Hihetetlen mértékben öregszik társadalmunk: 150 éve száz gyermekre nyolc idős ember jutott, 2016-ban már 128. Ezt nem mi mondjuk, hanem a KSH friss statisztikája, amiből most szemezgetünk:
1910-ben több mint 2,6 millió, de a második világháborút követően is közel 2,3 millió volt a 15 évesnél fiatalabbak száma, amely az 1950-es évek népesedéspolitikai intézkedéseit követően 1960-ra újra 2,5 millió fölé emelkedett.
A születések az 1970-es évektől 2011-ig nagymértékben csökkentek, így 2016-ban a gyermekkorúak száma alig haladta meg az 1,4 milliót.
Az aktív korúak száma, olvashatjuk a KSH jelentéséből, 1870 óta megkétszereződött. A 2001. évi népszámláláskor közel 7 millió 15–64 éves személy élt Magyarországon. A korcsoport azóta csökken, 2016-ban 6,6 millióan voltak.
1870-ben 144 ezer időskorú élt hazánkban. Az 1980. évi népszámlálás időpontjában, amikor a népesség száma a legmagasabb volt, a 65 évesek és annál idősebbek megközelítették az 1,5 milliót. A teljes népesség ugyan 1980 óta folyamatosan csökken, az idős korosztályba tartozók száma azonban tovább emelkedett, 2016-ban meghaladta az 1,8 milliót.
2016-ban 9,8 millióan éltünk Magyarországon
Magyarország jelenlegi területének népessége 1870 óta megkétszereződött. A II. világháború idején a népességszám visszaesett, azonban az 1950-es évek jelentős születésszám-növekedésének köszönhetően az 1970-es népszámláláskor már több mint 10 millió főt írtak össze. A népességszám 1980-ban tetőzött, azóta csökken.
Az öregedési index azt mutatja, hogy hány időskorú személy jut száz gyermekkorúra (száz 0–14 évesre jutó 65 éves és annál idősebb). A népesség idősödő korszerkezetét jelzi a mutató meredeken felfelé ívelő görbéje. 1870-ben száz gyermekre nyolc idős ember jutott, 2016-ban 128.
