Kicsit langyosra sikeredett a heti felhozatal a szombathelyi mozikban. Egy sci-fi és egy romantikus angol filmmel szórakozhatunk.
A tegnap centruma
A holnap határa – Az idegen akik – most kapaszkodjon meg mindenki – elsőként Európát rohanták le, most Amerika felé tartanak. De az Egyesült Államok hadserege nem hagyja annyiban a dolgot és modern fegyvereikkel felvértezve ellentámadásba indulnak. Hősünk, Bill Cage azonban annyira zöldfülű, hogy szinte pikk-pakk kinyíratja magát. Innen pedig már az Idétlen időket idéző időcsapda martalékává válik.
Ami egyébként egy különleges képessége az idegen fajnak, ám egy véletlen folyamán magába szippantja a Földön kívüli vegyületet, így lesz képes ő is újra és újra megélni a halála előtti napokat. Ijesztő mi? Arra most mérget nem vennék, hogy ez szerepel valahol a szcientológiai egyház tanai között, de hogy mesésen illeszkedik közéjük az tuti. Minden estre míg egyesek az év meglepetés filmjéről beszélnek, mások csak legyintenek, hogy egy újabb Cruise-zal eladott látvány mozi. Azért olyan nagy csalódás nem lehet. IMDB: 8,3/10, a Rottenen pedig a kritikusok 95%-a ajánlja a dolgot.
Brosnan a romantikus
Hosszú út lefelé – Az öngyilkosság határán bukdácsoló és véletlenül találkozó kis csapat életigenlés felé fordulása 96 percben. Nos, ez a film dióhéjban. Az élet 4 különböző területéről származó megkeseredett fazon próbál meg leugrani ugyanarról a helyről. Ez pont elég ahhoz, hogy az élet napos oldala felé forduljanak?
Nos, a sztori szerint igen. Kissé ingoványos motiváció nemde? Persze lehet, hogy csak nekem. Az utóbbi évekből az akciósztárból romantikus lovaggá vált Brosnan a legnagyobb név a stáblistán. A film alapötlete pedig azé a Nick Hornbyé, akinek olyan kellemes limonádékat köszönhetünk, mint a Pop, csajok satöbbi vagy az Egy fiúról.
