Flitteres csinibabák és a parkett ördögei - a 48. Savaria Táncversenyen

Vállalásom ennyiben áll: saját (és leányom) bőrén megtapasztalni, hogyan működik Szombathely nagyhírű táncshowja. (Immár a 48.) Pláne, hogy olyan megjegyzéseket is hallani, miszerint ez már rég nem olyan, mint volt. A bezzeg-korszakban a táncosoknak egy ország szurkolt a képernyők előtt, a nagy időkben élő muzsikára ropták – na, akkoriban volt igazán nagy durranás a szombathelyi táncverseny.

Ahová kisestélyibe járnak a szurkolók

A szkeptikusoknak üzenem, Szombathely most is a tánc fővárosa, hiszen ilyen borsos árak mellett hihetetlen, hogy egy WDSF Tíztánc Európa- bajnokság középdöntő-döntőjére színültig megteljen a Sportház. A negyven feletti nők nyári eleganciában uralják a terepet, de szép számmal látni öltönyös és kisestélyis fiatal párokat. Akad utánpótlás is bőven.

Szép ez, no

Vágvölgyi Bálint

A szervezők kitettek magukért, ennyi zöldet egy helyen utoljára kertészeti árudában láttam. Ha szemet hunyunk afelett, hogy az egyik illemhelyiségben a szünetben (és mekkora a sor, mire bejutsz) már áll a víz, a parketten és a színpadon tényleg európai színvonalú a körítés.

Ingyenjegyért mit várok?!

Flottul megy minden, pikk-pakk intézik a VIP sajtójegyeket, boldogan köszöngetek jobbra-balra, és figyelem: a nagy erőkkel jelenlévő Agora-szervezők készségesen segítenek mindenkinek megtalálni a helyét. Mi is lépcsőzünk, helyünket keresgéljük felfelé. A leghátsó sorok leghátsóbbikába, pótszékek mögötti pótszékek között végre megtaláljuk. Beülünk – de innen anya semmit sem látni! És tényleg. Most mi legyen? Lőttek a beígért tudósításnak, vagy keresek valami kompromisszumot?!

A döntő utolsói, az olaszok, mi szertjük őket is

Vágvölgyi Bálint

A lányom – friss táncos rajongással – kérlel, hogy maradjunk. Valami csak lesz, közben megpillantok egy szerencsésebb hátszéllel dolgozó sajtós kollégát, hátha arrafelé találni még médiahelyeket. Hát nem, akadna szabad, de nem nekünk. Egy szervező hölgy rám pirít, hogy mit képzelek: menjek vissza oda, ahová a jegyem szól. Mire megjegyzem, onnan semmit sem látok (nem is ül abban a sorban az est végéig senki), pedig tudósítani jöttem: velősen csak annyit mond, ingyenjegyért mit várok?!

Keresgélnék, de tényleg teltház van (kivétel az én sorom), a lépcsőn ülni pedig szigorúan tilos. Feladom, visszavánszorogunk, de a székeinket egy nyugdíjas házaspár átrendezte. (Nincs szíven kitúrni őket, olyan ügyesen előbbre pakolták). Megbújunk a lábuk előtt (le sem merem írni hol). (De megfogadom, ha még egyszer hozzám szól valaki, hazamegyek.) Így ne adjanak ingyen médiajegyet - de veszek egy mély levegőt, és folytatom tovább.

Nehezen hangolódom rá a műsorra, pedig pörgős indítás az Ataru Taiko ütősegyüttes dobszínháza. A protokoll köszöntésből a költözködések miatt vajmi keveset hallok. Annyit kihámozok, hogy Hende Csaba a dunai árvíz miatt nem lehet személyesen jelen, de a gátakról, levélben üdvözöl bennünket.

Magyar kedvenceink: Hegyes Bertalan János és és Kis Nikoletta

Vágvölgyi Bálint

Egyből kitűnik mennyire szép az angolja Kerekes Tibornak, aki komoly táncos múlttal, konferansziéként is ügyesen és rutinosan állja meg a helyét, ráadásul egyedül vezényli le ezt a sok órás showt.

Nem kis sportteljesítmény, amit látunk

A kora délután zajlott elődöntőben még harminc ország harminc párosa mérte össze tudását, közülük azonban összesen hatan táncolták be magukat a döntőbe.

A középdöntő még egy nagy massza, kapkodjuk a fejünket jobbra meg balra, beleveszünk a csillogóbbnál csillogóbb ruhákba és sminkekbe, rácsodálkozunk a sármosra edzett táncos fiúkra.

A tíztánc – így laikus szemmel is – óriási kihívás, testet-lelket próbára tévő sport, hiszen két teljesen különböző karakterű műfajban – a melodikus standardben és a multiritmusú latinban – egyaránt topon kell lenni. Ráadásul egy este legalább tíz koreográfiát kell – kétszer-háromszor letáncolni.

A döntőre már tisztul a kép, saját favoritjaink lesznek. A helyes fiatal magyar pár a döntőre elvérzik, ha rajtunk állna már a paso doble-nál a 27-es szlovén párnak adnák az aranyat. A közönség jó részének szintén ők a kedvencei, nekik tapsolunk, kurjongatunk legintenzívebben.

A hölgyek a szünetben pezsgőznek és kávéznak, a sorok közé páran ásványvizeket és szendvicseket csempésznek, de akadnak, aki csokikkal és sörökkel kényeztetik magukat.

Így szurkolunk

Vágvölgyi Bálint

Működik ez – ha átadjuk magunkat az érzésnek, a gyönyörű nőkkel és a sármos pasikkal, órákon át mi is együtt szárnyalunk.

A körítésre sincs panasz – kapunk vérprofi hazait: a Savaria TSE csapatai is lenyűgözőek. Díjkiosztáshoz asszisztálva, hazai színfoltként bemutatkozik a Szökős Táncegyüttes is, és a versenyző táncosoknak pihenésképpen Mága Zoltán virtuózkodik hegedűn.

A németek győztek- a közönség soraiban hangos nemtetszés

Hosszú a menet, tizenegy is elmúlik, mire a díjátadóra sor kerül: szomorkodunk, mert kedvenceink, a szlovének (Miha Voicar – Nadiya Bychkova) csak a dobogó második helyét érik el. Előttünk egy sorral hangosan kiabál két nyugdíjas: „igazságtalanok vagytok!” (A ráadáskörben nem is táncolnak, a szlovén hölgy a színfalak mögött egy ölnyi vörös rózsával, egy úriember nyakában távozik. Táncpartnere téblábol a parkett szélén, magában.)

A német pár áll a dobogó legmagasabb fokára (Anton Skuratov és Alena Uehlin), akiket az est folyamán mi szinte észre sem vettünk, de valószínűleg egészen mást lát meg a szakmai szem, mint mi. (A harmadik helyen a finnek végeztek: Jaak Vainomaa és Taina Savikurki.)

Kifelé menet még megcsodáljuk az előttük ülő copfos ovisforma milyen kincseket talál: a parketta széléről a leesett flittereket és gyöngyöket szedegeti. Talán egyszer ő is hullatja őket…