Kinek újdonság, ha azt mondjuk, az elhízás bajszát húzogatja az, aki éjjel látogatja az éléskamrát, sőt, rosszabb esetben a diabétesszel is kekeckedik? Ugye, hogy senkinek. És akkor még ott van az is, hogy ha megtöltjük a gyomrunkat közvetlenül a pihenés előtt, akkor pihenésről talán már nem is beszélhetünk, forgolódásról, rossz éjszakáról annál inkább. Csak magunkkal tolunk ki, ha a gyomrunkat még arra az időre is munkába állítjuk, amikor már régen nyugizni kéne. Most azonban valami másra is fény derült, ami még kevésbé tünteti fel jó színben a kis éji rágcsát.
A los angelesi University of California kutatói rájöttek, hogy ez a szokás az agyunkkal is cseszekedik: úgy márpedig, hogy leronthatja a tanulási képességeinket és a memóriánkat.
A New Scientist nevű lapban közzétett tanulmány szerint Dawn Loh professzor és társai egerek egy csoportját napközben etették, délutánig bezárólag, egy másik egércsapatnak pedig estétől hajnalig engedték a lakmározást - és tették mindezt két héten át. Annak ellenére, hogy a kalóriabevitel és az ételek megegyeztek, sőt, még ugyanannyit is sikerült aludniuk a rágcsálóknak. Mégis, viselkedéstesztekkel különbséget fedeztek fel a két csoport között: volt egy kis rekesz, amibe ha elhelyezték az egereket, akkor egy nagyon enyhe, de azért kellemetlen áramcsípést kaptak, és
azok az egerek, amik akkor ettek, amikor aludniuk kellett volna, ritkábban dermedtek meg a félelemtől, vagyis elfelejtették, hogy a veszélyes szobába kerültek.
De egy másik emlékezetteszten is alulteljesítettek azok, akik pihenőidőben nyalakodtak bele a jóba.
A kutatók rájöttek, hogy a memória létrejöttében közreműködő molekulák is megváltoztak az állatok agyában. Miután a hosszú távú memóriáért a hippokampusz felel, a tudósok rájöttek, hogy ennek az agyrésznek a fiziológiáját módosíthatja az étkezések időzítése - vagyis a tanulás képességét. Vagyis a testünk és agyunk egyébként összhangban dolgozó belső óráit zilálhatja meg egy kicsit a rossz időben elkövetett bűnös falatozás.
Az emberi tesztek még váratnak magukra.
