Kincsem versenyló születési helyéről máig heves viták folynak, egyesek szerint Tápiószentmártonban, mások szerint Kisbéren látta meg a napvilágot. Az időponton 1874. március 14-én azonban nincsen vita. Akárhogy is volt, a neve is telitalálatnak bizonyult, hiszen tulajdonosának, Blaskovich Ernőnek de az egész nemzetnek is kincset ért. Apja egy Combuscan nevű angol telivér volt, anyja Water Nymph, az ozorai Esterházy-ménes kancája volt.
Két éves korában kezdték meg felkészítését a versenyekre. 1876-ban élete első versenyén Berlinben megnyerte az 1000 méteres távot. Trénere az angol Robert Hesp volt. Talán leghíresebb versenye az 1878-as baden-badeni volt ahol holtversenyben végzett az angol Prince Giles The Firsttel de, Blaskovich Ernő az akkori versenyszabályok értelmében ragaszkodott ahhoz, hogy hogy újraindítsák a futamot, amelyben Kincsem már hat hosszal győzött.
Az 54 versenyben győztes
csodakanca
1879-ben vonult vissza és még nyolc évig élt. 13 évesen, születése napján március 17-én egy váratlan kólikarohamban pusztult el. Emlékét a gödi Kincsem-emlékpark őrzi. A budapesti galopp pálya főbejáratánál 1977-ben felállították életnagyságú bronzszobrát. Tápiószentmártonban a lovasparknak lett névadója, ahol 1999-ben nyílt meg a Kincsem Múzeum. Csontváza a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban van kiállítva
Kincsem volt az, aki fellelkesítette a magyar urakat, hogy a csodakancához hasonló paripákat tenyésszenek, amelyekkel majd öregbítsék a magyar lónevelés hírnevét, végig az egész világon. A Majthényi Izidorok, a Baltazziak, Zichy Béla grófok, Dréher Antalok, Springer Gusztávok, Teleki László grófok, Apponyi Antalok, Geist Gáspárok, Luczenbacher Miklósok, a Rothschildok, a Sigrayak, Wenekheimek, Esterházyak, Harkányiak, Rohonczyak, Szemerék voltaképpen azért neveltek csikókat az utolsó ötven esztendőben, hogy utolérjék ama legendás Blaskovich Ernőt.
/Krúdy Gyula/
