, hogy fiatalokat nemcsak a megélhetési kérdések terelik az alternatíva irányába, hanem abbéli frusztráltságuk is, hogy a kormánykommunikáció megfosztotta őket kompetenciájuktól és önállóságuktól. Egyszerűen megfogalmazva: senkinek nem kenyere, ha hülyének nézik őket, vagy leértékelik. Ráadásul úgy, hogy erre sztereotípiákkal is ráerősítenek: gondoljunk csak a Miskolcon elhangzott klasszikusra: “a fiatalok szeretnek szembefordulni a szülőkkel, különösen, ha fiúk - a lányokkal nagyobb szerencséje van ugyanis az embernek.” – A tudatosságuk megkérdőjeleződik, illetve fokozatosan csökken nemi vagy akár eltérő társadalmi osztály esetén is. A Fidesz szemében a politika jó mulatság, férfimunka, ezért történhet az, hogy társaiknál még kevesebb kompetenciával ruházza fel a fiatal nőket.
Jogosan merül fel a kérdés, hogyan várhatjuk el érdekeink képviseletét olyan fideszes politikusoktól, jövőbeli képviselőktől, akik ebben a meglehetősen maradi szellemben tekintenek a 18-30 évesekre.
Hiszen, egyetlen fiatal sincs a pártelnökségi-, illetve a kormánytagok között sem, akik hiteles közvetítőként jelenhetnének meg az fiatalok és a kormány között. Az alulról felfelé mozgó mechanizmusok helyét átveszi a fentről-lefelé, hierarchikus módon szerveződő központosítás. Ebben a kormány az az egyedüli entitás, aki képes azonosítani és megoldani a fiatalok problémáit.
Ezzel szemben a Tisza Párt képe egy racionális döntésekre képes, stabil jövőképhez elengedhetetlen játékosokként azonosítja ezt a korosztályt. Gyűjtőproblémaként, elsődleges prioritásként kezeli a Fidesznél már-már tabutémává vált külföldre költöző fiatalok helyzetét, külön alprogramban, ’Vár a hazád!’ névvel foglalkoznának ezzel a területtel. Komplex hazaváró kánaánt vetítenek elő, amelyben ösztöndíjakat, lakhatási támogatást, adókedvezményeket, csökkentett bürokratikus terheket és beilleszkedést segítő munkavállalói-és szabadidős mentorprogramokat szerveznének.
Ehhez kapcsolódó kommunikációjukban nem démonizálják és kiáltják nemzettagadónak annak külföldön szerencsét próbáló rétegeit, hanem egy alaposan átgondolt, anyagi-és tudásgyarapítási megfontolásként írják le a külföldi tapasztalatszerzés idejét. A legtöbb társadalmilag támogatott Orbán-kormányi intézkedést meghagynák, vagy kibővítenék azokat. Ilyen a családi pótlék és az anyasági támogatás duplájára emelése, az iskolakezdési támogatások, vagy a CSOK programban kilátásba helyezett enyhítések.
Ideologikus berkekben elsőre nincs hatalmas különbség – a Tisza ugyanúgy tradicionális családpolitikai területeket helyet előtérbe, de ezekhez egy modern társadalmi-és szociális felelősségvállalást jobban sejtető „twist-et” ad. Inkább egyénekre bontott juttatásokra koncentrálnának, illetve alsóbb rétegek felé szélesítenék a támogatások többletjuttatásait.
A kompetens, aktív és nem utolsósorban tájékozott fiatal választó képe elősomolygott Magyar Péter március 15-i beszédében is: „Kedves fiatalok, ez a választás leginkább rólatok szól. Most kell megmutatnotok, hogy mekkora erő lakozik bennetek. Ahogy 1848-ban és 1956-ban is megmutatták az akkori fiatalok. A hazátok számít rátok, ti vagytok a jövő, nektek és veletek építjük újra a hazánkat.”.
Ne felejtsük el azt sem, hogy az elsőszavazók számára a diáktüntetések időszaka politikai identitásalakító szereppel bírt, amire a Tisza oktatáspolitikai csomagjával reagál. Rendőrminisztérium heyett önálló oktatási minisztériumot, szabad tankönyvválasztást, alapítványi irányítástól mentes autonóm egyetemeket és másodfokú oktatási intézményeket helyeznek kilátásba.
