Wiktora-Kapy Anitát sokan ismerik a városban. Ha van egy civil kezdeményezés, szinte biztos, hogy a jókedvű, mindig mosolygós nőt ott találjuk a közepében. Most legújabb megmozdulásuk, a Winter Art Market kapcsán ültünk le beszélgetni, de szó esett az A Tiszta Szombathelyi Parkerdőért csoportról, a Really Really Free Marketről és sok másról is.
Hogyan indult az A Tiszta Szombathelyi Parkerdőért Csoport?
Hét éve alapítottuk meg az A Tiszta Szombathelyi Parkerdőért Csoportot. Van két telkünk a parkerdőben, imádjuk az erdőt és a zöldet, de az illegális hulladéklerakás egy idő után tarthatatlanná vált. A természet szeretetét apai nagyapámtól hozom: rengeteget jártunk együtt a Kőszeg környéki erdőkbe, kirándultunk, gombásztunk.
A férjem ötlete volt, hogy hozzunk létre egy csoportot. Most már több mint kétezer tagunk van, és nagyon sokan aktívak. Hatalmas összefogás alakult ki: rengeteg szemetet hordtunk ki az erdőből, bevontuk a gyerekeket is, és több zöldnapot is szerveztünk a Parkerdei Büfében koncertekkel, gyerekprogramokkal, rajzversennyel. Csodálatos közösségi események voltak. A legfontosabb számunkra, hogy közösséget építsünk, és segítsünk a környezetünknek.
Honnan jött az ötlet egy teljesen ingyenes vásárhoz?
A Really Really Free Market ötlete onnan jött, hogy Krisztián, a férjem, vett egy anarchista könyvet, amelyben leírták az ingyenpiac koncepcióját. Két éve szerveztük meg az első eseményt Julival (Salamon Júlia – a szerk.) és Krisztiánnal, pont itt, a Bohémban. A lényege, hogy mindenki behozhatja, ami feleslegessé vált, és nem kérhet érte pénzt vagy bármilyen ellenszolgáltatást.
Emellett mindenki hozzáteheti, amiben jó: volt, aki szobafestést ajánlott fel, más fodrászként segített, valaki madárodút készített maradék faanyagból, más palacsintát sütött. A lényeg, hogy ne a pénz körül forogjon az egész – mert rengeteg mindent meg lehet oldani ingyen is.
Az adventi időszakban sem pihensz. Mit lehet tudni a Winter Art Marketről?
Már régóta szerettem volna kézműves vásárt szervezni. Október végén találkoztam Petrával (Pavelkovits Petra – a szerk.), elmeséltem neki az ötletemet, és azonnal belelkesedett. Kértünk egy időpontot Mariettától (Polákovics Marietta – a szerk.), a piac igazgatójától, aki egyből igent mondott, így a helyszín is hamar meglett.
Ezután már „csak” le kellett osztanunk a feladatokat: Marietta intézi a piac ügyeit és a jogi kérdéseket, Petra a promóciót, én a kézművesekkel tartom a kapcsolatot. Egy szuper napot szeretnénk: zene, kézművesek, workshopok, alkotás és baráti hangulat már biztosan lesz. Krisztián egész nap bakelitlemezekről zenél majd. Ami külön megérintett, hogy mindenki örömmel csatlakozott, mert itt sem a pénz a lényeg, hanem a közösség.
Milyen kihívásokkal találkoztatok a szervezés során?
A legnagyobb kihívás az volt, hogy nagyon korlátozott a beltéri helyek száma. A vásár a zongora és az infopult közötti területen lesz, részben bent, részben kint, ezért pontosan el kellett dönteni, ki kerülhet a beltérbe és ki a külső részre. Egyébként minden más simán ment: egész nap lesznek workshopok – rajz, közösségi lampionkészítés, mikrozöld-ültetés gyerekeknek. Fantasztikus kézművesek mutatkoznak be: bőrösök, keramikusok, textilesek, nemezelők. A vásár alatt adományokat is gyűjtünk a Pálos Károly gyermekjóléti szolgálatnak és az Állatvédők Vasi Egyesületének.
Mit jelent számodra a kultúra?
Sokrétű. A fiam művészeti gimibe jár, Krisztián zenével foglalkozik, én festek és nemezelek. A baráti körünkben is sok a művész és a zenész. Gyerekkoromtól része az életemnek a kultúra: rajzoltam, novellákat és verseket írtam, több országos pályázaton nyertem. Mindig szerettem kiállításokra, színházba járni.
Hogyan lett része az életednek a nemezelés?
Tizenöt éve kezdődött, amikor a fiam megszületett, és otthon voltam. Anyósom mutatta meg a tűnemezelést. Azonnal magával ragadott, és azóta folyamatosan csinálom. Először nemezgombákat készítettem, majd ékszereket, képeket, karácsonyi díszeket. Amikor zavart az illegális szemetelés – vagy bármi más –, a nemezelés segített kikapcsolni és megnyugodni.
A festészet hasonló menedék volt. Öt éve meghalt az édesapám, és nagyon intenzíven kezdtem festeni. Gyorsan jöttek a sikerek: tavaly két kiállításunk is volt a fiammal. Más stílusban dolgozunk: én színes, mesevilágot idéző képeket készítek, ő realisztikusabb, sokszor a horror felé hajló irányt visz. A közös tárlatunk a „Szimbiózis” címet kapta.
Miért éppen a Gombatok művészneved?
Mert bolondgomba! Én is ilyen vagyok: nyughatatlan, folyton pörgök. Néha érzem, hogy ez az intenzitás nem egészséges, de ilyen a természetem, és a Nyilas csillagjegyhez is passzol.
Hogyan illeszkedik mindez a mindennapokhoz és az anyasághoz?
Tizennégy éve dolgozom otthonról, így sokszor úgy érzem, minden nap legalább tizenöt óra munkából áll. A házimunkát, a szervezést és a főzést egyszerre igyekszem beleépíteni a mindennapokba. Szerencsés vagyok, mert Krisztiánnal és a fiunkkal ugyanazokat az értékeket valljuk, így könnyen működünk együtt.
Gellértet is mindig bevontuk mindenbe. Szemétszedésekre is vittük magunkkal, jöttek a barátai is, és ugyanolyan lelkesen hordták ki az illegálisan lerakott szemetet az erdőből, mint a felnőttek.
Mi a titka annak, hogy Szombathelyen egy ennyire összetartó közösséget tudtatok felépíteni és egyben tartani?
Az egyik alap az, hogy mind punkok vagyunk – ez a jelmondatunk is. Az értékrendünk azonos, és mindenki örömmel csatlakozik, ha segíteni vagy szervezni kell, legyen szó Free Marketről vagy parkerdei szemétszedésről.
Ezért van az is, hogy a Végállomásban a Punkmaratonokon mindig tartunk Really Really Punk Marketet és jótékonysági vegán büfét is. Előbbi a Free Market testvére, mindenki „elcserélheti” a megunt, de még használható dolgait – legyen az bőrkabát vagy bakelitlemez, utóbbit pedig egy súlyosan beteg barátnőnk megsegítéséért csináljuk.
Mit jelent számodra a karácsony?
A karácsonyban számomra a ráhangolódás, az adventi időszak a legfontosabb. Az együttlét, a szeretet és a béke a lényeg, nem az ajándékok. Örülök, hogy ebbe a közösséget is be tudjuk vonni, és adhatunk másoknak. A Free Marketen láttam, mennyi örömöt ad, ha az emberek ingyen kaphatnak valamit, ami boldoggá teszi őket és a gyerekeiket.
