„56-ban még emlékeztek arra a koktélreceptre, ami ellenszer az elnyomásra”

Tüntetést tartottak Budapesten az oktatásért és a demokráciáért. Az eseményen mi is ott voltunk, ezt láttuk és hallottuk.

Október 23-án hétfőn tüntetést szerveztek a diák- és tanárszervezetek a budapesti önkormányzattal karöltve, 1956 emlékére és az oktatás, valamint a jogállamiság helyzetének romlása miatt.

Már az elején nagy volt az érdeklődés

Az eseményen több civil és politikai szervezet is megjelent, a Hősök terén fél ötkor hatalmas tömeg alakult ki, több zászló és molinó is látható volt. A tér egyik végén ki lehetett tölteni a hétigenes alternatív népszavazást, melynek hét pontja:

Október 23 Budapest
Október 23. Budapesten
Reitli Ádám (telefonos)
  • 1. A magyar kormány alakítson ki olyan kereteket, amely minden gyermek számára biztosítja a modern, esélyteremtő oktatást.
  • 2. Széleskörű egyeztetés után alkossanak az oktatásban dolgozók és a gyermekek érdekeit szolgáló szabályozást a státusztörvény helyett!
  • 3. Az oktatásnak legyen súlya a kormányzati politikában, a magyar kormány állítson fel az oktatás teljes egészéért illetékes, felelős és önálló Oktatási Minisztériumot!
  • 4. A magyar kormány adjon azonnali minimum 50%-os béremelést a pedagógusoknak a pedagógushiány növekedésének megfékezése érdekében!
  • 5. Állítsák vissza a pedagógusok valódi sztrájkjogát!
  • 6. Az óvoda és az iskola közösségének legyen valós beleszólása az igazgató kiválasztásába!
  • 7. Pintér Sándor belügyminiszter nem alkalmas a köznevelésért felelős miniszteri tisztségre!
  • Ahogy telt az idő, nőtt a tömeg és a sátornál álló sor is egyre hosszabb lett. Már hallhatóak voltak skandálások a menet kezdete előtt is, egyesek a Carson Coma zenekar „Feldobom a követ” című számát énekelték hangosan, aminek részleteit molinókon is látni lehetett.

    Több generáció és szakma is részt vett a tüntetésen, még egy jelenlegi egyetemi tanárommal is volt szerencsém találkozni. Egy idősebb úr egy „Orbán 'Pol Pot' Viktor a pereputtyod életével játsz” (sic!) feliratú táblát tartott és amikor erről képet készítettem, letesztelte történelmi tudásomat. Spoiler: átmentem, tudtam ki Pol Pot, de azoknak, akik még nem hallották a nevét: Kambodzsa egykori véreskezű kommunista diktátoráról van szó, aki több mint egymillió ember haláláról tehet. Azért valljuk be, nem a legjobb összehasonlítás.

    Október 23 Budapest
    Október 23. Budapesten
    Reitli Ádám (telefonos)

    A tér közepén kiterítettek egy nagy piros-fehér-zöld lobogót, a tér másik végében pedig egy fáklya égett egy teherautó tetején: ők vezették a menetet, utánuk haladtak a zászlót cipelők, majd mindenki más.

    „Veletek vagyunk!”

    A tömeg egy tekergős úton haladt, közben a klasszikus jelmondatokat hallhattuk: „nincs tanár, nincs jövő”, „szabad ország, szabad oktatás”, „mocskos Fidesz” és társaik. Az emberáradat viszont pár utca múlva megállt egy nagy fehér épület előtt. A Kölcsey Ferenc Gimnázium, ahonnan tavaly öt tanárt rúgtak ki, mert polgári engedetlenséget folytattak.

    Itt Tóth Bence tanár szólt a vonulókhoz, neki is már csak napok vannak hátra ezen a pályán. Amikor kollégáit kirúgták, az már nála is kiverte a biztosítékot. A belügyminisztert gondolkodásra biztatta. „Pintér takarodj” volt a tömeg válasza. A legtöbb emberé legalábbis, egyvalaki a „Sintér Sándor a k*rva anyádat” kifejezést pártolta inkább, mire a mellettem álló hölgy megjegyezte: „aranyos”.