Együtt minden könnyebb
Oross Dániel, Szabó Andrea és Papházi Viktor 2024-ben megjelent, fiatalok részvételi mintázatait vizsgáló kutatásában bizonyítékot talált arra, hogy a fiatalok körében sejtett politikai apátia jelensége egyre inkább egy berögzült mítosz, mint valós jelenség. Különösen a koronavírus járvány szocializációra gyakorolt negatív hatása után megnőtt a fiatalok társas kapcsolatok iránti igénye, a közösen “politizálás” egy szocializálódási folyamat része lett. Ez segítette az egymáshoz kapcsolódást, így könnyebben gyarapodott valaki személyes vagy professzionális emberi kapcsolatokkal.
A politizálás online és offline közösségi tevékenységgé fejlődött; előnybe került az az iskolázott, főleg egyetemistákból álló réteg, akik mindennapjaiba nagyobb eséllyel fért bele a direkt demokratikus részvétel. A feljebb említett, 21 Kutatóintézet készítette anyag is szintén a közösségi élmény bevonva motiváló erejét látja a politikai részvételt egyik leginkább ösztönző tényezőnek.
Ellentétben a kormánypárt digitális térben tett közösségszervezési-és mozgósítási kísérleteivel, a Tisza nemcsak meghallgatta ezt a leckét, de közel jelesre is vizsgázott belőle. A Tisza-szigetek “fűgyökérszintű” (grassroots) szerveződési modellje eleget tesz a önkéntességen alapuló közösségépítés, a személyes kapcsolatok és a látható, helyi aktivizmussal működő politika szentháromságának, a párt se perc alatt lekörözte a berozsdásodott Fidesz-féle, vidéki bázisokat adó Polgári Köröket. Az oda-vissza működő információáramlás kevesebb hierarchiát és több nyitottságot feltételez a központi vezetés részétől, ami hozzájárul ahhoz, hogy a részvétel inkább “szabadidős tevékenységnek” tűnjön , ne keményvonalas “pártkatonás” politikai aktivizmusnak.
A maximum 50 fős tagsági kvóta is részben ezt a szocializációs célt szolgálja, másrészt automatikusan hálózatokat teremt a csoportok között és a LinkedIn dzsungelbe felnevelt generáció számára még kapcsolati tőkével is kecsegtet. Megkülönböztetett fókuszt kapnak a 16-30 évesek, ők Ifjúsági Tisza Szigetekben, vagy fiatalok számára szervezett altagozatokban is kibontakozhatnak – egyértelmű, hogy a korosztály tudatossága nem vitatott. És ez amellett, hogy frissítő, feletébb imponáló.
Fiatalokat célzó elemek a választási kampányban
A fentiekből kiderült, hogy a Fidesz hajlamos a fiatalokra okításra szoruló, tapasztalatlan társadalmi rétegként tekinteni, akik nincsenek tisztában a döntéseik valódi súlyával. Gyakran érezhető, hogy nem kezelik önálló, komolyan vehető polgárokként a Z-generáció tagjait, és mesterkélt, gyermeki megengedéssel fordulnak feléjük, aminek politikusaik felszólalásaiban is nyoma marad.
Orbán Viktor a januári, Miskolcon tartott DPK-gyűlésen úgy fogalmazott; „minden fiatalért az apja meg az anyja felelős az első helyen”, csak másodlagos a kormány szerepe, ez pedig „igaz politikai értelemben is”. Ezután arra kérte a szülőket, hogy „beszéljenek a saját gyermekeikkel, hogy érthessék, milyen fontos lesz az ő döntésük”. Ebből a retorikából kiindulva logikus, hogy a Fidesz a fiatalok esetében más, az általánostól eltérő, gyakran komolytalan módszerekkel operál - hiszen nekik még tanulniuk kell.
A Fidesz és a social media-trendek esete
Vizsgáljuk meg, hogy néz ki mindez a gyakorlatban. A kormánypárt kampánystratégiáján egyértelműen látszik, hogy kétségbeesetten próbálják megtalálni a „közös hangot” a fiatalokkal. Ugyanakkor az is szembetűnő, mennyire nem járnak sikerrel. Kiváló példa erre Orbán Viktor Instagram- és Tik Tok-oldala, amelyen a tavaly meghirdetett „ Digitális Honfoglalás” óta rendszeresen jelennek meg a fiatalokra szabott tartalmak.
