Padokon ülve, izgatottan várják a gyerekek, mikor kerül póráz a fekete szőrű labrador nyakába. A Down-szindrómás, középsúlyos fogyatékkal élő kicsik aztán lelkesen vezetik, vezényszóval ültetik Lizát. A gyógypedagógusok újabb és újabb feladatokkal állnak elő, a gyerekek kutyával keresik a téli képeket, teszik a táblára, a megfelelő halmazba a hópihéket vagy faleveleket. A kis arcokon mosoly, örülnek a kutyának, a dicséretnek, nekünk és a fényképezőgépnek.
Egy kisfiú is futna Liza után, csillog a szeme, ahogy a pedagógusba kapaszkodva nehezen, de megindul, eldobhatja végre ő is azt a labdát. Ráhajtja fejét a kutyus vállára, így búcsúzik tőle.
A foglalkozás végén Liza a szájába veszi a kis kosárkát, úgy távozik, de jövő héten újra itt lesz.
Mi pedig a két kutyavezetővel, Anitával és Judittal egy kutyabarát helyre ülünk be. Lábunk alatt pedig a két kutya, Liza és Zsömi már elterülve lazítanak. Schrőterné Vári Anita, az alapítvány elnöke meséli, hogy a Négylábúak az Emberért Közhasznú Alapítvány lassan tizenhárom éve működik, 2004-ben jött létre, az országban harmadikként. Akkoriban a terápiás mozgalom még igencsak gyerekcipőben járt:
- 2002-ben az ELTE etológiai tanszékének szakemberei kezdték el szervezni. Magyar nyelvű szakirodalom ekkor még nem létezett. Én az egyik kutyás újságban olvastam a négylábúak terápiás alkalmazási lehetőségeiről, és találkoztam a felhívásukkal. Gyesen voltam éppen, pedagógusként végeztem, de már korábban elhagytam a pályát. Elkezdett érdekelni a téma, és éppen akkor volt egy kölyök labradorunk.
Az ország első kutyás terápiás vizsgájára 2003-ban Szombathelyről Simonné Király Brigittával, az alapítvány titkárával már három kutyát vittünk, én két labradort, így kezdtük. A vizsga sikerrel zárult, hamarosan el is indítottuk a foglalkozásokat, akkor még a Micimackó óvoda elődjében, a “korai fejlesztőben”, és a volt Frim Jakab Általános Iskolában (azóta Aranyhíd Nevelési-Oktatási Integrációs Központ). Ezek lettek az első olyan közintézmények Vas megyében, ahol kutyás terápia folyt. Bővült a kör, kijártunk Rumi-kastélyba és Kőszegre is, a Dr. Nagy László Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménybe. Mindenütt készségesen fogadtak bennünket, ezek az intézmények lettek a fő bázisaink.
Szűcs Judit a színházi munkája mellett először a szombathelyi kutyaiskolában dolgozott. Meséli:
-Közben elkezdtem járni a főiskolára, az életmód-tanácsadó és terapeuta szakra. Nem tudtam, milyen témában írjam a szakdolgozatom, akkor merült fel az ötlet, hogy lehetne a kutyás terápiáról. Megkerestem Anitát, egy évig bejártam az óráira, és megnéztem mit csinál a saját kutyáival. Aztán jött a felkérés, nem lenne-e nekem is kedvem terápiás kutyavezetőként dolgozni. Volt:)”
Zsömi egyébként nem Judit kutyája, viszont együtt is le kellett vizsgázniuk, csak így viheti ő gyerekközösségbe.
Az alapítvány célja kezdettől, hogy a sérült gyerekek fejlesztésébe az állatokat aktívan bevonják.
Mert a súlyosan halmozottan sérült gyermekek számára a kutya egy olyan társ, aki az embert állapotától függetlenül, feltétel nélkül elfogadja, szereti, ezáltal javítja önértékelését.
A terápiát a gyerekek nem feladatnak, hanem játéknak élik meg, nincs görcsösség, felszabadultabbak, a kutya nem bírál, előítéletek nélkül elfogad mindenkit, a híd szerepét is betöltheti pedagógus és a gyerek között. Kutyával a gyerek mer hibázni, nem éli meg kudarcnak, ha valami nem sikerül.
Találkoztak olyan mozgássérült gyerekkel, aki amikor akadálypályát építettek, feszített pórázzal a kezében simán utána eredt a kutyának, bármeddig elsétált, de üres teremben, kutya nélkül el sem indult. Kőszegen a beszédjavítóban Anita ismert olyan kisgyereket, akinél nem értette, miért is van ott a foglalkozásokon, hiszen olyan szépen beszélt. Míg ki nem derült, ha nincs jelen a kutya, bizony erősen dadog. Hasonlóképpen, meséli Judit, sok autista gyereknek a kutya segít a szociális kapcsolatok kialakításában, például rajta keresztül könnyebben megtanulnak az embereknek is köszönni.
A jó terápiás kutya - erősítik meg mindketten - tulajdonképpen egy jó családi eb
Ha valaki otthonra szeretne házikedvencet, annak is meg kell tanítani, hogy nem nyúl bele az emberek tányérjába, elviseli, ha a gyerek odabújik és babusgatja. Egy terápiás kutyának nem kell megtanulnia ezer trükköt, de tudjon bizonyos dolgokat, legyen feladatrepertoárja. A pedagógus és a kutyavezető dolga pedig az, hogy ezt a repertoárt összhangba hozza a gyerekek fejlesztésével. Olyan feladathelyzetbe kell tudni hozni a kutyákat, amiben mindenki jól érzi magát.
A kutya kiképzése az első időszakban a legintenzívebb, 7 hónapos korára pedig majdnem kész. Első körben mindenképpen olyan fajtát kell kiválasztani, amely kötődik az emberhez, nyugodt természetű, ilyenek a labradorok, a golden retrieverek és az uszkárok. De egyedfüggő is. Az eb esztétikája sem utolsó szempont, nem szerencsés például egy nyáladzó kutya. De az sem mindegy, hány éves gyerekekhez milyen méretű kutyát visznek be.
- Az is fontos, hogy terápia közben a kutya jól érezze magát és szívesen végezze a feladatokat.
Az Alapítvány munkatársai önkéntesként dolgoznak
Az, hogy egyáltalán kutyaterápiás foglalkozásokat tarthatnak ma Szombathelyen és környékén, a MOL Új Európa Alapítvány támogatásának köszönhető. 2007 óta ők finanszírozzák a működésüket. Az alapítványtól kapott éves támogatást a terápiás kutyák gondozására, tápra, útiköltségre, állatorvosra és fejlesztő eszközökre használják fel.
