Igaz, ez a pár ember nem jelentett többet felső hangon úgy százötvennél, de hát hétfő délután volt, minden szempontból a lehető legrosszabb időpont bármiféle rendszerellenes felhorkanáshoz. Ettől még a rendőrök nagy számban voltak jelen, a szónokokat pedig sem ők, sem a vézna létszám nem zavarta. Amint lepörgött az őket felvezető zenei aláfestés - ami meglepően újhullámos volt az ellenzéki tüntetésekhez képest, ezúttal Paul Kalkbrennertől haladtunk a korábbi Realistic Crewból ismert Vranik Krisztián és Láng Annamária rövid produkciójáig, egészen szürreális volt ebben a kontextusban a vokálokkal ellátott puha technó -, a mikrofonhoz járulók nem féltek kiereszteni a hangjukat.
Sárosdi Lilla színész kezdésként kemény hangon üzente "drága Angelának", hogy van-e fogalma arról, hogy Orbán Viktor őt nem látja többnek egy nőnél, és hogy Magyarországon
"paranoiás autoriter fütyik onanizálnak az európai emberek arcába?"
Hans-Henning Paetzke német író és műfordító a finom hergelést némiképp megakasztotta azzal, hogy magyarul és anyanyelvén is elmondta a gondolatait, amik raádásul talán túl fennköltek voltak helyenként, az meg sosem jó egy ilyen összejövetelen. Némi keletnémet kommunista párhuzam után azt mondta: a magyar államgépezetben rohad valami, és ha nem vigyázunk,
egy generációnál hosszabb időre elvész a magyar demokrácia.
Takács Bori, a szervező MostMi kezdeményezői kör tagja felidézte, hogy a TEK meg akarta akadályozni ma reggel, hogy tüntessenek (holott az engedélyt korábban simán megkapták a rendőrségtől, de ma reggel a lefújó telefonhívást is),
de szabad európai polgárok vagyunk és nem félünk!
Vicces nyomatékként egyébként nagyjából ekkor el is repült a sétálóutca felett egy rendőrségi helikopter, csekkolva, hogy mi a helyzet odalent.
Addig nincs demokrácia, amíg milliók éheznek. Illetve
a magyarok nem Orbán Viktor jobbágyai
- hangzott el végül a dörgedelem, végül egy kis családias közös éneklést követően eloszlott a tömeg.
