Sárosdi Lilla színésznő, Schilling Árpád rendező felesége még tegnap délután az amerikai producer, Harvey Weinstein zaklatási botrányán felháborodva úgy döntött, hogy előáll a saját, 20 évvel ezelőtti esetével. A Facebookján tett közzé nyilvános bejegyzést egy fiatalkori traumájáról, majd egy kicsivel később Sándor Erzsi is ugyanígy tett.
Elsőként Sárosdi Lilla borította ki a bilit, úgy érezte, hogy ebben a helyzetben tudatosítani kell, ami Hollywoodban megesik, az bizony Magyarországon is rendszeresen előfordul. Hatalmukkal rendszeresen visszaélnek a hazai művészvilág nagyjai is. A színházi és filmes munka során gyakran kerülnek színésznők, akár színészek is ilyen kiszolgáltatott helyzetbe. Húsz évig hallgatott, mert maga sem tudta egy ideig, mi történt vele, magát hibáztatta, szégyellte, amiben részt vett. Most előállt ezzel a húsz éve megesett gyalázattal:
Sárosdi Lilla
A Weinstein ügy kapcsán kikivánkozik belőlem ,hogy 20 évvelezelőtt egy akkor színházat igazgatò rendező egy kedves barátjával elvitt kocsikázni egy pròba után ... Fiatal voltam szűz naív és...
Fiatal voltam szűz naív és rajongtam a színházért
Boldog voltam, hogy beengedtek megnézni egy pròbát miközben lenyűgözve néztem mi zajlik a szinpadon ,hogy instruál a nagyrendező ,egyszeriben oda ült mellém egy 45 -50 körüli férfi, a nagyrendező barátja, kedvesen bemutatkozott s időnként belekezdett egy -egy rövidke storyba a nagyrendezővel valò kapcsolatáròl barátságukròl ,majd a pròba végén a nagyrendező ennyit mondott; Na menjünk!
Hova? kérdeztem, persze csak magamban, hiszen úgy de úgy megakartam felelni és persze büszke is voltam ,hogy befogad egy pillanatra a színházi elit.
Következő pillanatban egy fehér BMW- ben ültem mellettem a nagyrendező a kedves barát a volánnál ,a margit -hídnál -sosem feledem a képet -oldara nezek látom a parlamentet és előttem a nagyrendező térdel a kocsiülésen letolt sliccel pici löttyedt hímtagja limbál a szemem előtt “Puszild meg “ hallom az instrukciòt. Elsírtam magam! .nagyrendező zokon vette a hisztimet és biztatott, hogy nekik vannak ilyen fiatal barátnőik akikkel szekszelnek egy jòt lazuljak egy kicsit de nem sikerült lazulnom ,sőt ,de itt még nem ért véget az este elértünk egy kietlenebb helyre ahol a kedves barát örömet szerzett magának ,miközben én szégyenkezve kértem bocsánatot nagyrendezőtől ,hogy megsértettem az ellenálásommal mindenesetre nagyrendező megbántva szállt ki a kocsijábòl ;Vidd haza mondta sértődötten a kedves barátnak és én nagyon szégyelltem magam, hogy nem tudtam megfelelniAz évek alatt nem csitult bennem ez az ügy. Ha arra gondolok, hogy ez az ember fiatalembereket tanít azóta is, akkor feljön bennem a harag.
Tudom, hogy sok színésznő van a pályán, aki hasonló módon lett megalázva rendezők, producerek, színházigazgatók által. Azt is tudom, hogy egy ilyen esetet nehéz bizonyítani, hiszen az elkövető lehet köztiszteletben álló személy, aki azonnal letagad mindent, és be is védik a kollégái. Vajon mit tehetünk, hogy leleplezzük a magyar Weinsteineket?
"Nála, a hintaszékben levetkőzve mondjak el valami szöveget"
Sárosdi Lillához csatlakozva Sándor Erzsi is közzétette a maga szomorú és megalázó történetét. Aminek, ahogy Facebook-posztjában írja, ma is élő szereplő van. Neve is van:
Sándor Erzsi
A Weinstein botrány mögött egy elképesztő újságírói teljesítmény van. Nem úgy történt, hogy bevállalósabb és bátrabb színésznők elkezdtek dumálni. Egy fenét. Lehet sztorizni, de hol van az újságíró,...
Első éves főiskolás voltam, 19 éves, és a felettem járó filmes osztályból Esti János elkapott a lépcsőházban, hogy próbafelvételt csinálna velem. Persze boldog voltam, azt se tudtam mi az. Felmentem hozzá, mert hát nála volt a kamera. Azt mondta, hogy a színész akkor veszíti el a gátlásait, ha a Keleti Pályaudvaron egy hintaszékben is képes meztelenül elmondani egy monológot. Ebben nem voltam biztos, de mivel nem a Keletiben voltunk, azt kérte, hogy nála, a hintaszékben levetkőzve mondjak el valami szöveget. Nagyon megijedtem, azt hittem, ha erre nem vagyok képes nyilván pályaalkalmatlan vagyok, de rendületlenül magyarázta, hogy ez semmi.
Az járt a fejemben, ha ez nem megy nekem, biztos nem is leszek színész, hiszen annyi filmben vetkőznek a színészek. Nem akartam persze, de nagyon kapacitált, hogy ez mennyire fontos a filmje szempontjából és nem volt erőszakos, csak elmagyarázta, hogy a színésznőknek ezt tudniuk kell. Nagyon nagy kínban félmeztelenül ültem a kamerája előtt, motyogtam valami hülyeséget, ő nézett, instruált és talán készített is felvételt, ezt nem tudom. Csak azt, hogy végtelenül kiszolgáltatottan vártam, hogy ez az egész elmúljon és kimehessek a lakásból. Nem akart mást, de ezt a felvételt, vagy mit, ezt igen. Hagyta, hogy elmenjek, és iszonyú boldog voltam, hogy nem lesz ebből film nem kell tovább megfelelnem. Nem is lett. Az elmúlt években haverilag rengetegszer találkoztunk.
Sosem mondtam el neki, hogy ha ránézek, mindig ez jut az eszembe. Úgy viselkedtem, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy beszélgetünk és érdeklődünk egymás családja és barátai iránt. A mai napig érzem azt a halálos kínt, amit ott a hintaszékben félmeztelenül eltöltöttem nála egy kamera előtt, hogy megfeleljek, mint színésznő. Ha letagadja, leszarom, talán nem is emlékszik rá, hiszen nem történt semmi, de lehet, hogy most fogja azt mondani, hogy bocsánat. Megvárom.
