Miért álltál neki panelházakat fotózni? Nem tűnik átlagosnak ez a hobbi.
Az Insta-fiókomat, ahová ezeket a képeket feltöltöm, nyolc évvel ezelőtt nyitottam. De maga a téma sokkal régebb óta foglalkoztat.
Egy új társadalmi berendezkedés új épületei
A panelek és a lakótelepek azért is érdekeltek, mert személyes tapasztalat köt hozzájuk. A kelenföldi lakótelepen nőttem fel, 13 éves koromig ott éltünk egy tízemeletes házban az Etele úton. De hobbiszinten régóta érdekel az építészettörténet és az urbanisztika is.
Az is izgalmas számomra, hogy ezek nem szimplán épületegyüttesek, hanem tervezett városrészek, amelyek mögött egy új társadalmi elképzelés nyomán kialakult új életmód is állt. Úgy tervezték meg őket, hogy az ide költözők számára meghatározott távolságokon belül elérhetők legyenek a különböző funkciók.
Ezt intellektuálisan is izgalmasnak tartom, mert ezek az épületek és lakótelepek ilyen értelemben túlmutatnak az építészeten és önmagukon. Egy meghatározott társadalmi, politikai elképzelést is képviselnek.
De a panelházak, főleg a tízemeletesek, általában rossz érzéssel töltik el az embereket. Vagy ilyen erős benned a gyerekkori nosztalgia?
Ott élni kettős élmény volt számomra: egyrészt ott volt a panelházak látványa: a nagy, geometrikus formák és a monumentalitás - jellegzetes érzés, ha valaki ilyen környezetben nő fel. Ez számomra esztétikailag is meghatározó. Másrészt a lakótelepi életformának vannak kedvező oldalai is.
A lakótelepi életnek megvolt a maga ritmusa
A kelenföldi lakótelep Budapest egyik első nagy házgyári lakótelepe volt, ahová sok közösségi funkciót terveztek. Volt iskola, óvoda, de volt egy szuper jó szolgáltatóház is. Egy igazi komplexum, ahol egy nagyon modern mozi is működött. A mindennapi lakótelepi életnek megvolt a maga ritmusa. Elmentünk bevásárolni a szolgáltatóházba, beültünk a moziba, aztán ott volt a nagy park is mellette, ahol játszani, sportolni lehetett.
Minden könnyen elérhető volt, közel volt egymáshoz. Ez nagyon más volt, mintha a belvárosban vagy egy családi házas területen laktunk volna. Én sok szempontból élveztem ott lakni: a sportpályák, a nagy park, a szabad biciklizés a házak között…
Ugyanakkor a kilencvenes években már erősen kötődött a lakótelepekhez egy negatív kép. Volt ugye a lekicsinylő „telepi”, meg a „panelproli” kifejezés is. A kilencvenes években az én környezetemben is sok család igyekezett elköltözni a lakótelepekről, mert egy kertes családi házba, vagy egy új társasházba költözés előrelépésnek számított.
Ma már pozitív a lakótelepek megítélése
Persze az egyes lakótelepek megítélése azonban nem volt mindenhol egyforma: Budapesten belül is volt különbség, például Gazdagrétet már akkor is másképp látták. Napjainkra viszont szerintem ez nagyon átfordult, és egyfajta reneszánszát éli ez a lakhatási forma és a körülötte kialakuló életmód és pozitívan viszonyulnak a lakótelepekhez az emberek.
Minek köszönhető ez a változás a megítélésben?
Ennek az egyik oka szerintem az, hogy rengeteg felújítás volt. A homlokzatokat szigetelték, színesebbek lettek, rengeteg parkot, játszóteret felújítottak. A fák közben megnőttek, élhetőbbé teszik a lakótelepeket. Emellett sok helyen megmaradtak azok az előnyök is, hogy ott vannak az óvodák, iskolák - nem kell órákig cipelni a gyerekeket -, általában jó a tömegközlekedés, például Kelenföld is nagyon felértékelődött. Amikor kicsi voltam, Kelenföld nem számított menőnek, most viszont ezen szempontok és az ingatlanárak változása miatt is egészen más a megítélése.
