A szakértők szerint a fejünkben megrajzolt képek meghatározzák a jövőnket, a pozitív gondolkodás hatására sikeresebbé válhatunk. Így gondolja szinte mindenki apró kis new age világunkban, ugyanakkor mostanában napvilágra került néhány olyan kutatás, ami miatt dobhatjuk a kukába az egészet.
A kutatók már megint beleköpnek a levesbe
Gabriele Oattingen pszichológus a New York-i Egyetemen vizsgálgatta a témát, s kutatásai során arra jutott, hogy visszafelé sülhet el, ha megvalósultként képzeljük el céljainkat, álmainkat. A pozitív képek ugyan inspirálhatnak minket rövid távon, azonban hosszú távon inkább nyugalomba ringatnak, elaltatnak, mivel azt üzenik az agyunknak, hogy a munka nehezét már elvégeztük, karnyújtásnyira a cél. Mindez azt jelenti, hogy minél jobbak vagyunk az álmodozásban, annál inkább szívja le az energiáinkat ez a „pozitív gondolkodás”.
A pszichológus egyik kutatásának alanyai legalábbis konkrétan arról számoltak be, hogy kevésbé érzik magukat energikusnak az ilyen fantáziálások után. Egy másik kutatás még azt is megállapította, hogy a céljaik megvalósulását elképzelő személyek nemcsak lelassultak egy hét múlva, de kisebb számban érték el a kitűzött céljaikat.
A gond ezekkel az álmokkal az, hogy nem vesszük észre az utunkba kerülő akadályokat. Habár a fantáziálás valamiféle örömmel, elégedettséggel tölt el, megakadályozza azt, hogy megtegyük a szükséges, gyakorlati lépéseket céljaink elérése érdekében. Célokra persze szükség van, s ezeket világosan látnunk is kell, de ugyanígy az oda vezető utat is, annak minden nehézségével együtt. Oattingenék ezt a módszert mentális kontrasztnak nevezték el, vagyis amikor elképzeljük csodálatos céljaink megvalósulását, akkor azzal is legyünk tisztába, hogy milyen rögös az oda vezető út.
Nem ígéret, bizonyíték!
Természetesen Oattingen és munkatársai tesztelték is a mentális kontraszt módszerét rövid távú célok megvalósításánál, mégpedig német középvezetőkön, és azt találták, hogy jobb eredményeket értek el, mint azok a személyek, akik nem ezzel a módszerrel gondolkodtak. Számukra egyébként a tervezési döntések meghozatala is egyszerűbbé vált. A másik előnye a módszernek tehát az, hogy sokkal inkább csak olyan küzdelmekbe szálltak be, amit valószínűsíthetően meg is nyertek, míg a teljesen reménytelen célokra nem pazaroltak időt.
A gyakorlatban ez nagyjából úgy néz ki, hogy leírjuk mondjuk a célunkhoz kapcsolódó előnyöket, ugyanakkor itt egy pillanatra megállunk, s végiggondoljuk, illetve le is írjuk azt a három akadályt, ami a cél elérését gátolhatja. Ez a módszer segít irányítani a motivációnkat és energiáinkat oda, ahol azokra a legnagyobb szükség van. Azt persze hozzá kell tenni, hogy a mentális kontraszt alapvetően olyan esetekben segít, amikor kellően magabiztosnak érezzük magunkat. Amikor viszont csüggedtek vagyunk, s úgy érezzük, hogy nincs energiánk, nem a legjobb módszer.
Csak önbizalommal együtt működik
Persze kérdés, hogy mitől érezzük önbizalommal telinek magunkat. Például azután, hogy pozitív visszajelzéseket kapunk. Oattingenék ezt is tesztelték, azaz úgy próbálták ki a mentális kontraszt módszerét néhány személynél, hogy azok hamis pozitív visszajelzést kaptak kreativitásukra vonatkozóan. Annak ellenére, hogy a valósághoz semmi köze nem volt a dicséretnek, azok teljesítettek a csoportok közül a legjobban, akik ezt a pozitív visszajelzést kapták, valamint alkalmazták a mentális kontrasztot. Legyőzték tehát azt a csoportot, mely pozitív visszajelzést kapott, de csak álmodozott utána, s azokat a csoportokat is, melyeknek letörték az önbizalmát.
Ezek alapján tehát azt tanácsolhatjuk, hogy ha legközelebb megdicsérik vagy egyszerűen csak úgy érzi, néhány benyomás alapján, hogy most minden sikerül és semmi nem állhat az útjába, akkor ne veszítse el a fókuszt, hanem gondolja végig a céljai előtt tornyosuló akadályokat, s azokat a gyakorlati lépéseket, melyekkel ezek leküzdhetők.
