Bochow és Phöben. Valószínűleg ismerős nevek azoknak, akik a 80-as években voltak középiskolások, ha pedig a kőszegi Jurisich Miklós gimnáziumba jártak, akkor biztosan tudják, miről van szó.
Tóth Kálmán szombathelyi városi képviselő hozott nekünk néhány képet és pár történetet a Berlin melletti táborokról. Mint mesélte, a kőszegi gimnázium akkori tanára, Domnanivich Rudolf kitőnen beszélt németül, és az akkori KISZ-en (Kommunista Ifjúsági Szövetség) keresztül jó kapcsolatokat ápolt az NDK hasonló, a Freie Deutsche Jugend nevű ifjúság szervezetével. Mai szemmel már ironikus, hogy a szervezet neve magyarul Szabad Német Ifjúság volt, miközben a német kommunista párthoz tartozott.
A kapcsolatoknak és több akkori gimnáziumi tanárnak köszönhetően a gimnazisták nyaranta ebbe a két táborba utaztak. Nem volt ez szokatlan, hiszen minden középiskola szervezett építőtáborokat a nyárra, de többségük nem mozdult ki Magyarországról.
Tóth Kálmán elmesélte, hogy édesapja (Tóth Kálmán) pedagógusként szintén részt vett ezekben a táborokban, így ő először ötödikes, majd hetedikes korában is járt kint, akkor még tanárgyerekként. Miután gimnazista lett, természetesen a Jurisich gimnáziumban, háromszor volt a táborokban, a második, a harmadik és a negyedik évfolyam elvégzése után.
A táborok kéthetesek voltak, egy szabadnappal, ami szombaton volt. Reggel hattól délig tartott a munka, gyümölcsöt szedtek, meggyet, cseresznyét. A két, Berlinhez közeli tábor közül Bochow volt az alacsonyabb színvonalú, kényelmetlenebb, itt a faluban is csak egyetlen szórakozási lehetőség volt, a kocsma. Tóth mesélte, hogy a hét forintos korsó sör sokakat csábított, több diák is volt, aki ott találkozott először komolyabban alkohollal, annak minden káros hatásával együtt.
Farmotos Ikarus-buszokkal, ponyvás IFÁ-kkal hordták őket munkába, ami ma már elképzelhetetlen lenne, de akkor természetes volt. Ami miatt igazán vonzóak voltak ezek a táborok, az, hogy a két hét munkát egy hét nyaralás követte az elvégzett munkájuk jutalmaként. A közelben folyik a Havel folyó, ahol aztán fürdőztek, horgásztak, szóval nyaraltak
És, hogy jön ez most elő? Tóth Kálmán azt mondja, az egyik volt gimnazista osztálytársa, akivel együtt járt ezekbe a táborokba, nemrég Berlinbe költözött, és meghívta őt és egy kis társaságot. Aztán, mivel úgyis ott voltak, elmentek és megnézték, mi van a két tábor helyén.
Bochow teljesen eltűnt, az épületeket ledózerolták, a régi tábornak nyoma sem maradt, tavaly novemberben a falu kocsmáját is bezárták. Phöben épületei azonban még állnak, igaz, teljesen leromlott állapotban, ahogyan Tóth mondta, igazi szellemváros lett belőle. Azért készített néhány képet, galériánkban megnézhetők.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
