Sárvárról manapság elsőre a híres gyógy- és wellnessfürdő jut eszünkbe. Bár a gyógyvizet a város határában csak az 1960-as években fedezték fel, a 15 ezres vasi város már ezt megelőzően is híres volt - egykori nyomdájáról, amely a 16. század első felében működött.
Ez volt a sárvári-újszigeti nyomda, amely az 1530-as években, a reformáció után nyitotta meg kapuit. Tulajdonosa Nádasdy Tamás országbíró volt, aki birtokának központjában, Sárváron (vagy más néven, akkori feljegyzések szerint Újszigeten) létesítette a helyet azzal a céllal, hogy kinyomtassák Sylvester János magyar nyelvű teljes Újtestamentum (tehát Újszövetség) fordítását.
Az első és egyetlen magyar nyelvű nyomda végül teljesítette feladatát, de ne szaladjunk ennyire előre.
A nyomda alapítója, Nádasdy Tamás az ország egyik leghatalmasabb nagybirtokosa volt. Bár a katolikus egyházzal soha nem szakított, de nem idegenkedett a vallási reformeszméktől sem. Nádasdy sokat tett a magyar kultúráért: nemcsak nyomdát nyitott, neves írókat - többek között Tinódi Sebestyént és Dévai Bíró Mátyást - alkalmazott és iskolát is nyitott. Utóbbinak lett a tanítója Sylvester János, aki korábban Krakkóban is teljesített hasonló feladatokat.
Az első magyar földön, magyar nyelven kiadott művek
Sylvester ebben az időben készült el az Újszövetség teljes fordításával, ami addig csak részletekben jelent meg. A sárvári nyomda pedig annak apropójából jött létre, hogy ezt a teljes változatot kiadja. Amelynek alapítása azért volt példátlan, mert mindaddig magyar földön nem volt sajtó, így az addig kiadott magyar nyelvű könyvek Bécsben és Krakkóban készültek - pont ott, ahol Sylvester is dolgozott.
A nyomda megnyitása nem kevés pénzébe került Nádasdynak. Az 1536-ban berendezett műhelyt Johannes Strutius szerete fel a megfelelő eszközökkel (például betűkkel), amelyeket valószínűleg Bécsben vásárolta. De Sylvester nem volt elégedett a nyomdamester munkájával, hiszen nem tudott magyarul, és a magával hozott betűk is kissé kopottak voltak. Ez a Grammatica Hungarolatina nyomtatásán is látszott, ami a fordítás egyfajta "melléktermékeként" készült el, és amit nem mellesleg az első magyar nyelvtannak is tekintünk.
A német nyomdászt időközben elküldték Sárvárról, helyére pedig Abádi Benedek került, aki Krakkóban tanulta ki a nyomdász mesterséget. 1540-es érkezésekor az Újtestamentum fordításának egy részével végeztek, végül 1541-ben, Buda török általi elfoglalásának évében sikerült kiadni a könyvet.
Egyes feljegyzések szerint a fent említett két könyvön kívül is nyomtattak műveket a sárvári nyomdában, de ezek nem maradtak fent. Feltételezések szerint az egyik ilyen mű Dévai Bíró Mátyás az „Ortographica Ungarica. Azaz igaz irás módjáról való tudomány. Magyar nyelven irattatott” című könyv, amely helyesírási szabályokat tartalmazott.
A nyomda végül 1541 után zárt be, miután harcok kezdődtek Sárvár és újsziget környékén. A nyomdászoknak menekülnie kellett, így Abádi Benedeknek is, aki Wittenbergbe került, 1544-ben pedig pappá szentelték. Sylvester János pedig szintén ebben az évben a bécsi egyetemre került, ahol hébert oktatott.
Források: Magyar Grafika, Prusi dosszié, Nádasdy Múzeum
