A Vasút utcai gyalogos felüljáró 
Rozsdaette nosztalgia a sajátos hangulatú, mégis izgalmas szombathelyi utcában October 11. 07:37 után most a város egy újabb szegletébe vezetett utunk, mégpedig a Szent Márton utca és a Hunyadi út találkozásánál található ikonikus aluljáróban barangoltunk egyet.
A hűvös őszi estében egészen más arcát mutatja a hely. Fent még ott a város megszokott nyüzsgése, az autók fényei és a közlekedési táblák, néhány lépcsővel lejjebb azonban már vörös falak és szórványosan világító lámpák között sétálunk.
A falakon graffitik, a burkolaton az évek nyomai. A fények és az árnyékok különös hangulatot adnak az átjárónak. Néha feltűnik egy-egy alak, valaki sietve átvág a képen, aztán eltűnik a sötétebb részek valamelyikén. A hely néhány pillanatra megtelik élettel, majd újra kiürül.
Nehéz elképzelni, de az aluljáró egykor nem csupán a gyalogosok áthaladására szolgált. Az 1980-as években üzlet, újságosstand és telefonfülke is helyet kapott benne, sőt egy kisebb régészeti kiállítóhelyet is kialakítottak. A ma már másra használt terek és a régi feliratok emlékeztetnek arra az időszakra, amikor az aluljáró sokkal aktívabb, talán emberközelibb szerepet töltött be a város életében.
A felszínre vezető lépcsők fölött az őszi fák lombja világít a sötét ég előtt. Lent rideg falak és a kopott beton uralják a látványt, fent pedig a sárguló levelek mutatják, hogy odakint továbbra is zajlik az élet. A két világot csak néhány méter választja el egymástól.
Az aluljáró nem feltétlenül szép a szó hagyományos értelmében, de vannak részletei, amelyek mellett érdemes megállni. A falak textúrája, a korláton megcsillanó fény, a betonra vetülő árnyékok és a sötétbe vesző átjárók mind hozzátesznek valamit a hely sajátos karakteréhez.
Szombathely alatt nem egy különleges világ rejtőzik, csupán egy olyan városi tér, amelyet többnyire sietve hagyunk magunk mögött. Néha azonban érdemes lassítani egy kicsit, és észrevenni azt is, ami mellett nap mint nap elmegyünk.
