Ahogy arról korábban is beszámoltunk, az ELTE SEK idén online oktatással zárta le Takarékosságból külső helyszíneken tartják a szombathelyi ELTE félévi jelenléti vizsgáit 2022. November 15. 16:00 a 2022-es őszi félévet (legalábbis a szorgalmi időszakot) azért, hogy spóroljanak az egyetem fűtésszámláján.
Bár most csak egy hétig zajlott otthonról az oktatás, kíváncsi voltam arra, hogyan élik meg maguk a hallgatók azt, hogy nem tudnak normális, vagyis inkább hagyományos körülmények között tanulni.
Így hát megkérdeztem néhány hallgatótársamat, ők hogy élték, illetve élik meg azt, hogy újra át kell állni online oktatásra.
Nem mindenhol zajlik ez így, mint az ELTE-n
Elsőként egy olyan hallgatót kérdeztem meg, aki nem Szombathelyen, hanem Győrben végzi a tanulmányait. Ő egyébként elmondása szerint csak hallott arról, hogy milyen az egyetemen az online oktatás.
A másodéves hallgató azt mondja, náluk szó sem volt ilyesmiről. Sem az előző, covidos időszakban, sem pedig most, amikor a fűtési számlák okozhatnak fejfájást.
Van olyan, aki szerint nehezebb így
Az egyik Szombathelyen tanuló hallgató viszont érintett volt, és azt monda, örült volna, ha inkább nem tartják meg az online hetet.
„Az előadások terén nem tapasztaltam differenciát, de a gyakorlati órákon inkább kontakt formában vettem volna részt, mivel otthon elég sok minden el tudja terelni az ember figyelmét, még azoknak is, akik tényleg szerettek volna tanulni, illetve jobb a magyarázatokat jelenlétben hallgatni.
Az egyetem részéről előnyösebb volt az online hét, így valamennyit tudtak spórolni a számlákon, viszont mind oktatói, mind hallgatói szempontból jobb lett volna a jelenléti oktatás, mivel általában az utolsó hét a legfontosabb a félév szempontjából.”
„Abszurd, amikor nem tudsz arcokat kötni a nevekhez”
Egy szintén Szombathelyen tanuló harmadéves hallgató azt mondja, az online oktatás azért volt jó, mert legalább látták, hogy kik azok a tanárok és diákok, akikkel körbe vannak véve.
„Az első év nagyon nehéz volt, mivel ugye maszkban kellett ülni az iskolában, így nem láttuk az oktatók és egymás arcát sem. Annyira abszurd volt, hogy bekerülsz egy új közegbe, ahol nem tudsz arcokat kötni a nevekhez.
De ennek hamar vége lett, mert átálltunk online oktatásra, ami nyilván már ismert volt valamilyen szinten, de az egyetemen más felületet használtunk, így külön azt is kellett figyelni, melyik tanár éppen hova teszi fel a tananyagot. De legalább láttuk az arcukat a kamerán keresztül.
Nyilván sokat viccelődtünk ezen, mert úgy érzem, ebben a helyzetben mást nem is nagyon tudtunk volna csinálni. Érdekes volt nagyon, mindenesetre örülök, hogy már vége ennek, és sikerült megismerni a tanárokat és a diáktársakat.”
„Jobban be tudtam osztani az időmet”
Megkerestem egy másik olyan hallgatót is, akinek már van tapasztalata abban, milyen is az, ha huzamosabb ideig folyik az oktatás online.
Elmondása szerint a tanárok próbáltak nekik segíteni ez idő alatt, és igyekeztek kihozni a tanítványokból a legtöbbet így is. Az ötödéves, Pécsen orvosnak tanuló lány egyébként azt is elárulta, hogy a legnehezebben a barátoktól és a csoporttársaktól való távolságot tudta elfogadni.
„Kezdetben még nem tudtuk, hogy ez meddig fog tartani, hogyan fognak lezajlani az amúgy személyes, vagy gyakorlati órák, vizsgák. Kicsit lógtunk a levegőben egy darabig.
Idővel viszont azt tapasztaltam, hogy ahogy mindenki belejött az online életbe, oktatóink próbáltak minél több úton-módon segíteni a diákoknak. Folyamatosan kerültek fel videók az előadásokról, gyakorlati témákról, esetleg plusz időpontban is segítettek, ha szükség volt rá.
Ami szerintem viszont nagy nyomot hagyott mindenkiben, hogy végül is ez idő alatt a saját kis társaságunktól távol kellett maradnunk, és bezárkóznunk. Mindemellett a képzésnek fontos része a gyakorlati oktatás, amit online nem igazán lehet megoldani és azért ebben éreztünk, érzünk némi hátrányt.
Személyes tapasztalatként még azt mondanám el, hogy akkor az időmet jobban be tudtam osztani, de a vizsgák sokkal nehezebbnek érződtek személyes kontakt, adott esetben kidolgozási idő nélkül.”
Hiányzik a kedv és a motiváció
Az utolsó tanuló (aki most újra online kénytelen tanulni) azt mondja, igazából abban rejlik ennek az oktatási formának a sikere, hogy van-e kedve a tanulónak koncentrálni.
„Volt már az egyetemen online oktatás az őszi félév után (2021 végén – a szerk.). Ezen egyébként nem nagyon figyeltem, vagyis inkább megpróbáltam belőni azokat az órákat, ahol érdemes, és azokat is, ahol nem igazán. Olyan nagy nehézséget egyébként nem okozott az online oktatás, talán egy-két olyan tárgy volt, ami nehezebb volt, de az ugyanolyan bonyolult volt kontaktban is, mint online.
A mostani egy hét egyébként szintén nem okozott nagy nehézséget, itt inkább a kedv és a motiváció volt az, ami hiányzott. Volt például olyan, hogy annyira nem volt kedvem az egészhez, hogy inkább benyomtam a PS-t, pedig ha kontakt oktatás van, rendesen szoktam figyelni és jegyzetelni.”
Így tehát ezen néhány vélemény alapján azt látjuk, hogy a diákok inkább ellenzik, mint támogatják az online oktatást, többek között azért, mert nagyobbnak érzik a kockázatot arra, hogy valamiért ne figyeljenek az előadóra és a tananyagra, ami komoly következményekkel járhat a jövőjükre nézve.
