2005-ben indult – mondhatjuk így, hódító - útjára a Kiscsillag zenekar, amelyet Lovasi András, a legendás Kispál és a Borz frontembere, és társai hoztak létre. Stílusuk rendkívül sokrétű: a rocktól kezdve a folkon át, a kísérleti zenei megoldásokig terjed, miközben a hagyományos magyar zenei elemek sem hiányoznak a repertoárból.
A Kiscsillag dalai a humor és társadalomkritika jegyében születnek, és a mindennapi élet széles spektrumát ölelik fel. S ha már társadalomkritika, a Kiscsillag sorai tényleg egészen relevánsnak és időtállónak hangzanak például A nincs igazság című számukban így:
“...De nincs igazság csak béke
Ha sokat harcolunk érte
Mindenki azt szeretné, hogy maradjon minden így
De sajnos nem maradhat, lassan vége a dalnak…”
A Kiscsillag már tíz évvel ezelőtt is a magyar könnyűzenei szcéna egyik meghatározó alakjává nőtte ki magát, az pedig, hogy még ma is relevánsak, egészen lenyűgöző. Koncertjeik kirobbanó energiával és magával ragadó előadásmóddal taglóznak le, miközben a közönség teljesen elmerülhet a zenében.
A zenekar legutóbbi, szombathelyi koncertje a MMIK-ban volt. Az épület sorsa ugyan bizonytalan, de a helyszín - a régi emlékekkel és miliővel – és a zenekar együtt így is képes volt egy igazán emlékezetes estét összehozni.
A koncert, amelyről sokan csak az utolsó pillanatban értesültek, ennek ellenére is mintegy 150-200 lelkes rajongót vonzott, akik készek voltak a hideg idő ellenére is elzarándokolni, hogy élvezhessék a Kiscsillag klasszikusait.
Ugyanakkor a magam részéről ennél többre számítottam. Főleg annak tükrében, hogy tizenévesen volt, hogy több, mint két órát utaztunk, hogy Lovasit élőben hallhassuk.
A koncertet a Great Escape nevű előzenekar nyitotta, akik bár kevésbé ismertek, mégis megtették a magukét a hangulat fokozásában. Az ekkor még csak lézengő emberek között az volt az benyomás, néhányan egészen élvezték a zúzósabb előzenekart, de a többség inkább csak próbálta belőni a véralkoholszintjét a megfelelő szintre és úgy volt vele, hogy tök oké ez a banda, nem ártanak senkinek, csak jöjjön már a Kiscsillag.
A Kiscsillag aztán hatalmas bulit nyomott le, és bizonyította azt, továbbra is képes megújulni, miközben megőrzi jellegzetes hangzását. A zenekar egyértelműen „poposodott”, de mégis sikerült megőriznie azt az egyedi hangzást, amiért rengetegen szeretik őket.
A koncert közönségének átlagéletkora a harmincat jóval meghaladta, ami azt jelzi, hogy a zenekar és hűséges rajongótábora az idő múlásával együtt öregszik. Ez nem feltétlenül probléma, de azért kontrasztos volt az utolsó, lassan egy évtizeddel ezelőtti Kiscsillag koncertemhez képest, ahol a közönség gerincét tinilányok alkották.
A Kiscsillag koncertjei jellemzően a gyors, energikus dalokra épülnek, amelyeket a közönség lelkesen fogadott. Lovasi és Leskovics párosa ezen az estén is kitett magáért, a koncertet a közönségkedvenc dalok sorozatával töltve meg. A lassabb, szomorúbb dalok ezúttal háttérbe szorultak.
Végül is, a koncert lenyűgöző élmény volt, és ez rávilágított arra, a Kiscsillag továbbra is képes meghatározó banda maradni a magyar zenei életben. Amikor tizenöt éve életem első Kiscsillag koncertjegyét megvettem, nem gondoltam volna, hogy ez a zenekar 2023-ban is releváns marad, de úgy tűnik, Lovasira igény volt, van és lesz.
