Idén november 10-én, kedden a szombathelyi Zrínyi Ilona Általános Iskola adott otthont a nyugdíjas és jelenlegi iskolaigazgatók hagyományos találkozójának. A vendégeket Kis Gábor, az intézmény igazgatója köszöntötte, majd dr. László Győző alpolgármester mondott beszédet. A rendezvényen a Zrínyi diákjai is műsorral készültek.
Az alpolgármester szerint ezek az alkalmak azért is fontosak, mert lehetőséget teremtenek arra, hogy az egykori és jelenlegi intézményvezetők ne csak a mindennapi feladatokról, hanem személyes történetekről is beszélgessenek. László Győző arról is beszélt, hogy az intézményvezetésben ritkán létezik minden szempontból tökéletes döntés: az adott körülmények és lehetőségek között kell megtalálni a legjobbat.
Külön megköszönte Fodor István munkáját is, aki tankerületi igazgatóként lezárja pályafutását 
Menesztették Fodor Istvánt, a Szombathelyi Tankerületi Központ vezetőjét November 06. 12:49 (Lannert Judit oktatási miniszter november 5.-i hatállyal felmentette az igazgatói posztjából - a szerk.). Mint fogalmazott, az elmúlt években jó tapasztalatokat szerzett az együttműködésük során.
Más volt a felelősség, de nem feltétlenül volt könnyebb
A találkozón Károly Frigyest, az ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium korábbi igazgatóját kérdeztük arról, milyen volt régen iskolaigazgatónak lenni, és mennyiben változott meg az intézményvezetők helyzete azóta.
Szerinte nem lenne pontos azt mondani, hogy korábban nagyobb felelősség hárult az igazgatókra. Inkább másfajta feladatokkal kellett megbirkózniuk. Az iskolák ugyanis jóval önállóbbak voltak, így az intézményvezetőknek a gazdálkodástól a személyügyeken át az iskola arculatának kialakításáig számos területen kellett önálló döntéseket hozniuk.
A Bolyai ráadásul különleges helyzetben volt egyetemi gyakorlóiskolaként, Károly Frigyes pedig olyan elődöktől vette át az intézményt, akik pedagógiai és emberi értelemben is komoly alapokat teremtettek.
A mai iskolaigazgatók helyzetét ugyanakkor kívülről nem szeretné megítélni. Azt viszont látja, hogy a gyerekekre és a pedagógusokra ma sokkal több információ zúdul, és a módszertani, valamint egyéb kihívások kezelése sem egyszerű feladat.
Régen és ma is nehéz jó pedagógust találni
A két korszak közötti egyik legszembetűnőbb különbség szerinte a pedagógusok kiválasztása. Ahogy fogalmazott, ha piaci szemlélettel szeretné leírni a helyzetet, régebben túlkínálat, napjainkban pedig inkább alulkínálat van. Korábban sem volt könnyű megtalálni a megfelelő kollégákat, ma viszont már az is komoly nehézséget jelent, hogy egyáltalán legyen miből választani, és azon belül megtalálják a megfelelő minőséget.
Károly Frigyes szerint azonban az iskolaigazgatói munka nemcsak szervezési, gazdasági vagy szakmai kérdésekről szól. Egy intézmény mindennapjaihoz a tragédiák kezelése is hozzátartozik. Felidézte, hogy előfordult, amikor egy családi tragédia miatt egy gyermek teljesen árván maradt, vagy amikor egy kolléganő váratlan halála után az iskola közösségének az érintett család támogatásában kellett segítenie.
Mint mondta, egy iskola egyszerre jelent nevelési lehetőséget és felelősséget a hozzá tartozó gyerekekért, családokért és pedagógusokért.
Egy jó igazgató a kollégáival is emberséges
A beszélgetésben az is szóba került, hogy egy nagyobb tantestületben elkerülhetetlenek a konfliktusok. Károly Frigyes szerint ettől még egy iskola alapvetően emberi közösség, amelynek működésében az igazgató személyes hozzáállása is meghatározó.
Úgy fogalmazott, nem várhatja el egy vezető a kollégáitól, hogy megértőek legyenek a gyerekekkel, ha ő maga nem tanúsít megértést a pedagógusok iránt. Szerinte a gyerekekkel talán könnyebb megtalálni a közös hangot, a kollégákkal már nehezebb, a szülőkkel pedig szintén nem mindig egyszerű az együttműködés.
Az egykori igazgató visszaemlékezése így nemcsak arról szólt, hogyan alakult át az iskolaigazgatók munkája az évtizedek alatt, hanem arról is, hogy a vezetői felelősség emberi oldala sosem változott igazán.
