Kellemes idő, hideg italok, pizza, megtelt ülőhelyek és két DJ, akik még mindig hisznek abban, hogy a zenét nem csak egy laptopról lehet egymás után indítani. A szombathelyi Parkerdei Büfé szombat este hivatalosan is elbúcsúzott a nyártól.
gallery="48161" picture="1186421" title="Autentikus környezet, zöld, zsiroskenyer, törzsvendégek. "]Mert van valami egészen különös abban, amikor az ember egy augusztus végi estén még nem akar tudomást venni arról, hogy hamarosan itt az ősz. Hogy nem akar kabátra gondolni. Nem akar esőre gondolni. Nem akarja végiggondolni, hány hét van még karácsonyig, és főleg nem akarja elfogadni, hogy a „na, idén is milyen gyorsan eltelt a nyár” mondat megint aktuális lett.
Belefeledkezhettünk a zenébe
A STAY CHILL parti már a címében is egyfajta felszólítás volt: nyugi, még nincs vége mindennek. És mire a nap elkezdett lefelé indulni, szépen megteltek a büfé ülőhelyei is. Egyre több ember gyűlt össze, az este pedig pontosan úgy kezdett működni, ahogy egy nyárzáró bulinak működnie kell. Semmi túlbonyolítás. Jó idő, zene, ital, kaja, beszélgetések, meg két DJ a lemezjátszók mögött.
DJ WalaKi és IgazságtalansáG Selecter pedig nem a „bedugjuk a laptopot, aztán majd lesz valami” iskolát képviselik. Bakelitek, rendes lemezjátszók, igazi old school setup. Az a fajta, amikor a DJ tényleg hozzányúl a zenéhez, keres, válogat, kever, és közben van valami megfoghatatlan plusz abban, hogy látod forogni a lemezt.
Mert igen, a bakelitnek van egy sajátos aurája. Lehet, hogy ezt egy streamingplatform algoritmusa nem érti, de attól még létezik. A két DJ pedig jól érzi, mikor mi kell a közönségnek. Nem kell feltétlenül ismerned minden számot ahhoz, hogy működjön az este. Elég, ha egyszer csak azon kapod magad, hogy már rég nem csak beszélgetsz, hanem bólogatsz is a zenére, aztán valahogy az egész társaság elkezd ugyanabban a ritmusban mozogni.
Közben az ember felnéz, és azt veszi észre, hogy már sötétedik, a nyár pedig tényleg kezd kifelé sétálni az ajtón. De mielőtt végleg elmenne, még egyszer megállt egy estére a Parkerdei Büfében. Volt hozzá pizza, hideg ital, egy kis nyereményjáték is, és persze a lényeg: zene, ami nem háttérzajként szólt, hanem tényleg része volt az estének.
Nem volt óriási fesztivál, de nem is akart annak látszani. Csak egy jól sikerült nyárzáró este volt az erdőben, egy kis büfében, sok emberrel és két lemezjátszóval, és néha pontosan ennyi kell.
