Egy road movie, ami öt amerikai klezmer zenész történetét mutatja meg, akik a zenén keresztül keresik saját identitásukat, na és magának a zenei műfajnak a gyökereit - dióhéjban erről szól a Soul Exodus. A filmet november 25-én, pénteken egy közönségtalálkozóval egybekötve mutatják be Szombathelyen az Agora moziban. A film rendezőjével, Bereczki Csabával beszélgettünk.
Hogyan bukkant innen Magyarországról az amerikai zenészekre?
Amikor kitaláltam, hogy a klezmer zenéről fogok filmet készíteni, elég sokat kezdtem kutatni a témában. Ez a zenei műfaj a 19. században született meg a régi Oroszországban, főként haszid közösségekben játszották a stílust. Később a holokauszt után teljesen kiveszett a kontinensről, majd a '70-es években Amerikából szivárgott vissza és ragadt meg ismételten Európában. Nagyon érdekelt ez a fajta újjászületés, na meg az is, hogy azok az emberek, akik klezmert játszottak, játszanak ezen keresztül találnak vissza az identitásukhoz. Ez a kettősség keltette fel a figyelmemet és ragadta meg a fantáziámat. Ugye ez nem olyan volt, mint egy játékfilm, hogy megvolt a történet és ahhoz castingoltunk színészeket, hanem itt megvolt az elképzelés és ehhez kerestem szereplőket. Szerencsém volt, meg megtaláltam őket.
Azt mondja, hogy ez egy road movie. Spirituális vagy fizikai utazásról van szó?
Mind a kettő. Kanada, New York, Párizs, Berlin, Budapest, Erdély, Máramaros, Moldávia ezeket a helyeket mind végig jártuk, ezekhez a helyszínekhez a szereplőknek mind volt valami köze. De ugyanakkor ez egy lelki utazás is, ezért a cím: Soul Exodus. A lélek Exodusa. Bár itt egy fordított Exodus megy végbe, mert nem Amerikába megyünk, hanem onnan jövünk Kelet felé.
A helyszínekre önök vitték el először a zenekar tagjait, vagy ezek visszalátogatások voltak?
A helyszínek nagy részéhez volt kötődtek a szereplők, de nem jártak még ott. Így nekik is sokszor újdonság volt, az amit láttak ott, vagy tapasztaltak. Az eddigi vetítéseken pedig a közönség visszajelzései alapján nekik is átjött ez a fajta utazás.
A játékfilmeseknél ez egy újra eljátszható dolog, de dokumentumfilmél vagy elcsípi a készítő a pillanat varázsát, vagy elveszik.
Pontosan. Szerencsétlen esetben pedig meg sem születnek ezek a pillanatok. Két éves előkészület előzte meg a forgatást, így elég sokat próbáltunk tenni azért, hogy ezek a pillanatok megszülessenek a filmen. A film műfaja kreatív dokumentumfilm, ami azt jelenti, hogy megpróbáltunk olyan szituációkat teremteni, amire a szereplők jól tudtak reagálni. A célunk az volt, hogy ne csak egy ismeretterjesztő film szülessen, hanem igazi emberi sorsok elevenedjenek meg.
Azt jól értem, hogy az emberi sorsok mellet a klezmer gyökereinek a keresése is megtörténik?
A zene itt nem másodlagos, vagy aláfestő, hanem a zenének dramaturgiai feladata is van. A zene a történet szerves részévé válik, így egy kicsit szokatlan lehet a hagyományos zenés filmekhez képest.
