Kemenesmihályfa jól dolgozott, végig kiválóan küzdött, s lehengerlő hajrával sikerült feljönnie a tavalyi faluszépségverseny harmadik helyére. Egyedül a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Vámosoroszi és a Somogy megyei Mosdós előzte meg a vasi községet azon a viadalon, amelyet egy országos információs portál hirdetett meg 2012-ben.
Hat vasi község az első tízben
S azt is nagyon fontos tudni, ezért muszáj megjegyezni, hogy hat másik, Kemenesmihályfához közel eső település - Nagysimonyi, Tokorcs, Bögöte, Borgáta, Boba és Kenyeri - is kitűnően szerepelt, valamennyien az első tízben végeztek.
A kemenesmihályfai siker egyik kovácsával, Potor Krisztina könyvtárossal a faluházban elevenítjük fel a szépségverseny részleteit. Elég későn értesültek a felhívásról, mondja Potor Krisztina, már hetek óta folyt a szavazás, amikor ők maguk bekapcsolódtak.
Kezdetben senkinek még csak sejtelme sem volt a faluban a versenykiírásról, Szabó Jenőné helyi képviselő szerzett róla tudomást teljesen véletlenül. A képviselő asszony aztán megkereste őt a hírrel, s persze azzal a kérdéssel, hogy benevezzenek-e. Meghányták-vetették a dolgot, de sokáig nem tépelődtek, hamar eldöntötték, hogy elindulnak. Egyöntetű volt ugyanis a véleményük: a Napra lehet nézni, de az ő falujukra nem.
Önzetlen települések
Mozgósították hát a lakókat, s akinek lehetősége volt rá, nyomban neki is látott a szavazásnak. Egy gépről óránként lehetett leadni egy voksot, úgyhogy az egyre bővülő csapat tagjai igencsak gyakran kopogtatták a billentyűzeteket. A verseny állását is ellenőrizhették időről-időre a résztvevők, s a kemenesmihályfaiak a finis előtt nem sokkal elszontyolodva tapasztalták, hogy csak a középmezőnyben foglalnak helyet.
Nem eresztették azonban búnak fejüket, erőteljes hajrával felkapaszkodtak a dobogóra, a harmadik helyre. Kemenesmihályfa, s a környező települések sikeréhez persze az is nagyban hozzájárult, teszi teljesebbé a képet a könyvtáros kisasszony, hogy a falvak nemcsak magukra szavaztak bőséggel és nagy lelkesedéssel, hanem önzetlenül egymásra is.
S ne gondolja senki, hogy csak a vetélkedés kedvéért neveztek be a versenyre, mondja Potor Krisztina. Azért indultak el, mert az ő településük - s most nem kell félni a szótól - egyszerűen szép, legalábbis a helyiek így tartják, s szerették volna, ha erről mások értesülnek. Takarosak, rendezettek a porták, a közterületek, az utcákat szegélyező tujasorok pedig egyenesen egyedülállónak számítanak.
Nevezetes épületek
Nevezetesség is akad bőven: a XIX. század első negyedében épült Vidos kastély (most magántulajdonban van), a XVIII. század közepén állított Vidos kúria (jelenleg egy angol üzletember a gazdája), valamint a XIX. század közepén emelt Minich kastély (a falu óvodája működik benne). S természetesen nem szabad megfeledkezni a helység katolikus és evangélikus templomáról sem. Az előbbit 1439-ben említették először, az utóbbit pedig 1817-ben építették.
Magától értetődően Potor Krisztina munkahelye, a 2007-ben átadott modern és terjedelmes faluház sem maradhat ki a sorból. A többfunkciós épület az orvosi rendelőnek, a könyvtárnak, s a nyugdíjasklubnak ad otthont, de hamarosan megnyílik a színházterem is.
El kell ismerni: ígéretesnek tűnik a szépségek - egy faluhoz képest - bőséges listája, úgyhogy indulunk is a meglátogatásukra, egyúttal gratulálunk Potor Krisztinának a szépségversenyi sikerhez.
