A kilencedik légió
Már megint támad a történelem! Na, nem mintha olyan széles história ismeretekre lenne szükség Neil Marshall angol rendező legújabb történelmi kalandmozijának, A kilencedik légió-nak az élvezetéhez. Amire meg feltétlenül szükségünk van, azt - a tényeket inkább csak fügefalevélként, a sztori patinája kedvéért - a filmesek a sztori kezdete előtt ködben úszó, a római világot mutató térképre írják ki nekünk.
A II. század elején járunk, a hatalmas és győzedelmes Birodalomban Hadrianus uralkodásának elején nagyjából béke honol. Az egyetlen erősen kérdéses védelmi vonal Britania provincia északi határain húzódik. Itt a vad és engesztelhetetlenül kitartó piktek Gorlacon király (a dekoratív szőrökbe-bőrökbe burkolt, szomorú szemű dán Ulrich Thomsen) uralkodása alatt megerősödve folyamatos gerilla-támadásokkal keserítik a messzi vidékekre előretolt helyőrségek életét.
Túl nagyra nőttek?
Egy ilyen, vadonba mélyen kitett erődítményben szolgál parancsnok-helyettesként a film abszolút főhőse, Quintus Dias (az angol film legújabb ásza: Michael Fassbender). A vászon/képernyő előtt még fészkelődik a néző, amikor az éjszakai erdőből előrontanak a barbárok és kegyetlenül lemészárolják a rómaiakat. Dias fogságba esik, ám a sztori által nem részletezetten mégis megmenekül a vadak hideglelős vendégszeretete elől. Kitartó üldözőivel a nyomában az utolsó pillanatban éri el a helytartó által a barbárokra küldött legendás IX. legio vonalait.
A sereg katonái által fanatikusan rajongott, legendás parancsnoka, Virilius ( Dominic West mint a 300 veteránja) is meglehetősen szkeptikus a küldetés sikerét illetően, de jó katonához méltóan csapatai élén menetel az ismeretlen vidéken. A küldetéssel kapcsolatos balsejtelmek beigazolódnak, amikor egy völgykatlanban a sereg csapdába esik és (klipszerűen felpörgetett, digitálisan kellőképpen stilizált) kegyetlen öldöklés végén kompletten az elysiumi mezőkre masírozik. A tábornok fogságba esik és csupán hét legionárius éli túl a csatát…
Macska-egér játék
A hajszálpontosan a film harmadára eső véres fordulat az opusz legjobbra sikeredett szakasza előtt nyitja meg az utat. A maroknyi túlélő ugyanis megkísérli kiszabadítani vezérét, de az akció balul sül el. Nemcsak hogy Viriliust kell otthagyniuk, hanem az egyik felelőtlen és minden morális gát híján való légiós magánakciója a barbár uralkodó fiának életébe kerül. Ez pedig a populáris mozi-kánon szerint is a legnagyobb bűn. Gorlaconnak immáron privát indokai is van a bosszúra. Kegyelmet nem ismerő üldözőket küld a vakmerő rómaiak után.
Vezetőjük a családja kiirtása miatt engesztelhetetlen Etain (a dekoratív és szúrós nézésű Olga Kurilenko), akinek nyomolvasói képességei már-már természetfölöttiek. Ami következik, az nagyon is élvezhető, egyszerű dramaturgiájú akciós mozi. Kitartó macska-egér játszma lélegzetelállító, pazar természeti díszletek között. Jól adagolt, környezet kínálta akciókkal és fordulatokkal. A nézői rokonszenvet itt-ott felülíró és meglepő szereplői húzásokkal. Hiába láttuk már százszor más filmekben mindezt és fanyalgunk a feszültségkeltő gépezet kiszámíthatóan profi működése miatt - el kell ismernünk: működik a dolog.
A kivitelezők dicsérete
A kilencedik légió korántsem hibátlan alkotás. Nem egyszer csúszik át hiteltelen, már-már giccses szintekre. Néha éppen a kapkodás és a vázlatosság, a kidolgozatlan szituációk miatt (játékidő a ma már ritkának számító és emberbaráti 97 perc). Egészében mégis megbízhatóan és élvezetesen ismételteti velünk a bátrakról és egyenes gerincűekről szóló leckéket. A barlang-gal már bizonyított rendező pontosan tudja, hogy még széles vásznon is érvényes a „kevesebb néha több” igazsága.
Vagyis hogy inkább a jól eltalált és adagolt hatások, mintsem speciális effektek túlburjánzása. Inkább maroknyi rongyokba burkolózva menekülő, kemény jellemű és nézői rokonszenvre érdemes szereplő tétre menő élethalálharca, mintsem statisztatömegek semmirevaló körtánca. Inkább kiélezett és lecsupaszított motivációk a harcra és a bosszúra, mintsem mély értelmű és patetikus szózatok a történelem értelméről.
A Gladiátor, a Trója, az Arthur király és a 300 óta a legnézhetőbb kard és szandál mozi. Nem mellesleg: tisztán európai termék…
