Mary és Max (Savaria Mozi)
Olyan országban élünk, ahol ( A légy Oscar-díja, Reisenbüchler Sándor kollázsfilmjei vagy mondjuk a Fehérlófia ellenére) az animációs filmet még mindig inkább szórakoztatásnak vagy gyermekműfajnak szokás tekinteni. Az utóbbi évtized(ek) annyit javított(ak) ezen a helyzeten, hogy már el tudjuk fogadni az olyan mesélő hagyományokra építő, ugyanakkor felnőttesen groteszk világú és posztmodern utalásokkal, idézgetéssel teli családi mozikat, mint amilyenek mondjuk a Shrek-széria darabjai voltak.
Hogy az animációs technika lehet komoly mondanivaló hordozója (és nem szükségszerűen csak azért, hogy felnőtt tartalmak, szemlélet fiatalok körében történő népszerűsítését tegye lehetővé), arra nézve a hazai filmforgalmazás nem túl sok munícióval szolgál. Ám ellenpéldának most itt van az ausztrál Adam Elliot Mary és Max című keserédes animációs játékfilmje!
Dramedy - gyurmában elővezetve
A Harvie Krumpet című rövidfilmjéért 2004-ben Oscar-díjat kapott kenguruföldi alkotó ebben az egészestés történetben nagy arányérzékkel keveri a kisrealista valóságábrázolás, a hétköznapi emberek kisvilágainak szomorúbb vagy éppen komorabb színeit a könnyedséggel, az ironikus túlzásokkal vagy éppen a karikaturisztikus túlzások harsányságával. Megteremtve ezzel a mostanában a játékfilmek, szerzői alkotások világában nagy karriert befutó dramedy műfaj animációs változatát.
Vidéken is élnek
A sztori egy egészen valószínűtlenül kialakult, évtizedeket és generációkat átívelő barátság története. Egyik oldalán Mary, a poros, vidéki ausztrál kisvárosban felnövekvő csitri áll. Apukája munkamániás (a teafilter-gyárban címkéket kapcsoz) és boldogtalan. Anyukája kleptomániás, alkoholista háziasszony és szintén boldogtalan.
A magára hagyottan növekvő kislány legjobb barátja egy sintérautóról megmenekült kakas. Kedvenc étele a kondenzált, cukrozott tej. Az iskolában csúfolják visszahúzódó természete, vastag keretes szemüvege és a homlokán lévő anyajegye (nesze neked, kiválasztott Harry Potter!) miatt.
De azért Mary is kíváncsi a világ és a felnőttek furcsa titkaira vagy éppen nagy izgalommal várja az első szerelmet. És minden családi tehertétel ellenére is keresi kisvilága és lelke egyensúlyát.
A zsák foltja
Mary egy postai telefonkönyvben találomra bök rá a New York-i Max Horovitz nevére. Max egy hatalmas bérház legfelső emeletén él magányosan. Pontosabban szájszagú macskájával meg folyton megdöglő és ezért cserélődő aranyhalaival. Max kórosan elhízott, az Anonim Zabálók gyűléseinek állandó (és hasztalan) látogatója. Egyúttal a csokoládés hot-dog receptjének feltalálója.
Plusz Asperger-szindrómás, amitől szinte lehetetlen számára mások érzelmeinek felismerése, értelmezése és saját belső világának mások felé történő közvetítése. Hiába olvas és tud sokat például a tudományról, már a világában bekövetkező legkisebb változás is pánikrohamot vált ki nála.
Semmi sem tűnik valószínűtlenebbnek, mint ennek a két embernek, a beteg, nagyvárosi és vesztes férfinek meg az életben nem túl sok snasszal induló, vidéki kislánynak a megismerkedése és távbarátságba keveredése.
Jól megformáltan
Adam Elliot mozija mégis hihetővé tudja tenni számunkra a Mary és Max között kialakuló, nagy szünetekkel, nem kevés egymástól függetlenül vagy éppen egymás miatt átélt érzelmi hullámvölggyel tarkított, évekig tartó barátságot. Beszámolóik révén keresetlen egyszerűséggel elevenednek meg a legegyszerűbb hétköznapi történések, a nem mindig egyszerű emberi vágyak, a szokások és mániák.
Ismerősünkké válik Max különc pszichiátere, vaksi és pisi szagú szomszédja, a ház előtti koldus vagy éppen a férfire az evésfüggők klubjában rámenősen nyomuló csókos szájú Marjorie. Mary világából pedig a tériszonyát erős akarattal legyőző szomszéd vagy a lánnyal szerelembe eső és összebútorozó görög bevándorló szépfiú, Damien. Akinek szexuális orientációja menet közben nem kis meglepetés forrása lesz.
Élet, bölcsesség
A sztoriban a legállandóbb elem a két főszereplő egymáshoz való őszintesége. Túl sokáig nem takargatják egymás előtt hibáikat és gyengéiket. Talán mert tudják, hogy törékeny világuk és sebezhetőségük ellenében csak ez nyíltság jelenthet kapaszkodót. Döcögősen, de a hamisságok és kényszerek nélküli elfogadás esélyét jelentik egymásnak.
Az alkotók mindezt leírhatatlanul egyedi, szemet gyönyörködtetően és szórakoztatóan részletgazdag módon elevenítik meg. A Mary és Max a legharsányabb, burleszkes szituációból egy pillanat alatt képes torokszorító szomorúságra váltani. Vagy a komor és baljós atmoszférából a szomorkásan derűs, ironizáló hangnemre.
Komoly tapasztalat és nem kevés életbölcsesség sűrűsödik bele ebbe a másfél órás bohókás gyurmauniverzumba. Lelki vitaminként vagy akár a tavaszi fáradtság ellenszereként is ajánlott. Másfélórás dózisban és feliratosan, mellékhatások nélkül…
