„Nincs fókusz, én vagyok a fókusz” – Alföldi Róbert a kerámiák szerelmese, aki műalkotásokat ment a feledéstől

A Schrammel-gyűjtemény Tea és Kerámia sorozatának harmadik alkalmán kiderült: a színész-rendező számára a gyűjtés legalább annyira ösztönös szenvedély, mint folyamatos vadászat, amelynek során olykor évtizedek óta elfeledett műalkotások kerülnek elő.

Még a szokásosnál is többen voltak kíváncsiak a Schrammel-gyűjtemény péntek esti rendezvényére. A Megszállottan szép / Tea és Kerámia 3. című programon legalább százan zsúfolódtak össze, hogy meghallgassák Alföldi Róbertet, akivel Tanai Ibolya, a Savaria Múzeum kommunikációs munkatársa beszélgetett. A színházi világ jól ismert alakja ezúttal egészen más oldaláról mutatkozott be: gyűjtőként, művészetrajongóként és a magyar kerámiaművészet egyik elkötelezett felfedezőjeként.

A beszélgetés hamar megmutatta, hogy Alföldi Róbert számára a műtárgyak gyűjtése nem egyszerűen vásárlás és felhalmozás. Gyerekkorától kezdve gyűjtött ezt-azt, a rágógumipapírtól a bélyegeken és szalvétákon át a különféle tárgyakig. A képzőművészet iránti érdeklődését egy általános iskolai rajztanár alapozta meg, aki nem konkrét művészeket vagy irányzatokat akart megszerettetni a gyerekekkel, hanem kíváncsiságot ébresztett bennük.

Megszállottan szép - Tea és Kerámia 3. Alföldi Róberttel
Alföldi Róbert, Tanai Ibolya és Tóth Dénes
NR (mobilfotó)

Alföldi szerint éppen ez a legfontosabb: nem azt kell megtanítani egy gyereknek, hogy mit szeressen, hanem meg kell mutatni neki a világot, hogy maga kezdjen érdeklődni iránta. Az első műtárgyát még gimnazistaként vásárolta, azóta pedig a gyűjtés szinte önálló életet kezdett élni.

„Nincs fókusz, én vagyok a fókusz”

A gyűjtők között vannak, akik nagyon tudatosan, egy-egy korszakra vagy művészeti irányzatra koncentrálva építik fel a kollekciójukat. Alföldi Róbert nem tartozik közéjük. Saját bevallása szerint az ösztöneire hallgat, és azt veszi meg, ami valamilyen megmagyarázhatatlan, zsigeri módon megszólítja.

Nem feltétlenül érdekli, hogy egy műtárgy mennyit ér, vagy hogy mennyire illeszkedik egy előre eltervezett gyűjteménybe. A lényeg az a bizonyos belső feszültség, amit egy alkotás kivált belőle. A gyűjtemény így végül nem egy művészettörténeti kategória vagy egy befektetési stratégia lenyomata, hanem maga a gyűjtő személyisége.

Megszállottan szép - Tea és Kerámia 3. Alföldi Róberttel
Alföldi Róbertre még a szobrok is figyeltek
NR (mobilfotó)

A műtárgyakhoz fűződő kapcsolatáról beszélve azt is elmondta: számára különösen fontos, hogy otthonában olyan alkotások vegyék körül, amelyekhez évekkel később is vissza tud térni, és amelyek újra meg újra képesek feltölteni. Egy-egy kép vagy kerámia akár évek múltán is új élményt adhat.

A gyűjtésben ráadásul a vadászat, a kutatás és a nyomozás is legalább akkora öröm, mint maga a megszerzett műtárgy. Alföldi történeteiből kiderült, hogy olykor éveken keresztül próbál eljutni egy-egy alkotóhoz vagy hagyatékhoz, és ha kell, a művész távoli rokonait is felkutatja.

Évekig kereste az elfeledett keramikusokat

A beszélgetés egyik legérdekesebb része a magyar kerámiaművészet helyzetéről szólt. Alföldi Róbert szerint Magyarországon a kerámiát még mindig hajlamosak valamiféle másodlagos művészeti ágként kezelni, holott ugyanolyan képzőművészeti alkotás lehet, mint egy festmény vagy egy szobor.

Különösen érdekesnek tartja a szocialista modernizmus időszakát, amikor számos keramikus kapott megrendeléseket középületekhez, lakótelepekhez és más építészeti beruházásokhoz. Mozaikok, faliképek, kerámiadíszítések és monumentális alkotások születtek, amelyek közül rengeteg mára eltűnt vagy megsemmisült.

Megszállottan szép - Tea és Kerámia 3. Alföldi Róberttel
A gyűjtőszenvedély rétegei is feltárultak
NR (mobilfotó)

Alföldi szerint ezeknek a műveknek a jelentős részét egyszerűen leverték, lebontották, kidobták, amikor megváltozott az épületek funkciója vagy az építészeti környezet. Pedig sok esetben kifejezetten értékes, különleges alkotásokról van szó.

Alföldi éppen ezért kezdett el egyre intenzívebben foglalkozni ezzel a területtel. Felkereste az egykori alkotókat, kutatta a hagyatékokat, műtermekbe járt, és olyan műveket próbált felkutatni, amelyekről már szinte mindenki megfeledkezett.

