- Hogyan indult a pályája? Annyit tudunk, hogy Szombathelyen, a Nagy Lajos Gimnázium testnevelés tagozatos osztályában végzett.
- Tizenhét éves koromig közgazdásznak készültem, az utolsó évben döntöttem úgy, hogy inkább építész leszek. Édesanyám egy építészirodában dolgozott, igazából fogalmam sem volt arról, mit csinál egy építész, de egy nyári gyakorlaton itt dogozhattam. Annyira megtetszett az iroda légköre, hogy inkább építésznek jelentkeztem.
- A rajzos felvételi nem okozott problémát?
- Rajzolni mindig is szerettem, örök szerelem volt. Addig csak rajzolgattam, az utolsó évben aztán, amikor elhatároztam, hogy a műegyetemre megyek, nekiálltam intenzíven készülni a felvételire…
- Mestere, tanára volt?
- Nem, autodidakta módon készültem, otthon.
Közel a Haladás pályához laktunk
- Szombathelyen akad olyan épület, amelyet azóta is kedvel?
- A város sajátos hangulata az, ami mind a mai napig lenyűgöz, és amihez igazán kötődöm. Szombathelyet egy kiegyensúlyozott, kedves és hangulatos kisvárosnak tartom, tele parkokkal és zölddel. A Perint part mellett, közel a Haladás pályához laktunk, ennek légköre maradt meg legerősebben.
Visszatérve a kérdésre, nincs igazán kedvenc szombathelyi épületem, a város főtere az, amit leginkább szeretek, Szombathely legfrekventáltabb köztere és szimbóluma. Ráadásul a felújítása volt évfolyamtársam, egy kiváló építész - Mangliár László - tervei alapján készült el.
- Beutazta a világot, Budapesten él és dolgozik. Néha azért ellátogat még Szombathelyre?
- A szüleim révén, akik ott élnek, ma is kapcsolódom Szombathelyhez. Minden, ami várossal kapcsolatos a mai napig érdekel, rendszeresen megnézem a híreket. A kedvenc csapatom a Haladás, bármilyen szombathelyi sikerről hallok, annak borzasztóan örülök.
- Építészként dolgozott a városban?
- Számos szombathelyi pályázaton indultunk, például a Weöres Sándor Színház épületére kiírt tervezői pályázaton, ahol a mi munkánk is megvételre került. A Homok utca 1-ben egy többlakásos ház a terveink alapján épült fel, a korábbi években is indultunk a Pannon Expo pályázaton 1992-ben, ahol a második díjat nyertük el.
Visszatérve a WSSZ tervpályázatára, ott tényleg a legjobb tervet díjazták. Személyesen is sajnálom, hogy nem valósulhatott meg, ráadásul a Művelődési és Sportházhoz, és mögötte a Pelikán parkhoz is rengeteg gyerekkori élményem fűződik. Méltó lett volna Szombathelyhez, ha itt megépült volna az új színház..
- Az A4 stúdió megvalósult terveit elnézve, nagy volumenű építkezések, szállodák és bevásárlóközpontok a fő profiljuk.
Szentpétervártól Bakuig tervezett
- Hiszek abban, hogy pályádat alapvetően meghatározza, mihez kezdesz az egyetem végezte után, mit dob eléd a sors. Én 1988-ban, amikor a Műegyetemen végeztem, kikerültem Ausztriába, ott dolgoztam öt évig. A véletlen hozta, hogy pont egy olyan céghez kerültem, ahol többnyire hoteleket terveztek. Izgalmas feladatokba csöppentem, terveztünk Szentpétervártól Bakuig, volt, hogy 4000 méter magasan, a Pamírba kellett egy síhotel. Nagyon jó és intenzív iskola volt ez nekem. Amikor 1993-ban visszajöttem Magyarországra, megalapítottam az A4 Studio építészeti irodát. Jórészt itt is német és osztrák megbízóink lettek, akkoriban jöttek be Magyarországra a különböző üzletláncok is, az első megbízásainkat tőlük és bankoktól kaptuk. Mind a mai napig főként külföldi üzletláncoknak dolgozunk, emellett persze rengeteg tervpályázaton is indulunk, Magyarországon és külföldön egyaránt.
- Melyik munka a legkedvesebb?
- Mindig a legutolsó, amin épp dolgozom, amiben még benne élek. Most az a munka, amiért az elmúlt héten, a TRIMO pályázatán is díjat is nyertünk, ez a VASAS SC, Budapest Pasaréten megújuló vívócsarnokának felújítási terve. Itt adva van egy méltatlanul kezelt épület, amit a hetvenes évek óta nem újítottak fel, és ahol ennek ellenére olyan kiválóságok edzenek, mint Szilágyi Áron olimpiai bajnok. Most eljött a pillanat, hogy újjá kell alakítani. Az év elején kaptuk a megbízást a Vasas elnökétől Markovits Lászlótól. A pasaréti klubban egyébként magam is hetente megfordulok, a gyermekeim itt sportolnak, és a feleségem is itt adja a teniszóráit.
- Nem fájó, ha aztán a tervek az íróasztal fiókjában maradnak?
- Egyáltalán nem ez a jellemző, ha sorba vesszük, amilyen pályázatokon nyertünk, ott rendre meg is indult az építkezés. A Vasas vívócsarnoka is megvalósulhat, nemrégiben állami támogatás nyertek.