A jelenség úttörője a előző tavaszi, ún. „Italian Brainrot” (vagyis olasz agyrohasztás) hullám alatt posztolt videó volt. Ennek a Z és az Alfa-generáció körében hódító trendnek szürreális tulajdonságokkal rendelkező, már-már Salvador Dalí stílusára emlékeztető, MI-generált állatok voltak a főszereplői. A legismertebb talán a sportcipős cápa, a vadászrepülő-testű krokodil, illetve az a husánggal járkáló, emberszabású bot volt, mely a fenti videóban „megjelent” az egyik kormányülésen. Az eset természetesen nagy médiavisszhangot keltett, fogadtatása viszont előrevetítette azt az attitűdöt, ahogy a fiatal generáció a kormánypárt későbbi közeledéseire is reagált.
A kormánypárt bekapcsolódása a témába ugyanis igazi „buligyilkos” húzás volt: a trend eddigre már lecsengőben volt, a Fidesz médiafelelősei késve kapcsoltak, így nem érték el a célközönséget. Sőt, az alkotás alá érkező kommentek is egyértelműen azt mutatják, hogy a megszólítani kívánt generáció inkább érzett szekunder szégyenérzetet, mint ellenállhatatlan vágyat arra, hogy leszavazhasson a kormánypártra. Ők viszont ennek ellenére beleálltak. Az esetet még számos további videó követte.
Ezekbe szép lassan a politikusokat is bevonták: Szentkirályi Alexandráéknak a fent említett karakterek közül kellett kiválasztaniuk kedvenceiket. Ekkor született meg az azóta kétes minőségben mémesült „Szigminiszterelnök” kifejezés is, méghozzá a trendek szerint maszkulin férfiak leírására használt „sigma” és a „miniszterelnök” szavak összevonásából. Ezt természetesen Orbán Viktor alteregójának szánták, Lázár János közlekedési miniszter pedig habozás nélkül emellett tette le a voksát a „SzigMÁV-val” (talán már sejtik: itt egy maszkulin vonatról van szó) szemben, amivel tanúbizonyságot tett feltétlen lojalitásáról.
Fiatalos vizeken
A Tiszához hasonlóan a kormánypártra is jellemző volt az elmúlt hónapokban, hogy igyekeztek követni a közösségi médiában felkapott videóformátumokat. Rendszeresen jelennek meg Orbán Viktor közösségi oldalain editek, vagyis vágóképekből összeállított rövid videók, melyek főleg a Tik-Tok videómegosztón számítanak népszerűnek. Ez a formátum „hagyományosan” egy-egy videojáték-karakter, sorozat-, vagy filmszereplő bemutatására szokott szolgálni, az elején egy hangzatos idézettel, majd dinamikusan változó képekkel, felkapott, inspiráló zenékkel aláfestve.
A miniszterelnök ezeket rendszerint a saját népszerűségének illusztrálására használta, így nagyobb kampányrendezvények (pl. DPK-gyűlések, vagy az országjárás állomásai) után találkozhattunk velük. Ezek a videók Orbánt szinte már rocksztárként pozicionálták, aki fürdik rajongók szeretetében, alátámasztva ezt az eseményeken részt vevő embertömegek megmutatásával. A Fidesz azonban ezzel a módszerrel is ellenállásba ütközött: elismerő hozzászólásokkal maximum a vágómunkát és a zeneválasztást illették, a videók tartalmi része, mondanivalója „nem ment át”. Be kell vallani, sajnos valóban kissé életidegen, hiteltelen egy olyan politikust hasonló tartalmak szereplőjeként látni, akit elmondása szerint idegesítenek a “gépzenék”, így vezetés közben mindig csak Dankó Rádiót hallgat…
A sokszor kellemetlen közjátékok kontraproduktív mivoltát szerencsére hamar észlelték a Fidesz háza táján. Ám ezt követő próbálkozásaik sem voltak sokkal sikeresebbek.
A „fiatalos” tartalmak gyártásából ugyanis a Lakmusz által nemrég lebuktatott, Fideszhez kötődő trollfarm is kivette a részét. A nagyrészt MI-generált Facebook-oldalak azt követően terjedtek el a közösségi médiában, hogy a Meta 2025 októberében betiltotta a politikai hirdetéseket a felületein. Ezek a kormánypártok egyik leghatékonyabb kampányfegyverei voltak az elmúlt években, így muszáj volt betölteni a keletkező űrt. A megoldást ezek az oldalak jelentették. Ez több szempontból is praktikus volt: a klasszikus profilokkal ellentétben ezekből egy ember többet is tud párhuzamosan működtetni, ami megkönnyíti az összehangolt operációt és segíti az algoritmus „elárasztását”.
