Idén az október 23-át megelőző nap délutánján ünnepelte a szombathelyi önkormányzat az 1956-os forradalmat és szabadságharcot. A dátumnak a vasi megyeszékhelyen nagyobb jelentősége is van, hiszen ezen a napon alakult meg 1990-ben az első szabadon választott közgyűlés.
Az emlékezők nagy része a Jáki úti temetőből érkezett az ünnep első helyszínére, az 56-osok terére, az Elesett Szombathelyi Nemzetőrök emléktáblájához, miután megkoszorúzták Welther Károlynak, a Vas Megyei Forradalmi Bizottság egykori elnökének síremlékét.
Még az idei városi ünnepség előtt kíváncsiságból visszanéztem, hogy az elmúlt két évben mit írtunk tudósításainkban az október 23-i szombathelyi megemlékezésekről. Tavaly és tavalyelőtt is kellemes, vénasszonyok nyara időjárás és kevés érdeklődő volt az 56-osok terén, a forradalom és szabadságharc évfordulóján.
Az idén sem tört meg a már-már hagyománynak számító tendencia, hogy szép idő és kevés ember volt, egy-egy új arc azért felbukkant, például az ünnepi szónok személyében. Bár Danka Lajos városi képviselő inkább régi-új arc a politikusi palettán.
Szép gesztus volt a baloldali városvezetés részéről, hogy az október 23-i ünnepi beszédet Szombathelyen az erősen jobboldali párt, a Mi Hazánk Mozgalom önkormányzati képviselője mondta el. Igaz, pont a ma délelőtti közgyűlésen mondta azt Gálffy Áron, az Éljen Szombathely! képviselője, hogy a 21. században nincs már értelme a politikában a jobb és baloldal megkülönböztetésének.
Danka Lajos kitért arra, hogy kevés a fiatal arc a megemlékezők között. Szerinte ennek többek között az lehet az oka, hogy a mai fiatalok nem érzik sajátjuknak ezt a megemlékezést, hiszen minden évben beszélünk Welther Károlyról, a meggyilkolt nemzetőrökről, de nem beszélünk Szombathely városának lakóiról, illetve az ő szerepükről az 56-os forradalomban, ezért megpróbálta az eseményeket ebből a szempontból felidézni.
Saját édesapjának történetét hozta fel, aki kulákgyerekként a MÁV raktárban dolgozott és a forradalom hírére egy teherautóra élelmiszereket szedtek össze munkatársaival, hogy a Budapesti forradalmároknak segíteni tudjanak. Útközben azonban találkoztak a falurendőrrel, aki verekedést provokált ki, így édesapja hazamenekült, ott bujkált. Munkatársait, akik a szállítmányt vitték, soha többé nem látta, őt pedig a forradalom leverése után kirúgták a munkahelyéről és segédmunkás lett belőle.
Danka Lajos kiemelte, nem egyedi az ő története, sok magyar család tudna hasonlót mesélni, de nem szívesen mesélnek az idősek ezekről az időkről, a fiatalok pedig nem érdeklődnek.
„Véleményem szerint nem csak azok az áldozatok, akiket lelőttek, hanem azok is, akiknek a padlását lesöpörték, akiket heteken át kínoztak az ÁVÓ laktanyában, és azok is, akiknek mindenét elvették” – mondta Danka, aki hozzátette, ha így nézzük, akkor a magyar társadalomban nincs olyan család, akinek ne okoztak volna kárt a szocialista időszakban. Erre kell emlékeznünk. Azokra a hősökre, akik az életüket adták, hogy egy embertelen rendszert megbuktassanak, és azokra is, akik átküzdötték magukat ezen az időszakon és túlélték a több mint negyven éves orosz megszállást, majd részt vettek a rendszerváltás kikényszerítésében és végrehajtásában. Majd kérte a jelenlévőket, hogy ennek fényében hajtsanak fejet 56 hősei előtt.
Az ünnepi beszéd után a politikai pártok, a társadalmi és civil szervezetek képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit az Elesett Szombathelyi Nemzetőrök Emléktáblájánál.
A szabadság ma is a legfontosabb értékünk, ami megnyitja a kapukat egy normális, méltó élethez - mondta Nemény András polgármester az ünnepség második, alig húsz perces részében a városházán. A polgármester emlékeztetett rá, hogy október 23-án egyszerre ünnepeljük az az 1956. október 23-án kitört forradalmat és szabadságharcot, és azt, hogy 1990. október 23-án alakult meg a szabadon választott szombathelyi önkormányzat.
A két eseményt a szabadság eszméje köti össze. A magyar történelem során sokszor megsérült a magyar szabadság, volt, hogy el is veszett egy időre,de mindig voltak olyan emberek, aki a bennük élő szabadságot megosztották másokkal, ami így közös erővé alakult - mondta.
Nemény hangsúlyozta, hogy a szabadságért mindig tenni kellett, 1956-ban és 1990-ben is. Az 1990-ben megválasztott, akkor 37 éves polgármester, Wagner András, és hasonló korú képviselőtársai gazdasági, szociális és társadalmi krízishelyzetben próbáltak helytállni úgy, hogy közben megőrizzék a szabadságot. Ami nem sikerülhetett, de az első ciklus mégis sikertörténet volt.
Az azóta eltelt évtizedek pedig bebizonyították, hogy szükség van az önkormányzatokra, ahol a döntéshozók a helyi közösség érdekeit szolgálják. A szabadság ma is érték, ez az, ami megnyitja a kapukat egy normális, méltó élethez. Ma nem a fizikai szabadságot kell féltenünk, ma azért küzdünk, hogy a közösség megkapja a valódi önkormányzás szabadságát, vagy meg kell elégednie a fentről jött utasítások végrehajtásával - mondta a polgármester.
Mára az ötvenhatosok lettek a nagyatyák, a rendszerváltók az atyák, mi pedig a fiúk generációja. Kössön össze mindannyiunkat a szabadság szeretete, ezt adjuk tovább az utódoknak - fejezte be beszédét Nemény András.
A városházi ünnepségen közreműködött a Claudius Polgárőr Egyesület, Tóth Dániel énekes, zenész; Szabó Róbert Endre színművész, Pőcze Gyöngyi, Lukács Gábor, Kiss Dávid, Prikazovics Ferenc, a Mesebolt Bábszínház művészei, valamint a Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium kórusa.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
