Nem tartozom azok közé, akik nem tudnak visszalépni és nem tudják elismerni - megbuktam. Szégyellem, hogy egy olyan országban kell élnem, ahol az ország vezetése mindent fontosabbnak tart, mint maga az ember! Ezt a csatát bebuktam. Egy év telt el. Feladom!
- ezt írta ma reggel, április másodikán legutolsó blogbejegyzésében Sándor Mária, aki azzal lett egy ország előtt híres, hogy 2015 tavaszán a biztos állását kockára téve fekete ruhában demonstrált a magyar egészségügy tarthatatlan állapotai ellen.Hívószavát akkor elég sokan meghallották - nem volt nehéz, hiszen Magyarországon mindenkinek van legalább egy rokona vagy ismerőse, aki megtapasztalta az ellátás nehézségeit, visszamaradottságát vagy a nővérek túlterheltségét -, és valóságos fekete ruhás tüntetési hullám indult el. Az összes hazai egészségügyi intézmény csatlakozott, sőt a szimpatizánsok közé az amszterdami mentőállomásról, amerikai magyarok közül, de még svájci és németországi egészségügyi intézményekből is bejelentkeztek.
Sándor Mária reggeli posztjában egy hosszabb, megrendítő leírással meséli egy nővéri munkájának egy napját, hogy aztán rátérjen a lényegre:
"Emberéletek nap mint nap, és emberéletekért küzdő, még mosolygó kolléganők. Értük indultam! Akikkel nap mint nap együtt dolgoztam és úgy éreztem, senkit nem érdekel az ő nyomoruk és szenvedésük. Vezetők tömege áll fölöttük, akik tehetnének és csak hallgatnak, kiszolgálva a nem működő rendszert."
Majd hozzátette: egy év telt el, mióta meghirdette a feketeruhás hétvégéket, de ennek semmi foganatja nem lett.
Nem vagyok politikus. Nem vagyok egészségügyi vezető. Ember vagyok. Nő vagyok. Anya vagyok. Ápolónő vagyok. Csak egy ápolónő, aki megpróbálta a lehetetlent.
A fekete ruhás nővér búcsúposztja itt olvasható egészében.