A Fidesz terve az oldalakkal eredetileg az volt, hogy azok egymás posztjait tömegesen megosztva pörgetik az algoritmust, organikus módon elérve a tiltást megelőző elérési mutatóikat. Mindezt gyakran „fiatalos” szlengeket használó, politikai ellenfeleikből gúnyt űző rövid videókkal szerették volna elérni. Kétségbeesett próbálkozásaikkal és paródiáikkal legfeljebb magukat sikerült nevetségessé tenniük.
A kormánypropagandát explicit módon harsogó tartalmak mellett gyakran feltűntek olyan videók is, amikben a húszas éveik elején járó emberek egy kávé mellett, vagy a parkban sétálva beszélgetnek a politikáról. Az ilyen videók idővel egy rendes sorozattá nőtték ki magukat, és amellett kampányoltak, hogy egy esetleges Tisza-kormány alatt elbúcsúzhatnánk mindazon kiváltságoktól, amiket a Fidesz biztosított a fiatalok számára (például a 25 év alattiak SZJA-mentessége) – sőt, örüljünk, ha nem visznek el minket az első nap katonának. Mindez közvetlen, közérthető hangnemben történt, 8-10 másodperces videók formájában, melyeket rövidségük miatt akarva-akaratlanul végignéz az ember. A kamuoldalak által sorozatgyártott videókban visszatérő elem volt a Z-generáció körében népszerű sorozatok és játékok képi világának felhasználása is, mint a Stranger Things, vagy a Clash Royale.
A sokszor teljesen abszurd, egyértelműen a fiatalokra állított videók azonban a befektetett kreatív energia ellenére nem érték el a kívánt hatást: bár nem ritkán több tízezres megtekintésszámot értek el, fogadtatásuk rendkívül megosztó volt. A hozzászólások azt mutatják, az emberek többsége észrevette, hogy MI-generált tartalommal áll szemben, és szánalmas, erőltetett próbálkozásnak minősítették azt.
A videókról elismerően nyilatkozó kommentelők között további kamuprofilokat, valamint az idősebb generáció képviselőit találjuk, ami azt mutatja, hogy a kormánypártok támogatottsága ezzel az organikus módszerrel sem nőtt a közösségi médiát használó fiatalok körében.
Kimaradás és lemaradás
Ahogy láthattuk, a DPK-gyűléseken előszeretettel hangoztatott, a kormány egyik fő stratégiájának számító „kimaradás politikája” a közösségi médiában gyakran változott a lemaradás politikájává. Az ember már-már kezdte elhinni, hogy a párt aggodalma tényleg jogos volt azzal kapcsolatban, hogy az online térben hátrányban vannak riválisaikkal szemben, mivel ők inkább a „való életben” politizálnak (ami bizonyítottan nem igaz, hiszen a Fidesz már a 2010-es választások előtt is komoly Facebook-kampányt folytatott).
Azonban az offline rendezvényeik tendenciái nem ezt mutatták. A kormánypárt ugyanis nem csak az online térben próbált ifjú szimpatizánsokat gyűjteni, hanem a kampányeseményeiken is, főleg az irányadónak számító DPK-találkozókon. A Fidesz itt még nagyobb fáziskéséssel mutatta fel az ütőkártyáit, gyakran egykor népszerű, de ma már alig ismert, inkább kínos előadók fokozatos bevonásával. Mindez azonban nem számít újdonságnak. A Fiatal Demokrataság bizonyításának klasszikus megoldása a kormánypártnál a fiatal celebek bevonása a kampányba. A módszert már régóta alkalmazzák, a mindenkori választások előtt kisebb vérfrissítésekkel. A csapat legújabb tagjai közé tartozik például Szabó Zsófi, Radics Gigi, vagy éppen Jaber.
A rapper megjelenése a kormány háza táján kiváló példa az aktuális trendek sikertelen követésére. A kuvaiti-magyar előadó először Orbán Viktor februári évértékelőjén tűnt fel, nem sokkal azután, hogy szabadult egy amerikai börtönből, ahol fegyver- és kábítószer-birtoklás miatt ült. Az esemény alatt több, kormányközeli influenszer videójában is feltűnt, sokan interjúztak vele, látszott, hogy büszkék arra, hogy melléjük állt. Megszólalásaiban a rapper többnyire „hunglish” nyelven beszélt, vagyis sok angol kifejezést használt. Ennek a kihangsúyozása egyértelmű gesztus volt a fiatalok felé, hiszen ez a nyelvezet főleg rájuk jellemző. A kormánypártnál valószínűleg abban reménykedtek, hogy ha a megszokott, hivatalos hangnemtől eltérő stílust pendítenek meg, arra majd felkapják a fejüket a Z-generáció képviselői.
