Idén az AEK Athén játékosa volt a körmendi nevelésű Németh István, akinek spanyolországi bemutatkozását végül épp előző csapata, az AEK hiúsította meg. A kosaras a szezon végeztével már itthon piheni az idény fáradalmait.
Tapasztalatairól, a körmendi kosárlabdáról és a válogatott jövőjéről is faggattuk.
- Egy ideje már itthon vagy, hamarabb véget ért a szezon, mint vártad. Arra gondolok, hogy az AEK-kal nem jutottatok be a play-offba.
- Sajnos nem jutottunk be, de ha sikerül sem tart sokkal tovább a bajnokság. Vagy a Panathinaikos vagy az Olympiakos lett volna az ellenfelünk, így pedig nem lett volna sok esélyünk. 5 nap elég volt mindkét együttesnek, hogy kivívják a továbbjutásukat.
- Sok helyen játszottál, az eddigiekhez képest milyen volt a görög légkör?
- Nagyon jó volt a hangulat, a szurkolóink fanatikusak voltak. Kiváló hangulatot teremtettek.
- Mennyire volt kemény a munka?
- Teljesen edzőfüggő. Nem volt sok edzésünk, de amikor volt, akkor nagyon kemény volt a tréning. A célunk a bent maradás volt és ezt sikerült már az alapszakasz vége előtt 5-6 fordulóval teljesíteni. A rájátszás már csak hab lett volna a tortán.
- Csalódottak voltatok?
- Igen, mert sokáig úgy nézett ki, meglehet.
- Milyen volt az élet Athénban?
- Az első pár héten egyedül voltam. Aztán mikor már elintéztem mindent, jött a családom is. Nehézséget jelentett a költözködésnél, hogy pici még a babánk, de végülis megoldottuk. Athén egy nagyon jó hely. Az idő kitűnő, az emberek kedvesek. De kicsit szokni kell, hogy nem feltétlenül őrülnek bele a dolgokba. Nekik semmi sem sürgős,a "majd csak meglesz valamikor" elvet vallják. Ugyanakkor nagyon robbanékonyak, a perc tört része alatt megtudnak bolondulni.
- Ezt a meccseken is lehet érezni?
- Ha csak azt mondom, hogy már az első meccsünket zártkapuk mögött játszottuk, talán megfelelő a válasz. Ez egyébként még négyszer előfordult. Egyszerűen hihetetlen volt. Plusz húsznál és mínusz húsznál is ugyanúgy hajtottak minket. Műanyag palack, cigi csikk, sok minden berepül a pályára egy nekik nem tetsző megmozdulás után, de a köpködés is teljesen megszokott dolog.
- Volt, hogy egy-egy téged is eltalált?
- Hát volt, bizony. Idegenbeli meccsen, Szalonikiben az Aris ellen játszottunk. Öt percet tudtam szerepelni, mert betegen vállaltam a játékot. Ha az alatt a rövidke idő alatt 30-40 köpés nem csattant a hátamon, akkor egy sem. Ha nem épp a szemed közé érkezik, akkor ki lehet bírni. Egyébként meg akkora a szurkolás idegenben is, hogy ez minket ugyan úgy spannol, mint a hazai gárdát.
- Majdnem sikerült Spanyolországban is bemutatkozni, de ezt végül épp az AEK hiúsította meg.
- Azóta is bosszús vagyok erre. Tudván, hogy a AEK-kel lejárt a szerződésem, elutaztam Menorcára, egy, a kiesés ellen küzdő csapathoz. A görögök végül nem akarták kiadni a játékengedélyem. Nekik erre a szabály szerint hét napjuk volt, nekünk ez kellett volna két nap alatt. Az athéniak egy komolyabb összeggel tartoznak. Azt akarták, hogy az engedélyem fejében engedjek el belőle egy részt. De ez irreális lett volna.
- Ott ültél a kispadon és vártad az engedélyt?
-Megérkeztem Menorcára, ha jól emlékszem hétfő este. Másnap megvolt minden orvosi vizsgálat, még aznap edzés is volt, este pedig repültünk Madridba. Következő nap délelőtt ismét edzés volt, megtanultam az összes figurát. Az edzők külön velem foglalkoztak, hogy mit kell majd játszanom a Real Madrid ellen. Közben folyamatosan mentek a telefonok. Egyszer megnyugtattak, hogy megjött az engedélyem, másszor pedig épp azt mondták, hogy nem tudok játszani. Végül ott ültem a csapat kispadja mögött civilben, és néztem, hogy a Menorcát jól elveri a Real. Ebből gondolom mindenki kitalálta, hogy mi lett az engedélyemmel.
