Fotósunk repülés közben kiszúrt Sorokpolánynál egy romot az erdőben, így földet érés után fogta is a hátizsákját, a kullancs-, a szúnyog- és a medveriasztót, majd útra kelt, hogy megvizslassa közelebbről is az épületmaradványokat.
A rom környékén hatalmas csalántenger boldogította fotósunk vádliját, de a csípéseket ellensúlyozta a rengeteg ringlófa, amelyek roskadásig voltak érett gyümölccsel. Az épület tartógerendái már a környékbeli sufnik tetőit tartják avagy eltüzelték őket, téglát és cserepeket is vittek el innen szép számmal.
A gazzal benőtt épület szinte bejárhatatlan, de azért próbálkoztunk vele, majdnem találtunk Szupergazt is, de itt még nem nőtt meg elég nagyra.
A rom egy major volt, Haupt Buchenrode István báró birtokához tartozott (a báro 1916-ban vásárolta meg a birtokot és meg is tartotta a család 1945-ig). Marhákat tartottak benne, de a háború idején katonákat szállásoltak el az épületben.
Később a TSZ-é lett, a ’80-as évekig használták, később el akarták adni, de végül az enyészeté lett, mivel normális út sem vezet az épülethez. Sorokpolányban egyébként van más látnivaló is, a kastélyról készült képgalériánkat látták már?
