Mészáros Zsolt (Sadness) képeivel zárni a szombathelyi színházi szezont, otthonos érzés: egyik kezünkben Dia isteni tökmagos pogácsája, a másikban házi vörös, és jóféle ismerősökkel tele az aula. Meg-megállni egy képnél, rácsodálkozni újra, hogy ezt a jelmezt észre sem vettük, e mellett meg majd elmentünk, erre meg már nem is emlékszünk, pedig nem is volt olyan régen.
Tíz éve, amióta szombathelyi színház van, azóta hagyomány az évad zárásaként a legjobb fotóikból nyílt kiállítással búcsúzni. A képek a színház hivatalos fotósa, Mészáros Zsolt optikájával születtek. Jól van ez így idén is, egyben látni, mi mindent kapott az, aki Szombathelyen szereti a színházat.
Itt van mindjárt ez a gondosan kiválogatott 17 elkapott pillanat
Amikor galériából előveszem őket, és cikkbe rendezem, nem csak illusztrálok velük, magyarázzák is azt, amire nehezen találok szavakat. Jó Sadness képeivel dolgozni, nemcsak szépek, kifejezőek, minőségileg hozzátesznek a színházi írásokhoz. Ahogy tavaly is írtunk:
Ő az, aki nemcsak vaktában lövöldöz, hanem mérnöki pontossággal tervez, ügyes szemmel találja meg a legtöbbet magukba sűrítő színpadi pillanatokat, amelyekben tér és idő, színész és kompozíció, darab és lényeg együtt van.
Velük, ezekkel a fotókkal teljes nekem a szombathelyi színház, olyan lenyomatok, amik valamit megőriznek ebből az illékony műfajból. Fénypontok maradnak.
Ráadásként a mostani jubileumi tárlatmegnyitón valóban, nem hazudok a címben sem, tényleg életre keltek a képek, nézzétek, hogyan:
