2022. október 23-án a szombathelyi polgárok többségének valószínűleg nem az volt a legnagyobb gondja, hogy hogyan és miként emlékszik meg a város a 66 évvel ezelőtt történtekről.
Ez egyrészt azt jelenti, vasárnap nem hömpölygött tömeg a megemlékezésekre, másrészt valószínűleg az sem okozott traumát a legtöbb embernek, hogy idén eggyel kevesebb eseményhelyszín volt.
Lapunk csütörtökön kapta az értesítést a megemlékezést szervező Agorától, hogy a Március 15. téren mégsem lesz országzászló felvonás, ami hosszú évek, vagy inkább évtizedek óta része volt a városi megemlékezésnek.
Bevallom, nagy csalódást mégsem éreztünk: a zászlófelvonás meglehetősen öncélúnak tűnt eddig is, amire ráadósul a győri laktanyából érkeztek a katonák, hogy három percig masírozzak a protokollvendégek előtt.
De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy vasárnap délután öt órakor – hiába a kellemes vénasszonyok nyara napsütés – nagyon kevesen voltak az 56-osok terén is.
Korábban sem volt itt tömeg, de mintha évről évre kevesebben éreznék fontosnak, hogy eljöjjenek erre az eseményre.
Ennek okainak taglalásába most ne menjünk bele, csak könyveljük el tényként, hogy a protokollvendégeken kívül kb. kéttucatnyian lehettek azok a városi polgárok, akik fontosnak tartották, hogy megjelenjenek az eseményen.
Amúgy a városi közgyűlés minden frakciója képviseltette magát, itt voltak a megyei és városi intézmények vezetői is. Hende Csabát nem láttam (talán Zalaegerszegen volt), ellenben Puskás Tivadar és Ipkovich György korábbi polgármestereket igen.
Az ünnepi szónok szerepét idén Feiszt György főlevéltáros, történész (korábban városi képviselő, alpolgármester) kapta, aki történész szemmel elevenítette fel a 66 évvel ezelőtti eseményeket.
Beszéde elején egy rövid időre azt hittem, hogy aktuálpolitikai kérdések is felmerülnek, de aztán ez nem történt meg, a főlevéltáros egyszerűen felelevenítette a fővárosi és a szombathelyi eseményeket, azt, hogy mi vezetett a fegyveres felkeléshez, milyen következményei voltak ennek és a milyen tanulságokat lehet levonni belőle.
Feiszt György szerint az 1956-es forradalom azért kiemelkedő, mert Magyarországot ez az esemény kapcsolja össze a legegyetemesebben a szabadság eszményével.
A megemlékezésen közreműködött még a szombathelyi fúvószenekar, Balogh János színművész és Tóth Dániel zenész.
Városi megemlékezés még két további helyszínen volt Szombathelyen. Délután a Jáki úti temetőben megkoszorúzták Welther Károly síremlékét, illetve este ünnepi közgyűlést tartottak a városházán.
