Tehéntartás mutatóba
A gazdaság a ház mögött, fent található a szeren. Széna, kukorica, trágya, traktor, pótkocsi és sorolhatnám az igazi falusi gazdaság jellemzőit.
- Minden megvan, ami a tehéntartáshoz, az állattenyésztéshez kell – állítja a polgármesterasszony, majd egy kicsike pótkocsira mutat. – Ezt a fiam készítette. Mindent megcsinál, megjavít, amit csak lehet. Nagy segítség a család számára.
- Igazi ezermester – jegyzem meg.
- Többezer mester – válaszolja nevetve.
- Alaposan visszaesett az állatállomány az Őrségben. Így van ez Nagyrákoson is?
- Harminc évvel ezelőtt tejkezelő voltam, akkor még 70-80 háznál tartottak fejőstehenet, a papokon és a tanítón kívül mindenhol. Volt olyan nap, hogy a gyűjtőben az ezer literes tartályba - extenzív tartás mellett - nem fért be az átadott tej. A tejcsarnokos időszakban még semmi gond sem volt, a piacgazdaság viszonyai között azonban minden gazdának magának kell gondoskodnia a megtermelt tej értékesítéséről. Jelenleg annyi tehén van nálam, mint az egész faluban. Amennyit még tartanak, az is nagyrészt az Agrár-környezetvédelmi Programnak köszönhető.
Nem könnyű piacot szerezni
Benézünk az istállóba, ahol békésen pihen az állomány. Pontosabban dupla istállóban, hiszen a háziak a bővítéssel is megpróbáltak előre menekülni.
- Szüleimtől örököltem a tehéntartást, tejtermelést, ők annak idején 4-5 jószágot tartottak – emlékezik a múltra Németh Istvánné. – Még haláluk előtt átvettük tőlük a munkát. Egy jól tejelő állomány biztos megélhetést tud biztosítani, sőt, még gyarapodni is lehet. Jelenleg hat magyar tarka fejőstehenünk van, s három vemhes üszőnk.
A növendékek mindig nevet kapnak, ahogy az állomány minden tagja, a borjaknak is személyneveket adnak.
- Bikákat nem nevelünk, azoktól megválunk. Nagy élmény egy parasztembernek, ha az általa világra segített jószágokat felnevelheti.
- Mennyi tejet fej naponta?
- Hajdanán 30-40 liternél többet nem tudtunk lefejni, manapság napi 70-80 liter is összejön három fejőgéppel. Nem a megtermelés a gond, hanem az értékesítés. Főként itt az Őrségben. Bár folyamatosan keresem a piacot, az egész mennyiséget most sem sikerül értékesíteni, a maradékot saját célra dolgozzuk fel, használjuk fel. Volt időszak, amikor vissza kellet tartani a tejtermelést, mert nem volt a tejnek piaca. A rendszerváltás után még akadtak olyan felvásárlók, akik elvitték a tejet. 2003. január 12-én aztán kaptam egy olyan levelet Sárvárról, hogy már nem tudják átvenni a tejet, mert nem éri meg nekik. Aztán próbálkoztunk a körmendi tejüzemmel is (már megszűnt szerk.), de az Nagyrákosra már nem jött el. Így hát kénytelen vagyok őstermelőként házalni a tejjel.
Öt településen körjáratban
A tejtermelő polgármester asszony öt őrségi település – Nagyrákos, Szatta, Ispánk, Őriszentpéter és Bajánsenye – 80-90 házához szállítja körjáratban minden nap reggel és este a házi tejet. Ha leszámítja a költségeit, nem marad neki több literenként 100 forintnál. Vannak, akik ódzkodnak a frissen fejt tejtől, inkább megveszik 60-80 forinttal drágábban a pasztőrözött bolti tejet. A magyaros szemlélet itt is tetten érhető, azaz nehogy nagyobb haszna legyen a tejtermelő gazdának. Amúgy már fejben tudja, kinek, mikor, mennyit kell szállítania. Az átlag 1-2 liter, 5 liternél többet nem is igényelnek.
Búcsúzóul a gazdaasszony még elmondja, hogy hatvanadik születésnapjára a családtól egy 50 literes rozsdamentes tartályt és 520 darab egyliteres tejesüveget kapott ajándékba, ami Ausztriából származik. Előtte műanyag flakonokban szállította házhoz a tejet. A mostani megoldás sokkal tartósabb és praktikusabb.