A skóciai születésű előadó kampánycélokra való felhasználása azonban nem problémamentes, sőt, egészen nyilvánvaló önellentmondásba sodorta a pártot. Jaber zenéiben ugyanis sok szó esik drogokról és fegyverekről, ami elég furcsán veszi ki magát egy, a drog elleni háborút zászlajára tűző kormány támogatóinak körében. Ezen kívül nem túl jó példa az eltévelyedett fiatalok számára sem, akiket olyan nagy elánnal próbálnak megóvni a drog okozta ártalmaktól. Ez az ellentét (amelyre a videókat megtekintő fiatalok közül is sokan felfigyeltek) szimbolikus módon mutat rá a mintázatra, miszerint a Fidesz a saját narratívájának sem rest ellentmondani, ha az politikai haszonnal kecsegtet.
Mi jöhet még?
A jelenség fokozódásának ékes példája a következő, március eleji eset. Március elején a kormánypárti nézeteit nem titkoló Lentulai Krisztián műsora eddig még soha nem látott mélységekbe ereszkedett, hogy onnan 1-2 új fiatal szavazóval térjen vissza. A Hotel Lentulai vendége ekkor ugyanis Kocsis Máté volt, az egyik fontos téma pedig a magyar internet egyik legnagyobb mémjének számító, „világutazó” „rapper”, Köröskényi István.
Az MC Isti művésznéven futó illető az elmúlt években széleskörű ismertségre tett szert a közösségi médiában szókimondó stílusával, visszafogott minőségű zenéivel, valamint európai utazásairól szóló vlog-videóival - ugyanakkor olyan híresztelések is ismertek, melyek szerint körözés van rá érvényben Magyarországon, ezért „járja a világot”. Kocsis Máté a beszélgetés során mindezzel mit sem törődött és Lentulai kérdéseire reagálva viccelődve dicsérte MC Istit, többször is „ a legkomolyabb királynak” nevezte őt, reménykedve 1-2 piros pontban a fiatal szavazók részéről.
A szürreális képsorokat látva az emberben óhatatlanul megfogalmazódik a felismerés, hogy a kormánypárt politikusai lassan már bármit megtesznek 1-2 szavazatért – a fent említetteknél jóval felháborítóbb dolgokat is, ahogy azt A szavazat ára című dokumentumfilmből megtudhattuk. A választásig hátralévő időben viszont előreláthatólag még fokozódni is fog ez a tevékenység, hiszen a kormánypártnak nincs vesztenivalója. A rájuk nézve rendkívül kedvezőtlen közvélemény-kutatásokat látva várhatóan minden „puskaporukat” ellövik a következő napokban, hogy legyen némi esélyük a győzelemre.
Megvizsgálva az említett példákat arra a következtetésre juthatunk, hogy a Fidesz képviselői valóban kiöregedtek, és már nem beszélik a fiatalok nyelvét, bárhogyan is próbálkoznak (például olyan, párját ritkítóan kreatív elnevezésű oldalak üzemeltetésével, mint A Tik-Tokos Lány, aki rendszeresen közöl tartalmakat vezető fideszes politikusokkal). Ez viszont megnyitja a teret a Tisza Párt előtt, akik a jelek szerint sokkal jobban állnak ezzel a bizonyos nyelvtudással.
Online is árad a Tisza?
Magyar Péter és a Tisza Párt kommunikációja 2024-es feltűnésük óta alapjaiban írta át a magyar politikai marketinget. Stratégiájuk középpontjában a közvetlenség, a sebesség és az influenszer-logika áll, amivel hatékonyan kerülik meg a hagyományos médiacsatornákat és alakítják a napirendet a magyar közösségi médiában.
Mindebben megkerülhetetlen szerepe van a Tisza Szigetek esetében tárgyalt személyes hangvételnek is. Magyar Péter nem távolságtartó politikusként, hanem „közülünk való”, hétköznapi emberként jelenik meg a közösségi médiában. Gyakran posztol szelfiket, élő bejelentkezései kötetlenek és interaktívak, közvetlen kapcsolatot jelentenek követői számára, ami a politikusi “elérhetőség” újszerű érzetét kelti.
