Miközben számtalan helyen ma a megfeszített homokzsákpakolásról és a közösségi munkáról szólt a 2013-as árvízi történet, szinte húsz percenként csendül fel valamelyik irányból egy sziréna (tűzoltótól a katonai rendészeten át a fekete Mercedesig), Győrújfalut pedig már evakuálni is kellett, addig Budapesten az emberek nagy része a természet könnyed, szórakoztató látványosságaként éli meg a medréből kilépett víztömeget. Péntek délután hattól este fél kilencig készített fotóinkon bemutatjuk, hogyan rajzottak ki a helyiek és a turisták a partra Pesten és Budán - kezdve a legfrekventáltabb helyszínnel, a turistaparadicsomnak számító Vigadó térrel:
...ahol a beton és a Duna találkozásánál gyakorlatilag perces turnusokban váltották egymást a nézelődők. Az igazán meghökkentő persze nem is maga a víz, hanem a növekedése: tegnap ugyanebben az időpontban még bőven járt a kettes villamos (lásd a sínpárt a képen), ma már az átjáróját jó kétharmadig elöntötte az ár. És a tetőzésnél még mindig nem tartunk.
Egy egyedi perspektívából, senki más által nem meglőtt fotó mindent megér:
A legjobb dolog az árvíz fővárosi uralkodásában mindenképpen az, hogy az emberek végre birtokba vehettek olyan helyszíneket, amikért egy átlagos napon nem csak vad dudaszólókat, de akár rendőri fogdára kísérést is kapnának a nyakukba. Sajnos a rakpartok közvetlen környezete a legtöbb helyen normális esetben gyalogosan megközelíthetetlen (vagy legalábbis élvezhetetlen az autóstömeg miatt), és a város egyelőre még semmilyen fejlesztést nem ütött nyélbe, hogy az emberek érdemben birtokba vehessék a Duna mindkét oldalát, ezért maradnak az ilyen speciális alkalmak. Mint a séta a villamossínen:
Vagy a kutyaidomítás a villamossínen:
Esetleg a vízparti örömök megélése:
...még akkor is, ha ilyen rusnya hordalékot hány ki magából a nagy, hömpölygő zöld óriás. Itt éppen a Kossuth tér alatt, a Parlament oldalánál vagyunk:
Ami az extrém sportok árvízi megnyilatkozásait illeti, hallottunk már szórakozott szörfösökről az elmúlt napok híradásaiban, de saját szemünkkel csak két keréken próbálkozókat láttunk:
A Kossuth teret egyébként épp átépítik pár hete, így ide nem is szabadna bejönni (tuskó felirat az építési terület elején: Tourist stop!), de most senki rá sem hederít a kíváncsiakra. Simán bejutottunk a feltúrt földhányások mellett, és ez a jobboldali őr is csak unottan kémlelte a Dunát:
És előkerült a Blackberry: a turisták is bőszen gyártották a későbbi nosztalgiafotókat.
Így lett vidám gyülekezőhely a pesti rakpartból - az ügyesebben tervezők már eleve üveg borral, sörökkel érkeznek:
Ennyi fényképezőgép (és fotózásra használt telefon, illetve fotózásra használt tablet) egy négyzetkilométerre talán még sosem jutott, mint ezen a napon.
A Margit híd budai hídfőjénél a csatornaművek gondoskodik a saját felségterületéről, persze homokkal.
Attraktív folyó, attraktív zsákok, attraktív szemlélődő.
Természetesen a budai oldal sem maradhat helykereső fotósok nélkül.
Csöndélet.
Egy család a sok közül: életkortól függetlenül úgy telt meg a budai gyalog-kerékpárút, mint még sohasem péntek este. Lassan tempózó nyugdíjasoktól az első berúgását itt intéző tizennégyéves lányokig, kutyásoktól a futókig végre úgy kezd kicsit kinézni Budapest, mint egy világváros. Kár, hogy ehhez egy katasztrófahelyzet kellett.
