A szentgotthárdiak, elsősorban Kovács Gábor szakmai szervezésében háromnapos nemzetközi vasútmodell kiállításra várták a hétvégén ennek a szenvedélynek a „rabjait”, valamint az érdeklődőket, elsősorban természetesen a gyerekeket. A hazai – gotthárdi, szombathelyi és kisrákosi – vasútmodellezők mellett több osztrák kiállító is eljött, s a nemzetközi jelleget erősítette, hogy az egyikben szlovén tag is van.
Bizonyára örülnének a rendezvény helyszínén, a Hotel Lipában, ha annyi vendég sündörögne a szállóban, mint ezen a seregszemlén. Bár meglehetősen szeszélyes, hűvös és esőre hajló volt a pénteki nap, már ekkor több mint fél ezren szemlélődtek a termekben és a füves szabadtéren. Igen sok gyerek érkezett a környékről, s egy busznyi befutott a szomszédos Szlovéniából is. De nemcsak szemlélődni lehetett.
A graziak által működtetett vonatos játszótéren utazni is lehetett a kerti kisvasúton, s ezt a lehetőséget örömmel használták ki a felnőttek is. Két kis szerelvény is volt, s szinte hihetetlennek tűnt, hogy a kicsinyke mozdony hogyan húzta el az aprócska kerekű, „tepsi formájú” kocsikat, amelyekbe több mint mázsányi súlyú utasok a helyet kaptak. Mindenesetre élvezetes kis körök voltak, nem véletlen, hogy a város polgármestere, Huszár Gábor is beszállt egy menetre.
Odabent árgus szemekkel nézték kisebbek és nagyobbak a valósághű, működő terepasztalokat, amelyeken kicsinyített, de valós környezetben futottak a szerelvények. Füstölt a gőzmozdony kéménye, sípolt a diesel, kivilágítottak voltak a személykocsik, működtek a váltók, a jelzők, a fordítók, kerülgették egymást a villanymozdonyok. Különböző korú, az osztrák és a magyar vasúttársaságok színeit, feliratait hordozó vonatok ejtették bámulatba nemcsak a vasút szerelmeseit. Egy öt év körüli kisfiú nagy izgalommal várta és ujjongott, amikor az alagutakból jöttek ki a szerelvények. Egy tizenéves kislány pedig meg is mutatta, hogy mit indítsanak, működtessenek neki. A legnagyobb terepasztal osztrákoké volt, de sokat tudott a gotthárdiaké és a szombathelyieké is.
Bizonyára még kevesen látták, amit a kisrákosi vasútmodellezők hoztak el. Keskeny nyomtávú pályákon a valóságoshoz képest tízszeres kicsinyítésű kisvasutak futottak elektromos vezérléssel. Volt köztük bányavasút is a hozzá illő mozdonnyal és csillékkel. mi több, a síneken volt a szombathelyi Smidt Múzeumban kiállított 1-es számú villamoskocsi kicsinyített mása. Mikor egy kíváncsiskodó kérésére beindították, ugyanúgy leugrott a sínekről, ahogy azt a szombathelyi sárga a valóságban is megtette.
A mozdonyok és kocsi mestere elmondta, hogy tizenhét évébe került eddig a kisvasutak, a pályák elkészítése és működésükhöz a szükséges technika biztosítása. Rengeteg munka, szabadidő feláldozás, és nem kevés költség áll a háttérben. Némi bevétel csak néha csurran-cseppen. Ezt valóban csak teljes elszántsággal, szenvedéllyel és önzetlenül lehet felvállalni.
Az osztrák kiállítók rengeteg prospektussal, szórólappal vonultak fel, kivetítéssel is várták az érdeklődőket. Aki pedig fejleszteni akarta terepasztalát, bővíteni a készletét, az megtehette a kiállításon résztvevő budapesti szakbolt gazdag kínálatából.
- Szentgotthárdon nincs ugyan vasútmodellező klub, de szerveztünk egy magyar-osztrák-szlovén közös érdekű egyesületet. Ennek lényege, hogy az unión belül bárhol kiállíthatunk, közösen léphetünk fel az érdekeink képviseletében. Ezt ki is használjuk. Ezt a kiállítást azért tettük ingyenesen látogathatóvá, hogy azok is eljöhessenek, akiknek még az belépőjegy megváltása is gondot okozna – tudtuk meg a főszervezőtől, Kovács Gábortól.