A fényképgyűjtő Jean-Marie Donat bukkant azokra a képekre, amik 1920 és 1960 között készültek Németországban és amiken egy jegesmedvének öltözött emberrel pózolnak a népek, a náci katonáktól az iskolás lányokon át az egyszerű átlagemberekig mindenki szeretett a macival fotózkodni.
Első ránézésre a képekben nincs túl sok közös vonás, kivéve a nagy szőrös medve jelenlétét és a fotósok is nagyon sokfélék, ahogy a fotókon szereplő emberek is. Több mint tízezer fénykép készült a közel negyven év alatt, és mindegyiken ott van a jegesmaci.
A legelső naptól kezdve szerettem jegesmedve lenni
- egy ismeretlen medve.A megszállott gyűjtő Jean-Marie Donat végül a kétszáz oldalas
című könyvbe rendezte a legjobb képeket, a zárszóban pedig Klaus Peter Speidel műkritikus igyekezett magyarázatot adni a jegesmedvébe öltözött ember titkára. Két barát valószínűleg úgy akarta melegen tartani magát télen, hogy beöltöztek a medve jelmezekbe és felajánlhatták a járókelőknek, hogy némi pénzért készíthetnek egy közös képet.
Az embereknek szükségük volt egy jó okra egy fotóhoz, és a medve egy rohadt jó ok volt
- írja Klaus.
Ez egy abszurd szerepjáték volt ez, ami váratlan örömet okozott a járókelők sokaságának. Vannak háború előtti náci katonák, háború utáni amerikai G.I. Joe-k, idősek, német gyerekek horogkeresztes felsőben, gazdagok és szegények, az egyetlen közös bennük az, hogy a jegesmedvével mindannyian mosolyogva fotózkodtak.
A macis fotók végül egy véletlenszerű lenyomatai lettek a 20. századi Németország történelmének, amiket a 21. századi személődő kissé keserű szájízzel nézhet végig, mert bár mindenki vidám, de nem feledkezhetünk meg a második világháború borzalmairól, az üldöztetésről és a hatalmas veszteségekről.
Via Huffington Post
