A heti nagy influenzajárvány miatt meglehetősen keveset edzett a körmendi csapat, sőt a hétközi Sopron elleni összecsapást el is halasztották az együttesek. Így eléggé megtizedelve érkezett a kaposvári városi sportcsarnokba az Egis Körmend. A csapat két hiányzóval is bírt, Török Rolland és William Walker el sem utazott a társakkal, ők ugyanis még mindig az ágyat nyomták.
Az első negyedben érezhető is volt a körmendi bágyadtság. A hazaiak azt csináltak ellenfelükkel, amit akartak. Az 5. percig Farkas zsákolásán kívül nem történt esemény a körmendi oldalon. A somogyiak azonban 16 pontot dobtak ellenben. A Körmendek ekkor még elég nagy zakó nézett ki, aztán szépen lassan visszajöttek a játékba. Latinovics és Richards vezetésével egyre inkább ledolgozták hátrányukat, és ugyan az első negyed még 9 pontos differenciát mutatott a második 10 percre még közelebb sasszézott ellenfeléhez a vasi csapat.
Olyannyira, hogy a második etap 4. percében már csak egy kosár volt a hazaiak előnye. Ezt azonban a piros mezesek nem tudták kihasználni, úgy is mondhatjuk, hogy a kritikus szituációban megremegett a kezük és a Kaposvár a félidőre ismét nyeregben érezhette magát, 7 pontos hazai előnnyel mentek pihenni a csapatok.
A félidei szünet után a Körmend még egy kicsit kivárt. Az igazi fordulópont a negyedik negyed elején következett be, a vendégek ugyani egálra 66-66-ra hozták a meccset, az a picike kis plusz azonban hiányzott, amivel át tudták volna billenteni a mérkőzés mérlegét. Érdekesség, hogy ekkor már Spica és Frazier valamint Farkas, Richards és Seals is 4-4-4 személyi hibával játszottak. Ebből egyedül Seals pontozódott ki végül, a többiek végigjátszották a találkozót. Richards az utolsó másodpercben még egy triplakísérlettel próbálta megnyerni a meccset, ám ez végül csak kísérlet maradt. A Körmend még egy kis büntetőpárharccal próbálkozott de Raivió mind a két büntetőt értékesítettem, így a 4 pontos körmendi hátrányt már hosszabbításra sem lehetett hozni.