Ma ezeket az idézőjeles lakótelepeket úgy hívják, hogy lakóparkok
Ilyen téren jelentős különbségek vannak. A lakóparkoknál sokszor nincs meg az az összehangolt várostervezés és az a fajta életmód, ami a korábbi lakótelepeknél jelen volt. Nem épülnek közösségi funkciójú épületek, a területet nem fejlesztik átgondoltan. A "régi" lakótelepekhez például mindig kiépültek a jó tömegközlekedési kapcsolatok.
Te miért fotózod a lakótelepeket, ennek a kornak az épületeit?
Korábban a lakótelepeknek egységes karakterük volt, ami mára sok helyen eltűnik. Az egyik célom ezért az volt, hogy ahol még lehet, megörökítsem őket az eredeti állapotukban, mert a felújításokkal az eredeti karakter teljesen megváltozhat. Emellett a brutalista építészet és a modernizmus mindig is érdekelt, tehát ezek a formák önmagukban is tetszenek.
Szerintem szép tud lenni egy egységes homlokzat is, és vannak kifejezetten különleges épületek is egyes lakótelepeken. A szépség persze szubjektív, és természetesen nem gondolom, hogy minden lakótelepi épület objektíve szép lenne. Viszont sokszor az is számít, hogy mit tanulunk meg szépnek látni.
Ha nyitottabban közelítünk az építészethez és a dizájnhoz, sok olyan forma válhat érdekessé, amit elsőre csúnyának látunk. A geometrikus formák, az egységes homlokzatok, a méretek és az, ahogyan egy-egy épület különböző perspektívákból megjelenik, szerintem kifejezetten izgalmas lehet.
Milyen szempontok alapján választod ki, hogy mit fotózol le? Hány helyen jártál eddig?
A budapesti lakótelepeket igazából a kamaszkorom óta járom, a város is a szerelmem. Budapestet ismerem, tudom, hogy hol vannak izgalmasabb dolgok, ráadásul ezek a felfedező túrák nekem is tökre izgalmasak. Általában előre felkészülök: követek hasonló témájú oldalakat Instagramon, rákeresek a modernista épületekre, és a Google Mapsen is körülnézek. De az is nagyon jó, amikor valami teljesen spontán módon szembejön.
A szombathelyi Domus önmagában egy különleges épület
Korábban főleg Budapestre koncentráltam, aztán az elmúlt években direkt szerveztem ilyen egynapos utakat más magyar városokba. Jártam például Komlón, Pakson kifejezetten ilyen fókusszal. Természetesen nem minden lakótelep érdekes önmagában. Sokkal inkább azok vonzanak, ahol különleges lakótelepi, szolgáltató- vagy közösségi épületek is vannak.
Ebből a szempontból Szombathely egy jó példa. Sokszor jártam már a városban, de amikor fotózni jöttem, előtte rákerestem a modernista épületeire. Így találtam rá például a Derkovitson a Domusra. A Domus például önmagában is olyan különleges épület, ami miatt megér egy utat, míg a mellette lévő panelek önmagukban nem feltétlenül adnának elegendő okot.
Hasonlóan találtam meg a piac mellett a Szolgáltatóházat, ahol mostanában egy kínai üzlet van - a homlokzatán nagyon szépek az ornamentikák. Ezt felfedezni egy nagyon boldog pillanat volt, mint mindig, amikor valami spontánul szembejön.
Tulajdonképpen ki is vagy te?
Eredetileg úgy volt, hogy külpolitikai elemző leszek, kifejezetten a poszt-szovjet térséggel a központban, azon belül is Ukrajna fókusszal. Aztán ettől elég hamar eltávolodtam. Nemzetközi szervezetekkel dolgoztam, például egy ENSZ szolgáltató központban Budapesten. Most pedig hat éve IT-területen vagyok, digitális terméktervező, és jelenleg Ausztriában dolgozom egy nagy nemzetközi szoftvervállalatnál.
