Gép elé leül, üzenetküldő program bekapcs, webkamera élesít, ismerőssel cseverészik - így szól a klasszikus felállás. Ezt borította meg egy mindössze tizenhét éves orosz tinédzser azzal, hogy az egyenleg utolsó változóját ismeretlenre cserélte, hiszen a Chat Roulette esszenciája, ahogy neve is sejteti, a véletlenszerűségen alapul: sosem tudni, hogy a következő körben éppen mit, azaz bocsánat, kit dob a gép. A középiskolás fejlesztő valószínűleg maga sem sejtette, hogy az unalmában összetákolt oldallal mekkora lavinát indít el, és hogy a decemberi 300 fős látogatószámot követően mára több mint 20 ezer emberrel kell szervereinek megbirkóznia.
Kisvártatva blogok tucatjai örvendeztek az internet új vadhajtásáért - a Gawker "a webes kukkolás forradalmi felvevőpiacának", míg The Frisky az "internetes móka Szent Gráljának" nevezte -, majd berobbantak a nagyok is, és a nemzetközi sajtó rohant beszámolni a nagy durranásról, amiről nagyjából egyetemesen állapították meg, hogy módfelett addiktív. Ebben - az általános kíváncsiság mellett - bizonyosan közrejátszik az is, hogy nem kell egy többlépcsős regisztrálási folyamaton átbukdácsolni, az oldalra látogatás után gyakorlatilag pár másodpercen belül már egy vadidegennel bámulhatjuk egymást. Szimpatikus? Akkor írhatunk neki, és még a mikrofont is bekapcsolhatjuk. Nem szimpatikus? Csak rábökünk a Next gombra, és már várhatjuk is a következő random arcot.
Előkerültek a jelmezek
A "nextelés" elharapózása azonban elég hamar kitermelte magának azokat az embereket, akik sietnek valamivel kitűnni, valami extra reakciót kiváltani a másikból, hogy az ne kattintson tovább olyan hamar - vagy csak szimplán a nevettetés kedvéért. Előkerültek a jelmezek: az egyik legnépszerűbb Chat Roulette-es screenshoton leopárdbőrbe bújt férfi néz farkasszemet egy döbbent arcot vágó fiúval, másvalaki szarvasmaszkban parádézott, vannak nindzsák, és olyanok is, akik sötétbe burkolóznak. Szóltak a híradások egy svéd fiúról, aki villámgyors karikatúrákat rajzolt alkalmi csetpartnereiről, a legújabb sztár pedig Merton, egy zongorán improvizáló úriember, aki azonnal dalolni kezd arról, akit lát.
Inkognitónk megőrzéséért egy zöld parókát húzva mi is kipróbáltuk a Chat Roulette-et. Az eredmény: többnyire maximum egy röhögést vagy középső ujjat kaptunk a kamera túlfeléről, aztán tovább lettünk pattintva, valamirevaló beszélgetés egyedül egy pisztolyt előrántó vicceskedő amerikai veteránnal (lásd lenti képünkön), valamint két német lánnyal alakult ki, akik azon csodálkoztak, hogy "te érdekes módon nem azok közül való vagy, akik a farkukat mutogatják."
Nem nehéz benne csalódni
És ezzel el is érkeztünk oda, hogy a random chat jellegéből adódó tetszetős tulajdonságok egyben az árnyoldalai is a Chat Roulette-nek. A szabadságságérzet valójában inkább szabadosság, belépéskor nincsen korhatárlimit, egyáltalán, semmilyen korlátozást vagy szűrőt sem találunk. Nem tudjuk visszakeresni korábbi csevegőpartnereinket, és senki nem szavatolja, hogy a beszélgetőpartner nem készít-e rólunk felvételeket a tudtunk nélkül.
Szabad a gazda a perverzeknek, akik a világ minden tájáról gyorsan ide is rajzottak: már egy első próbálkozónak is jó esélye van arra, hogy bizonyos számú kattintás után egyszercsak belefusson egy nagytotálban maszturbáló angol negyvenesbe. Másrészt ha ezt sikerül is elkerülnie, a csetelők többsége akkor is "nextelni" fogja - hiába, a türelem itt egy nagyon keskeny sávba szorul be, gyakori, hogy tíz-húsz emberen át egy szó sem hangzik el. Ez egy gyenge önbecsüléssel rendelkező ember számára, aki itt szeretne társalgással próbálkozni, katasztrofális következményekkel is járhat, hiszen még a való életben tapasztaltaknál is gyakoribb az elutasítás. Ahogy egy blogger megjegyezte: "nem éreztem magam szociálisan ennyire megtaposva azóta, hogy túlsúlyos tizenévesként a szünetekben állandóan rajtam gúnyolódtak."
Házibulikon beválhat
A Chat Roulette sikerében van valami ösztönökre visszavezethető, valami barbár és törvényenkívüli. Ugyanakkor meg kell hagyni, a precízen kimunkált startupok és az ezerszeresen is megfontolt fejlesztések évtizedében ez a kézenfekvő ötlet mintha az egész, professzionalizmustól átitatott világhálót arcon röhögné, miközben kicsit visszatereli abba a korba, amikor még nem a személyiségi jogokról és privacy beállításokról, hanem az önfeledt örömről szólt az interneten való száguldozás, a maga veszélyeivel együtt. Ha viszont helyén kezeljük, akkor a YouTube diszkón túl házibulik elmaradhatatlan kelléke is lehet.
Végül íme egy videó, amiben Casey Neistat élőben is teszteli a Chat Roulette-et. Tanulságos.
