A belgrádi fantom (Savaria Mozi)
Akciós témához illően csapjunk is egyből a közepébe! Jovan Branislav Todorovic magyar és bolgár koprodukcióban készített szerb filmje igaz (vagy erősen annak látszó - de erről majd később) történetet dolgoz fel. 1979 nyarának végén, amikor Tito, Jugoszlávia teljhatalmú ura Kubába utazott egy nemzetközi konferenciára, Belgrádot váratlan esemény kavarta fel.
Egy ismeretlen férfi tíz éjszakán keresztül, a sebességkorlátozást jócskán túllépve, nyaktörő mutatványok sorát bevetve fel-alá autókázott a főváros legforgalmasabb utcáin és terein - egy lopott fehér Porsche 911-sel.
Business as usual?
Nem nagy ügy! - legyinthetnek sokan az alaphelyzet fenti körülírására. Még kies megyeszékhelyünk utcáin is esténként és különösen hétvégenként több magamutogató alfa hím igyekszik így felhívni magára a figyelmet. Ám tessék mindezt elképzelni a kommunista Jugoszlávia személyi kultuszos időszakában!
Ahol az utcákon uralkodó kifogástalan közbiztonság a rendszer egyik legnagyobb támaszának minősülő rendőrség legnagyobb büszkesége. Ahol - a kor más kelet-európai országaihoz hasonlóan - nem szokás még éjszakánként sem gyülekezni, csoportosulni a közterületeken. Ahol a dolgok természetes rendje az, hogy a rendőrség és besúgóhálózata név szerint ismeri az összes autómániás huligánt és fiatal vagányt.
A gépezet akadozik…
A fényképes dossziéikra pedig nagy szükségük volt ezekben a napokban. Az első éjszakán csak késve és rutinszerűen reagáló rendőrség egyre komolyabb erőket kénytelen bevetni a pofátlan ámokfutó megállítására. Miközben a délszláv nagyváros lakói egyre növekvő kíváncsisággal és nem titkolt rokonszenvvel figyelik a küzdelem alakulását.
Az első napok suttogó propagandájának hatására az üldözés eldurvulása idején már ezres nagyságú tömeg várta az éppen általuk Fantomnak elnevezett, titokzatos ismeretlent. Bár a kor totálisan ellenőrzött sajtója nem nagyon startolt rá a dologra, az emberek számára nyilvánvaló volt a lényeg. Nevezetesen hogy merész és nagyon is civil kihívás érte a magabiztos és fáradó félben lévő hatalmat.
... aztán csak beindul
Spoilerkedést kerülve nyilván nem fogom bemondani a Dávid-Góliát meccs végkimenetelét. Sőt a film izgalmas üldözéses részleteinek körülírásával is takarékosan bánnék. Todorovic alkotásának éppen ezek a részek adják az egyik erősségét. Legyen elég, hogy a hetvenes éveket tökéletesen megidéző és napjaink legjobb nyugati akciós mozijainak színvonalán megoldott jelenetek sorát hozták létre nekünk. (Mások mellett illesse dicséret érte a film magyar operatőrét, Nagy Andrást!)
A rendőrségnek jó egy hét után kezdett nagyon kényelmetlenné és kínossá válni a helyzet. A Fantom ugyanis megérezte erejét és egy alternatív zenéket sugárzó éjszakai rádióban be is jelentette a soron következő randevút. Ráadásul közelgett Tito marsall hazaérkezése, amit a személyi kultuszos szokásoknak megfelelően a zászlókat lobogtató belgrádiak sorfalai közötti utcai bevonulással illett ünnepelni. És már a pártközpont illetékes elvtársai is összevonták szemöldöküket…
Mítoszvadászat
A belgrádi fantom-nak a témáján kívül a formája is érdekes. Az alkotók a játékfilmes és dokumentumfilmes ábrázolás párhuzamos alkalmazása mellett döntöttek a forma megválasztásakor. A már dicsért fikciós részeket az eseményben részvevő egykori szereplők, főként rendőrök és a Fantomot a belgrádi éjszakából ismerő taxisok, barátok riport-visszaemlékezései kötik össze.
Akár tényleg megtörténhetett a Tito-korszak utolsó teljes évében egy ilyen esemény. Minden mozzanata, motívuma, egész lefolyása nagyon is a korszak Kelet-Európájára jellemző. Talán ez az emblematikussága, a kifulladóban lévő „létező szocializmus” végjátékának ez a szimbolista sűrítése ad okot arra, hogy többen fenntartsák maguknak az alapsztori hitelességét illetően a gyanakvás jogát (vigyázat, spoilerveszély!)
Mindegy is talán, hogy így vagy máshogy, vagy egyáltalán tényleg megesett-e mindez akkor Belgrád utcáin. A sztori és emlékezete nagyon is jellemző annak az időnek a lefojtott, felénk is ismerős atmoszférájára. A belgrádi fantom az akkor már élők és a később születettek számára is hiteles kép 1979-ből. Történelem-feldolgozásban méltó párja a pár évvel ezelőtti román Nagy kommunista bankrablás-nak...