Magyar Péter közösségi média-bejegyzéseit rendre a közérthető nyelvezet jellemzi, ami mentes száraz és bonyolult szakkifejezésektől, ezáltal bárki számára könnyen befogadható. Szakpolitika helyett inkább érzelmi alapú mozgósítás figyelhető meg, ami nagyban épít a fiatalok rendszerváltó hangulatára.
A Tisza Párt elnöke sokszor saját kezűleg szövegezi és teszi közzé posztjait az - amúgy rendelkezésére álló - professzionális social media csapat helyett, valamint gyakran kommentel fideszes politikusok kritikus posztjai alá. Ez a magatartás közvetlenséget és nyitottságot sugároz, ami szimpátiát ébreszt a fiatal szavazók körében. Fontos ugyanakkor elmondani, ez az attitűd megkérdőjelezhető egy kormányzásra készülő, komoly párt esetében, amit sokszor fel is rónak nekik kritikaként, mondván, egy ország vezetéséhez ennél több komolyságra van szükség.
A párt említett kommunikációján megfigyelhető, hogy a közösségi felületeik menedzselését fiatalok végzik, szemben a Fidesz láthatóan hagyományos kommunikációhoz szokott embereivel, ami a reakcióidőn is meglátszik. Rendkívül gyorsan reagálnak a közéleti eseményekre. Míg a hagyományos pártok gyakran sajtóközleményekkel fogalmaznak, ők percek alatt kint vannak egy Facebook-poszttal vagy TikTok-videóval. Ezekre rendre nagy mennyiségű reakció érkezik rövid idő alatt, ami pörgeti az algoritmust, ez pedig széleskörű elérést biztosít a párt számára. Ezen kívül naprakészek a közösségi médiában és vetélytársaiknál jobb érzékkel tapintanak rá az aktuálisan felkapott trendekre, amiket szervesen be is építenek a párt kommunikációjába és imidzsébe. Ennek - a korábban már tárgyalt, mindennapos editek mellett - legjobb példája az úgynevezett “Mi vagyunk Magyar Péter” jelenség.
Az eset kiindulópontja egy internetes népművészeti alkotás, egy mesterséges intelligencia által generált zene, melyet egy Keddi Kosár művésznévre hallgató illető készített még tavaly ősszel, méghozzá a globális mémkultúrában elképesztő népszerűségre szert tevő, We Are Charlie Kirk című dal lefordításával. Az alkotás - melyben többek között Magyar Péter halált megvető bátorságáról és hősiességéről áradoznak magyar viszonylatban is “nagyot ment”, és hamar a kormányváltás himnuszává vált a fiatalok körében. Hamarosan szinte rendes petíció indult annak érdekében, hogy a dal a múzsához, vagyis Magyar Péterhez is eljusson, ami nemsokára meg is történt: a Tisza Párt vezetője engedett a nyomásnak, és egy Tik-Tok videó keretében bejelentette, hogy a választást megelőző országjárás során ez a szám lesz a bevonuló-zenéje.
Talán mondani sem kell, hogy a döntéssel nagy sikert aratott. Az eset kiválóan szimbolizálja a Tisza Párt működésének közösségi jellegét, aminek köszönhetően a formáció szimpatizánsai úgy érezhetik, közvetlen beleszólásuk van annak életébe. Az ilyen jelenségek továbbá segítenek abban is, hogy Magyar Péter neve „márkaként” épüljön be a köztudatba. A Tisza Párt pedig tudatosan nem határolódik el ezektől, fenntartva a szervezet organikus fejlődésének lehetőségét.
Összességében elmondható, hogy a Tisza Párt kommunikációja azért sikeres a fiatalok körében, mert nem „lefelé beszél” hozzájuk, hanem bevonja, sőt, sokszor felszólítja őket a politikai cselekvésre. Magyar Péterék ott érik el és szólítják meg az egyik legfontosabb szavazóbázist, ahol az idejük jó részét töltik: a kijelzők előtt. Orbán Viktor és pártja egy dologban biztosan nem tévedett.Egy folyamatosan digitalizálódó, hipermediális világban kulcsfontosságú a politikai kommunikáció ilyen irányú átfordítása, hiszen a jövőt jelentő fiatal választók elérésének leghatékonyabb csatornája egyértelműen a közösségi média lett. Meggyőzésükhöz azonban nem elég beszélni hozzájuk és róluk, hanem bizonyos szinten integrálni is kell őket - ebben a tekintetben pedig a kormánypártnak lenne/lett volna mit tanulnia legesélyesebb kihívójától.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