Mesélt például Majoros János keramikusról, akit éveken át próbált elérni. Végül egy rokon segítségével sikerült bejutnia hozzá. A művész kertjében, egy raktárban olyan alkotásokra bukkant, amelyek között valódi kincsek voltak. Hasonló történeteket idézett fel a Garányi házaspár hagyatékával kapcsolatban is.

A történetekben volt valami szomorú: olyan művészek és életművek kerültek a feledés szélére, amelyeknek sokkal nagyobb figyelmet kellett volna kapniuk. Alföldi számára egy idő után a gyűjtés már nemcsak a saját szenvedélyéről szólt, hanem arról is, hogy megmentsen valamit abból, amit az utókor könnyen elveszíthet.

A kerámia nem akar másnak látszani, mint ami

Alföldi Róbert arról is beszélt, hogy a kerámiákban különösen fontos számára az anyagszerűség. Szereti érezni az agyagot, a formálás első mozdulatát, az anyag sajátosságait. Nem azokat az alkotásokat keresi, amelyek más anyagok hatását próbálják utánozni, hanem azokat, amelyekben a kerámia valódi karaktere érvényesül.

A magyar keramikusok között szerinte számos olyan alkotó van, akinek az életműve nemzetközi figyelmet is érdemelne. A hazai közönség azonban sokszor még mindig nem tekint ugyanolyan rangú művészeti alkotásként egy kerámiára, mint egy festményre vagy szoborra.

Megszállottan szép - Tea és Kerámia 3. Alföldi Róberttel
Jobbnál jobb történetek kerültek elő
NR (mobilfotó)

A gyűjtői munka során ráadásul nemcsak az alkotásokkal, hanem az örökösökkel és a hagyatékokkal is meg kell küzdeni. Sokszor éppen a bizonytalanság, a megfelelő információ hiánya vagy az örökösök tanácstalansága miatt kerülnek veszélybe értékes művek. Alföldi szerint Magyarországon ezen a téren is sok a tennivaló: az életművek megőrzésének és továbbadásának nincs igazán kialakult rendszere.

A gyűjtéshez néha egy román buszsofőr is kell

Persze egy ilyen beszélgetésből a humor sem maradhatott ki. Alföldi több olyan történetet is felidézett, amelyből kiderült, milyen váratlan helyzetekbe sodorhatja az embert a gyűjtőszenvedély.

Az egyik különösen emlékezetes kaland egy Svédországban élő román keramikus alkotásának megszerzéséhez kapcsolódott. A művésznek volt még egy eladó, nagyjából 120 centiméter magas, különleges kerámiája, amelyet két részre bontva lehetett szállítani. A megoldás végül egy Bukarest és Stockholm között közlekedő buszjárat lett. Alföldi Budapesten, az M5-ös mellett találkozott a busszal, ahol a sofőrnek átadott 90 euróért cserébe megkapta a két becsomagolt alkotást.

Megszállottan szép - Tea és Kerámia 3. Alföldi Róberttel
A humor is része volt a beszélgetésnek
NR (mobilfotó)

A történet jól érzékeltette, hogy a gyűjtésben nem mindig elég a pénz és a jó szem. Kitartás, kapcsolatok, kreativitás és néha egészen szokatlan logisztikai megoldások is kellenek.

A beszélgetés során az is kiderült, hogy Alföldi szívesen kölcsönadja műtárgyait kiállításokra, és más gyűjtőknek is segít megtalálni a saját érdeklődési körüket. A saját otthonát és gyűjteményét ugyanakkor nem szeretné kiállítani. Ez számára az intim szféra része, ahová nem kíván mindenkit beengedni.

A műtárgyak után egy különleges tea következett

A több mint száz érdeklődő előtt zajló beszélgetés végén a színházi munkák, egy készülő film és Alföldi Magyarországhoz fűződő személyes viszonya is szóba került, de az este főszereplője végig a művészet és a gyűjtés maradt.

A programot követően Tóth Dénes, a rendezvénysorozat teapartnere egy különleges teával készült. A tajvani teát egy apró kabócafaj közreműködésével állítják elő: a rovar megrágja a növény leveleit, amelyek erre védekező reakcióként fermentációs folyamatba kezdenek még a szüret előtt. Az így kialakuló különleges ízvilágú tea elkészítése és története is része volt az esti programnak.

Megszállottan szép - Tea és Kerámia 3. Alföldi Róberttel
Tóth Dénes végül teát is főzött mindenkinek - a képre kattintva galéria nyílik!
NR (mobilfotó)

A péntek esti rendezvény így nemcsak egy ismert színész-rendező kevésbé ismert szenvedélyébe engedett betekintést, hanem arra is emlékeztetett, hogy a művészet értékei nem mindig ott vannak, ahol elsőre keresnénk őket. Néha egy elfeledett műteremben, egy kert végében álló raktárban vagy éppen egy lebontásra ítélt épület falán várják, hogy valaki észrevegye őket.


Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu
Google Favicon
Itt állíthatod be, hogy a Google elöl hozza a nyugat.hu-s találatokat!

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra