A messziről érkező autós nemrég arról panaszkodott, hogy amikor először próbált meg eljutni Szombathely centrumába a 87-es úton, majd’ megzavarodott. Megfelelő útbaigazító táblák hiányában legalább félóráig bolyongott a város határában, míg nagy nehezen - de akkor is csak véletlenül - rátalált a helyes útra.
Az autós - aki Kám felől közelített a megyeszék központja felé - azt javasolta, járjuk be nyugodtan az útvonalát, persze úgy, mintha ismeretlenek lennénk errefelé, s magunk is megtapasztalhatjuk a keserű rögvalóságot, azt, hogy nem túlzott egyáltalán. Azt is hozzátette, hogy természetesen van GPS készüléke, nem is túl régi, de a szóban forgó elkerülő utat a gép mégsem ismeri. Mi pedig úgy cselekedtünk, ahogyan az autós javasolta, nekiindultunk az útjának.
Táplánszentkeresztig mindent rendben lévőnek találtunk, sőt még akkor is felettébb elégedettek voltunk, amikor, a falut jócskán elhagyva, megpillantottuk az első információs táblát. Ez a tábla arról tájékoztatott, hogy a centrumot egyenesen tovább haladva érhetjük el, balra kanyarodva pedig Gyöngyöshermánba juthatunk. Mentünk hát tovább egyenesen. Mintegy két kilométer megtétele után újabb információs, mégpedig egy körforgalmat jelző tábla tűnt fel előttünk.
Ez a tábla is bőséges felvilágosítással szolgált. Azt hozta a tudomásunkra, hogy a körforgalomból jobbra kihajtva a 87-es út 86-ossal közös szakaszára érünk, aztán, ha akarunk, elkocsikázhatunk Csornára, Kőszegre, de akár még Bucsu községbe is. Ha pedig balra hajtunk ki a körforgalomból, Körmendet vehetjük célba. Arról viszont, hogy Szombathely központjába hogyan juthatunk el, semmilyen módon nem tájékoztatott a tábla. Itt egy kicsit elbizonytalanodtunk, de azért behajtottunk a körforgalomba. Tettünk egy kört, abban bízva, hogy valamelyik kijáratnál mégiscsak feltűnik egy olyan táblácska, amely a centrumot jelzi.
Sajnos nem bukkant elő semmiféle táblácska, ezért találomra kihajtottunk Kőszeg és Csorna felé. Haladtunk egy darabig, aztán nemsokára ismét egy körforgalomnál találtuk magunkat. Itt három kihajtási lehetőség kínálkozott. Jobbra Vép felé mehettünk volna tovább, egyenesen természetesen Csorna, Kőszeg és Bucsu irányába, balra pedig a semmibe. Az utóbbi kijárat mibenlétéről ugyanis semmiféle felirat nem tájékoztatott. De annak sem volt ám semmi nyoma, hogy merre van a centrum!
Ezen a ponton aztán - erősen beleképzelve magunkat az autós helyzetébe - végképp elbizonytalanodtunk. Arra gondoltunk, hogy teljesen rossz irányba haladunk, ezért visszamentünk az első körforgalomig, s ezúttal - próba szerencse - Körmend felé hajtottunk ki belőle. S mit ad isten, egyszerre csak ott magasodott előttünk egy újabb tábla, mely szerint Szombathely centruma felé igyekezve ötszáz méter megtétele után jobbra kell lekanyarodni. Fel is villanyozódtunk nyomban, s megkönnyebbülten gurultunk a cél felé.
Nemsokára egy újabb információs táblát pillantottunk meg az út jobb oldalán, de ez - bár szinte teljesen eltakarta a sűrű növényzet, és ezért semmiféle centrum felirat nem látszott rajta - már nem bizonytalanított el bennünket nagyon, csak kicsit. A nagy, lámpás kereszteződénél - egy életünk, egy halálunk - jobbra kanyarodtunk, s legalábbis mi tudtuk, hogy helyben vagyunk. De vajon tudja-e a turista, a városközpontba igyekvő idegen? Nem valószínű. Az ő kalandjai vélhetően még a kanyar után is folytatódnak egy kicsit.