- Akkor még mindig vársz a pénzedre? Az ember pedig azt gondolná, hogy külföldön fizetnek.
- A görögökről én már előzetesen is tudtam, hogy nem nagyon szeretnek fizetni, szóval én ezzel azért számoltam. Most próbálom behajtani a fizetésem. A FIBA szabályok azért kötelezik az AEK-ot is.
- Nem indulhatnak a következő szezonban, ha van tartozásuk?
- Indulni indulhatnak, csak új játékost nem igazolhatnak. Arról nem is beszélve, hogy a büntetés megfizetésére is kötelezik majd őket.
- Mennyire vette el a kedved ez a görög ligától?
- Semennyire. Az elmúlt szezonban azért meg lehetett tudni ezt-azt. Például, hogy melyik klub fizet rendesen, ahol biztosított a jó munka, és nagyon szerettünk Athénban élni.
- Ezek szerint te maradnál ott.
- Igen. Nem lenne ellenemre, ha kapnék egy jó ajánlatot valamelyik athéni klubtól. De erre még várnom kell. Nem fejeződött be a bajnokság és a csapatok többsége még nem rendelkezik a jövő évi költségvetésével, szóval most még kivárok.
- Mennyire követted a hazai bajnokságot? Egyáltalán kíváncsi vagy a hazai hírekre?
- Egyre kevésbé figyelem. Egy kicsit elrettent az a közeg, ami a honi viszonyokat jellemzi. Nem a szurkolókra gondolok, hanem épp a másik oldalra: a klubvezetőkre, a szövetség vezetőire, a játékosokra, az edzőkre. A magyar kosárlabdára ráférne egy igazán nagy és gyökeres változás, hogy ismét a régi fényében ragyogjon és elérje legalább a 10-15 évvel ezelőtti színvonalát. De hozzáteszem, hogy a nemrég hozott szabály, hogy 2 magyarnak a pályán kell lennie, ez már egy pozitív dolog.
- Sok ligában játszottál már. Külföldön, hogy van ez?
- A különbség az, hogy azért még mindig jobb anyagi helyzetben vannak a csapatok, mint itthon, ezért jobb légiósokat tudnak igazolni. Nem másodvonalbeli amerikai egyetemistákat és kiöregedett dél-szláv kosarasokat tudnak megfizetni, mint itthon. Szerbiában tapasztaltam, hogy sok klub abból tartja fent magát, hogy eladja a fiatal, tehetséges játékosokat. Az olyan egyesületek, mint a Real, a Panathinaikos, az Olympiakos pedig pont ezekre a fiatalokra épít.
- Körmendre azért csak figyelsz.
- Sok barátom játszik még mindig a csapatban. Velük azért ha sűrűbben nem is, de hetente, kéthetente beszélek, így sok belső információt is tudok. Az, hogy az idei év így alakult, elszomorít. Egy rossz koncepció csődje volt az idei szezon Körmenden, ahol azt hiszem, ennek ellenére lesz még minőségi kosárlabda. Most már látni a fényt az alagút végén, innen már csak felfele van.
- Ha már szóba került a magyar kosárlabda. Tudod már, hogy számítanak-e rád a nemzeti csapatnál?
- Pár napja volt Mészáros Lajos szövetségi kapitánnyal egy jó háromnegyed órás telefonbeszélgetésem. Tudom, hogy mik a feladatok, mik a kötelezettségeim. Azt az egyet nem tudom, hogy egészségügyileg, hogy fogom bírni a munkát. Június végén már elkezdi a csapat a programot. Lajos elmondása alapján egy nagyon jó terv alapján készülünk, az elmúlt hét-nyolc évben még csak hasonló sem volt. Szóval én bizakodó vagyok, hogy bent maradunk az A-divízióban. Mindenképpen pozitív, hogy Lajos sok fiatalt akar beépíteni. Ha teljes lesz az ellenfelek kerete, akkor jól fel kell kötni a gatyánkat, hiszen tudásban jobbak mint mi, de ezt talán a lelkesedéssel tudjuk ellensúlyozni.
- Csak pozitív dolgokat hallottam tőled, ez azért megnyugtató.
- Talán én is ezzel próbálom nyugtatni magam.
