Egy komoly ember (Savaria Mozi)
Mivel Joel és Ethan Coen egy további mozis hétre is kibérelték a belvárosi gyöngyvásznunkat, A félszemű után illő bemutatnom másik dolgozatukat is. A most már évente figyelemre méltó darabokkal jelentkező függetlenfilmes mesterek westernjük előtt egy évvel jelentkeztek az Egy komoly ember című filmjükkel. A hozzánk csak most elérkezett darab (nem érdemtelenül) a tavalyi Oscar-mezőnyben versenyzett a legjobb film és a legjobb eredeti forgatókönyv díjáért.
Bár a fivéreket általában a nagy amerikai filmes zsánerek fekete humorú, abszurd átértelmezőjeként szokás emlegetni. Mostani filmjüket a nemzetközi kritika mégis egyértelműen amolyan „így jöttünk” típusú moziként értékelte tavaly. Nem ők lennének azonban, ha ezen a minden stílusteremtő művész számára kötelező körön kiszámítható módon, köldöknéző művészfilmet kreálva estek volna túl…
Larry Gopnik, a komoly ember
Filmjük központ figurája egy középkorú egyetemi tanár, valamikor az 1960-as évek végén. Amerikai, nyugati szemmel mindenképpen átlagos figura. Beérkezett és megállapodott férfi. Sikeres pedagógus, aki éppen előléptetés előtt áll. Nyugodt és biztos kertvárosi világa, szolid és kényelmes élete van. Otthon felesége, kamasz lánya és fia várja.
Megbecsült tagja a zsidó közösségnek. Családi kötelességeit is példamutatóan látja el: menedéket biztosít kissé beteges és leépült tervérének. Larry teherbírását és lelki nyugalmát a bibliai Jób mintájára éppen azokból az irányokból érik egyre sűrűsödő kihívások és próbatételek, ahonnan a legkevésbé számít rá. Mint a legtöbb átlagember esetében, nála is a biztosnak hitt családi kötelékek és a munkahelyi környezet állítja próba elé elsőnek.
Domino days
Coenék filmjeiben szinte kötelező elbeszélő fogás, hogy a főszereplők világának totális összeomlása, katasztrófáig fokozódó megpróbáltatásai kezelhetőnek tűnő lépésekkel, eseményekkel veszik kezdetüket. Nos, Larry „egzisztenciális koporsójába” az első szöget szeretett felesége üti be, amikor a férfi számára váratlanul bejelenti, hogy egyik legjobb barátjával esett szerelembe és válni szándékozik.
Miközben Larry úriember módjára igyekszik tudomásul venni asszonya döntését és a különéléssel, osztozkodással járó egyre durvább köröket, megpróbál jó apja maradni zűrösen kamaszodó csemetéinek. Fia klasszikus iskolai balhékba keveredik drogokkal és az osztály alfa hímje előli bujkálással, bónuszként apja nevében rendel poplemezeket egy csomagküldő szolgálattól. Lánya pasizni jár barátnőivel és apja pénztárcájára rájárva plasztikai műtétre gyűjt.
Egyre kínosabb problémák vannak Larry magának való, bekattant bátyjával is. Az egyetemi karrier is többszörös veszélybe kerül: valaki rosszindulatú vádaskodással teli névtelen levelekkel bombázza a bíráló bizottságot. Ráadásul egy ázsiai származású diákja bonyolult vesztegetési-zsarolási ügybe keveri az addig makulátlan professzort. A zűröket tovább színesítik a kedves szomszédok: a rasszista és értelmiség-gyűlölő, redneck telekszomszéd és a vágy titokzatos tárgyaként Larryt próbára tevő, formás háziasszonyka.
Jób lázadása
Főhősünk groteszk héroszként viseli az egyre szaporodó, egymást is erősítő és mindig a legrosszabbkor felpörgő sorscsapásokat. Fizet, mint a katonatiszt. Igyekszik megőrizni legalább a látszatát jólneveltségének és az igazi férfias helytállásról benne kialakult képnek. Ám hiába nő teher alatt a pálma, Larry bizonytalansága egyre nagyobb és rémálmok gyötrik. Külső segítségre és lelki támogatásra van szüksége.
Természetesen nem Coenékkel lenne dolgunk, ha a különféle rabbiknál tett, meseszerű hármassággal előadott látogatásokat és az ott kapott homályos értelmű életvezetési tanácsokat nem áthallásokkal és erős iróniával, már-már szarkazmussal kezelnék. Persze Larry összeomlásában egyre mélyebbre süllyedve kiderül, hogy minden újabb nehézségnek, élménynek, találkozásnak és beszélgetésnek van azért komolyan vehető tanulsága, üzenete is. Vagy talán mégse…
Sors-spirál
Ritkán élvezhetően rafinált és kreatív történet az Egy komoly ember. Lényegében hibátlan forgatókönyvvel, burleszkbe hajló és mégis érzékeny, humánus karakterrajzok egész sorával. Tele egészen elementáris színészi teljesítményekkel. Önironikus és őszinte szembenézéssel a jóléti élet kínjaival és a zsidó kulturális hagyomány, hit hétköznapi valóságával. Mindezt végig szórakoztatóan. Nem tolakodó képi megvalósítással, jó zenékkel és igazi retró hangulattal.
Lehetetlen is visszaadni minden ízét és zamatát. Egészen zseniálisra sikeredett a film lezárása is. Ami azért komoly művészi teljesítmény, mert a Larry Gopnik történeteihez hasonló filmeket nehéz a szereplők nevetségessé tétele, a giccses szentimentalizmus vagy a hiteltelen deus ex machina típusú elbeszélői közbeavatkozás nélkül befejezni. Coenéknek sikerült. Nézzék meg, hogyan!