Értesítés Celldömölkről
Szabó Jenőnét a háza előtt találjuk, stílszerűen éppen a porta előtti kert növényeit rendezgeti. A képviselő asszony - hiába kapacitáljuk - fényképpel semmi esetre sem szeretne szerepelni, de a versenyről szívesen beszél.
Valóban véletlenül értesült a kiírásról, mondja, Celldömölkön élő húga hívta fel rá a figyelmét. S mivel szívügye a falu, azonnal szólt Potor Krisztinának, aztán beindult a gépezet, aki csak tudott, bekapcsolódott a szavazásba.
Arra a kérdésre, hogy valóban olyan szép-e Kemenesmihályfa, mint azt a versenyen elért helyezése mutatja, Szabó Jenőné magától értetődően azt válaszolja: igen, valóban. S a képviselő asszony is a falu rendezettségét, a gondozott portákat, a nevezetességek sorát idézi elénk legfőbb bizonyítékul.
Az iskola sajnos már nem lehet a lista része, 2009-ben kénytelenek voltak megszüntetni, azóta a gyerekek Celldömölkre és Ostffyasszonyfára járnak tanulni. Az épület természetesen ott áll a helyén, az önkormányzat bérbe adta egy vállalkozónak. Szabó Jenőné végezetül azt javasolja, vegyük csak szemügyre tüzetesen a díjnyertes községet, meglátjuk, nem bánjuk meg.
Elragadtatott vendégek
Így is teszünk, jó darabig járunk-kelünk, szemlélődünk, fényképezünk a faluban, aztán betérünk az önkormányzat hivatalába. Smidéliuszné Kurányi Beáta és Fülöp Attiláné fogad bennünket, s hamar kiderül, hogy természetesen ők is leadták a maguk voksait a szépségversenyen, hiszen mindketten nagy rajongói a településnek.
S hogy miért olyan szép ez a falu? Hát, legfőképpen azért, mert jó dimbes-dombos, szelíd és szolid, mondják kis gondolkodás után mosolyogva a hölgyek, na meg rengeteg a zöld, és akad néhány igazán nevezetes épület is.
A munkatársak, miközben megmutatják a szépségverseny harmadik helyezéséért járó oklevelet, amely a hivatal egyik helyiségének falán függ bekeretezve, azt is a tudtunkra adják, hogy nemcsak a helyieknek tetszik ám a falu, hanem az idelátogatóknak is. A Vidos kúria húsvéti vendégei, akiket az épület angol tulajdonosa hívott meg magához, például egytől-egyig elragadtatással beszéltek Kemenesmihályfáról.
Böröcz Gábor, aki a brit tulajdonos megbízásából rendben tartja a kúria udvarát, s aki most végigvezet bennünket a birtok összes termén, pincéjén, padlásán, ha nem is elragadtatva, de igen elégedetten szól a falujáról. Ő itt született, itt él már lassan hat évtizede, mondja, s számára persze hogy ez a legszebb, legmegfelelőbb település a világon. Különben nem lakna itt.
Egy kis kritika
Csodák csodája, a vegyesboltban olyan helyi polgárral is találkozunk, aki némi kritikával is illeti a települést. Sipos Lilla kisgyermekes anyuka szerint az utcákat szegélyező tujasorok meglehetősen elavultak már, ő maga sokkal több virágot szeretne inkább látni a közterületeken.
S nincs játszótér sem a faluban, pedig nagy szükség lenne rá. Az óvoda játszóterét csak az intézménybe járó gyerekek használhatják, de a volt iskola pályáján sem labdázhat senki, nem veszi jó néven az ingatlan bérlője.
Amúgy Sipos Lillának is tetszik a lakóhelye, szerinte is megfizethetetlen az itteni csend és nyugalom. S az is nagyon fontos, hogy jó a buszközlekedés, hogy van vasútállomás és megfelelő választékú vegyesbolt. Tulajdonképpen minden, amire egy falunak szüksége van.