    Október 23 Budapest
    Október 23. Budapesten
    Reitli Ádám (telefonos)

    Ezek után a tömeg az orosz nagykövetségnél is megállt egy rövid időre, majd elhaladt a nemzeti színekbe borított Terror Háza mellett, mielőtt elérte a finist: az Oktogont. Itt egy nagy színpad hátterében lyukas zászló volt látható, a hangszórókból pedig az Egmont-nyitány szólt. A felállított asztaloknál italt és könnyű ételeket, például perecet lehetett kapni.

    A nyitány végeztével elkezdődtek a beszédek, a szónoklatok és a koncertek. Ezúttal vegyítve, a felszólalások között egy-két zeneszám szólt. Hallhattuk Örkény István szavait 56-ról, Jordán Tamás, a nemzet színészének egy rövid jelenetét, amiben nem csak a forradalomról, hanem a rendszerváltásról is szó esett, illetve „egy szimpatikus szakállas fiatalemberről”, aki ezt a napot inkább Veszprémben töltötte.

    Október 23 Budapest
    Október 23. Budapesten
    Reitli Ádám (telefonos)

    Felszólalt a romák helyzete miatt Oláh József Pöli, aki felhívta figyelmet a roma forradalmárok és hősök említésének hiányára a tankönyvekben és felszólalt a kisebbség helyzete érdekében. A felsorakozott civil szervezetek közül az egyik sztárvendég Iványi Gábor volt, akinek egyházát már egy ideje támadja a kormány, és a budapesti önkormányzat nemrég jelentette be, hogy kifizetik Iványiék szociális dolgozóinak béreit.

    A tanárok felszólalásai és a fellépő zenekarok mellett a szervezők többször is felhívták a figyelmet a hétigenes népszavazásra. „Igen! Igen! Igen! Igen! Igen! Igen! Igen!” Ez a kezdeményezés kitölthető volt helyben, de elérhető online is.

    Beszédet mondott Budapest főpolgármestere, Karácsony Gergely is, de nem csak az oktatás helyzetéről beszélt, hanem a kínai akkumulátor és az önkormányzatok ellehetetlenítése is szóba került. Karácsony szerint az önkormányzati és európai parlamenti választások egy időpontban történő megtartása csapda az ellenzék számára, de ő Budapesten ellenzéki összefogással kíván indulni.

    Október 23 Budapest
    Október 23. Budapesten
    Reitli Ádám (telefonos)

    A főpolgármester beszédében többször is megemlített egy szót, amit gyakran hallhattunk a nap folyamán: köztársaság.

    „Ma az állam a köz társasága (sic!) helyett egy részvénytársaság!”

    Megemlítette azt is, hogy hazánknak még a nevéből is kivették ezt a szót, „Magyarország” 2012 óta nemzetünk hivatalos neve.

    Az utolsó felszólalók diákok voltak, a sok beszédből itt egy mondat különösen felkeltette az érdeklődésemet. „56-ban még emlékeztek arra a koktélreceptre, ami ellenszer az elnyomásra.” A hallgatóság részéről csend, először hagyják folytatni a szónokot, erre a mondatra még nem éljeneznek. Csak később jön az egyetértő üdvrivalgás a tömeg felől.

    Természetesen a „Mi vagyunk a Grund” című dal - ami a tanártüntetések himnusza - is elhangzott, de az utolsó dal, amire a maradék tüntetők is elvonultak a „Bella Ciao” nevű olasz partizánének volt.

    „Tavaly többen voltunk” - így vélekedik mellettem egy pár. Bár pontos számot nem tudok mondani, a résztvevők száma több ezer lehetett, még ha a végére erősen lemorzsolódott is a társaság. A beszédeken érezni lehetett a felszólalók feszültségét és attól függetlenül, hogy ez egy oktatás melletti tüntetésként volt meghirdetve, több téma is szóba került, beleértve a „köz társaságának” hiányát is.

    Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

    Hozzászólások

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

    Közélet