- Milyen irányzatokat, stílusokat kedvel? Manapság trend minél zöldebb és természet-közelibb épületegyütteseket álmodni.
- Nem igazán szeretem az irányzatokat, nálam az adott helyszín és az adott feladat dönti el, mi az az építészeti válasz, amit papírra vetünk, és ami megvalósul majd.
Nyilván vannak a világban népszerű áramlatok, mint a bio-, az öko- és „fenntarthatóság” szlogenje, ami benne van a levegőben, így a mi szakmában is. Mostanában előszeretettel hangoztatják a „fenntarthatóság” fogalmát, amit építészként nem tudok értelmezni, helyette inkább a megtarthatóság szót szeretem alkalmazni. Hogy konkrét példát is mondjak, a Vasas csarnoknál fontos szempontnak tartottuk, hogy ami a csarnokban szerkezetileg további használatra alkalmas, azt tartsuk meg, és ne dobjuk ki. Nagyon jó hozadéka ez a válságnak. Régebben minden építkezés bontással kezdődött, azzal, hogy ledózerolták a régit, mondván, nem lehet használni, mert elavult. Szerintem sokkal komolyabb és részletesebb munkát igényel az, ha a régi értékeit megmentve akarunk újat létrehozni. Ezt nevezem én „megtarthatóságnak”.
- A válság nem gyűrűzött be az Önök stúdiójába?
- Szerencsére sok megbízásunk van, több projekten is dolgozunk egyszerre… Pár hét múlva lesz a helsinki könyvtár eredményhirdetése, amin szintén indultunk, vagy most éppen Casablancába tervezünk piacot.
"Ha van elég akaraterőd, egy kis országból is oda lehet érni"
- Hogy lehet Budapestről a nemzetközi élvonalba kerülni? Mondjuk a World Architecture Festival kategória-győztesének lenni, pláne, hogy a díjat az építészek Oscarjaként is emlegetik…
- A szellemi olimpiák megszűntével egy építészeti iroda részére nem igazán adódik más lehetőség, hogy megmérkőzzék külföldi társaival, minthogy elinduljon a külföldi tervpályázatokon. Azért 10 éve elég sikeresen „vizsgázunk”, akár Dallasban akár Barcelonában, komoly nemzetközi sikereket értünk el. Muszáj pályázni, régen nagyon sokat utaztam is, most kevesebbet, de ahogy gyerekeim nőnek, szeretném nekik is megmutatni azt a sok szépet, amit én láttam.
Sportolók miért indulnak világversenyeken? Miért lépnek ki a hazai mezőnyből? Hetente többször viszem a gyerekem a Császár-Komjádi Béla Uszodába, ami szintén borzasztóan lepusztult állapotban van. S közben jönnek velem szemben az olimpiai és európai bajnokok, akik ott edzenek. Pont ez a lényeg, ha van elég akaraterőd, van hozzá elég ambíciód (bennem van elég:), rossz körülmények közül, egy kis országból is oda lehet érni. De ahhoz el kell indulni világversenyeken. Ott van Pars Krisztián, nyilván ő is tudna sokkal jobb körülmények között edzeni, ő mégis azon a szombathelyi pályán készül fel, és onnan indul el, ebből a kis országból lesz bajnok. Csak akarat kell.
- Lehet, pont ez lehet a válasz a válságra.
- Mi nem ülünk az irodánkban a munkára várva, hanem pályázatokkal is előre megyünk. Folyamatosan kutatom, keresem az újabb lehetőségeket.
"Mivel szeretek enni, kell a mozgás:)"
- Mesélne a háttérről, családjáról?
- A kortársaimhoz képest viszonylag kicsik még a gyerekeim, hiszen a korábbi évfolyam-találkozókon azt tapasztaltam, már mindenkinek középiskolások vagy egyetemisták a gyerekei. Az enyémek még kicsik, a két nagyobbik lány 12 és 9 éves, és van egy 6 éves fiam. Feleségem teniszedző és negyven évesen a strandtenisz világranglista 52.helyezettje, magyar bajnok, nemzetközi versenyek győztese.
- Ők is sportolnak?
- Nagyon fontosnak tartom a család és az iskola mellett a sportot is, hogy megtaláljuk számukra azt, ami az ő egyéni fejlődésükben épp a leghasznosabb.
A gyerekek közül a nagyobbik lányom több sportágat is kipróbált. Fontos, hogy megmutassuk, minél szélesebben a lehetőségeket. Ő most éppen vízilabdázik, és egyházi iskolában tanul, hatodikos. Ide jár Janka lányom is, aki ötévesen elment egy nyári balett táborba, azóta megszállottan csinálja, ezzel kel és ezzel fekszik. A fiam pedig most kezdett el úszni.
- Ezek után muszáj megkérdezni, milyen sportot űzött Szombathelyen? Sportol még?
- Teniszeztem és a mai napig játszom.Ezen kívül egy amatőr csapatban vízilabdázom és úszom. Mivel szeretek enni, kell a mozgás. A legbüszkébb arra vagyok ,hogy a magyar strandtenisz-válogatott tagjaként képviseltem országunkat az idei világbajnokságon Bulgáriában (nem senior kategóriában).
