Az utolsó kicsengetés egy olyan hang, amit a legtöbb tanuló az egész tanévben epekedve vár. Ma minden iskolában felhangzik ez a diákok számára sokat jelentő berregés, csengőszó, sípolás - iskolája válogatja.
Az utolsó napok már mindenről szóltak, csak hagyományos értelemben vett tanulásról nem. A jegyek már lezárva, itt a lehetőség egy kis lazításra. Sokan erre az időpontra időzítették a kirándulásokat, a csapatot még jobban összekovácsoló közösségi kiruccanásokat. Márpedig ez is tanulás valamilyen szinten és legalább olyan fontos, mint a háromszög szögeinek kiszámítása, vagy a kovalens kötés ismerete.
A Szombathelyi Kalandvárosban hétfőn délelőtt nyüzsgő élet fogadott minket, minden játékot nyúzott valaki. Az óriás várat egymás után foglalták el, majd vesztették el a diákcsoportok, a labirintusban fiúk kergették a lányokat, a repülőroncs szárnyai remek pihenőként funkcionáltak, míg a kalózhajó irányításáért egyszerre több kapitány is versengett. Az óvodások csak sóvárogva nézhették a park fölé magasodó világítótornyot, amelynek tetejéből iskolások integettek, hogy azután egy sikoly kíséretében levessék magukat a mélybe, természetesen egy csúszda segítségével.
A szomszédos Sportligetbe a Puskás Sportnap költöztetett életet. A diákok számos sportágban mérkőztek meg egymással, a verseny komolyságát pedig a kiosztott érmek és oklevelek is jelezték. A sportolásba a tanárok is beszálltak.
Varga Jenő testnevelőtanár és sportfeltaláló most sem hazudtolta meg önmagát, a focimeccseken a dél-afrikai labdarúgó VB-ről jól ismert hangkeltő eszközzel, a vuvuzelával szurkolt a fiataloknak. Bárki bármit is mond, a tanároknak még van tekintélyük, ezt bizonyítja, hogy Varga tanár urat ottjártunkig senki nem verte meg a köznyugalom megzavarására alkalmas eszköz használatáért.
Két találmány tesztelése élesben az iskola melletti utcában. A rendszeresen arra járók valószínűleg már semmin nem lepődnének meg.
