Vajon azok a mesék, amik látomásban megjelentő arkangyalokról, kettéválasztott tengerekről és borrá váló vízről szólnak, mennyivel komolyabbak egy lénynél, akinek a teste spagettiből áll? Ezt a nagyon is fontos kérdést feszegeti a Repülő Spagettiszörny Egyháza, amiről pár éve úgy tűnt, hogy nem több egy fricskánál, de egészen meglepő módon ma már szertartásokra lehet beülni, és vannak egyházi vezetők, akik mosolymentesen beszélnek nagyon komolyan a hitükről. Paródiavallás? Nem paródiavallás? Vagy paródiavallás, de nagyon intelligensen tálalva? Mint egy istenes milánói makaróni?
Nos, az mindenesetre elgondolkodtató, hogy a németországi Templin városában - ami nem mellesleg Angela Merkel szülővárosa, Berlintől egy órányi autóútra - már tábla jelzi a katolikus és az evangélikus misék alatt, hogy pénteken tízkor lehet menni a Nudelmesse-re is (amit magyarosítva, a viccfaktort megőrizve akár istentésztaletnek is fordíthatunk):
Ebben a városban folytatja ugyanis tevékenységét a 63 éves Rüdiger Weida, akit már leginkább Bruder Spaghettus néven ismernek, és egyike a vallás pasztafári papjainak (a nem kevésbé szellemes kifejezés a pasta, azaz tészta és a rasztafári szavak keresztezése - utóbbi egy jamaikai próféciaértelmezésből létrejött vallási mozgalom, de ennek semmi jelentősége, csak jól hangzik a kettő egybemosva).
Rámen, testvéreim!
Weida péntekenként felölti hosszú, sárga ruháját, rózsaszín stóláját, és ami onnantól történik, az egyes szimbólumokban hasonlít egy keresztény szertartásra: van oltár, vannak imák, felolvasások, egyházi énekek. De körülbelül eddig hasonlít rá, mert innentől kezdve bor és kenyér helyett sör és - na, vajon ki hitte volna - spagetti kerül elő, nem elhanyagolható mennyiségben. Ámen helyett pedig ráment mondanak a hívek (ez a klasszikus japán tésztaleves elnevezése), az oltár mögött pedig egy freskón néz le rájuk a ragacsos istenség az ő mindig tágra nyílt, bölcs szemeivel.
Természetesen hiszek benne. De, természetesen azt is tudom, hogy nem létezik
- magyarázta Weida nemrég a Public Radio International munkatársának, aki arról érdeklődött, hogy most akkor mennyire is kéne ezt komolyan venni. Annyira, hogy Weida szerint a mennyország egy olyan hely, ahol végtelen mennyiségben folyik a sör és végeláthatatlan a go-go lányok száma. Na de mondott komolyat is:figyelemfelkeltését szeretné arra használni, hogy rávilágítson, micsoda privilegizált helyzetben vannak a nagy egyházak a német társadalomban.
Például bármikor felvehetnek de aztán ki is rúghatnak egy embert indoklás nélkül, azaz bármilyen indokkal, mert a hitük kívül áll a munkajogon, illetve éppolyan állami támogatást kapnak, mint mondjuk a kórházak. Weida arra bazírozik, hogy az ő egyházát is elismerjék hivatalosan, és akkor talán rávilágíthat a nem hívők jogdeficitjére is. Úgy tűnik, a táblázással már egészen jó úton jár - miközben a helyi katolikus vezető és egyes állami döntéshozók nem nézik jó szemmel a szabad felfogású polgármester táblaengedélyét.
Tűnjön egyébként bármennyire mókás jelenségnek ez a szakrális tésztával való bolondozás, az eszes német nyugdíjas arra használja, hogy tesztelje a rendszert, az establishmentet, és azon keresztül a közgondolkodást: vajon az egyik hülyeségbe vetett hit kevesebb, mint a másik hülyeségbe vetett hit?
A Repülő Spagettiszörny fantasztikus története
A Repülő Spagettiszörnyet 2005-ben Bobby Henderson fizikushallgató látta meg először lelki szemeivel, vagyis ő találta ki. Miután Kansas állam iskolaszéke engedélyezte az intelligens tervezés - ez az evolúcióval szemben álló, elsőre komolyan hangzó, valójában minden tudományosságot nélkülöző elmélet - tanítását, ő egy nyílt levélben amellett tett hitet, hogy szerinte létezik ez a spagetti és két húsgolyó kombinációjára emlékeztető magasabb rendű lény, és akkor már harmadik elméletként ennek az oktatását is legyenek szívesek beiktatni a tanrendbe.
Nincs semmi bajom a vallással. Azzal van bajom, amikor a vallást a tudomány köntösébe bújtatják
- magyarázta később akcióját, aminek villámgyorsan lábra kélt az interneten, a spagettiszörny pedig lassan online jelenséggé nőtt.Aztán offline jelenséggé is: nem csak követői akadtak szép számban szerte a világon, de ellentámadásokat is szép számban kaptak. 2012-ben például görögöket tartóztattak le rosszindulatú istenkáromlás vádjával, amiért egy görög ortodox szerzetes, Elder Paisios nevét Elder Pastitsiosra átírva létrehoztak egy vicces Facebook-oldalt, arcát pedig a hasonló nevű helyi ételre változtatták meg. 2013-ban az orosz pasztafariánusok felvonulásán lökdöstek emberek a földre konzervatív keresztények, a rendőrök pedig a tésztahívők közül tartóztattak le többeket. De egy londoni egyetemen is megtiltották spagettiszörny-poszterek kihelyezését egy gólyáknak szóló rendezvényen, később pedig ki is tiltották a próbálkozókat.
A Repülő Spagettiszörnynek azóta saját bibliája lett, maga a fiktív karakter pedig a szólásszabadság egyik fontos jelképévé vált.
