Vidám vagy és óvatos. Vidám, mert még 8 óra sincs, de már Győrnél jársz, óvatos, mert tudod, hogy ez volt a könnyebbik fele 
Megdolgozni Európát. Felmutatott hüvelykujjal 1. 2014. May 25. 18:53 az utadnak. Stoppolni a saját országodban, a saját nyelveden gyerekjáték. Az igazi móka és kacagás most kezdődik a határhoz közeledve.
Az első fuvarodból származó mosolyod nyomai még mindig az arcodon, amikor ismét egy magyar rendszámú autó húzódik le az út szélére. Pattansz be a kocsiba, nehéz fuvart szerezni, amikor mindenki 120-130 km/h-val tép el melletted (amúgy is tilos).
Mintha már fél napja egy helyben cövekelnél
Kettőt pislogsz és már át is lépted a határt. Az irány Bécs, Győr külvárosa. Közben táskádból előkapod a térképedet és bár feleslegesen, de átnézed még egyszer, hogy melyik leágazásnál kell elköszönnöd a két középkorú magyartól, aki újabb pár kilométert és összeesküvés-elméletet biztosított számodra. Most már tudod, hogy csiszolt angol és csiszolatlan német tudásodat kell elővenned ahhoz, hogy eljuss a célba. Amikor az utolsónak hitt magyar autó is elveszik a Bécs felé tartó autók sokaságába, te hátadra veszed a táskádat és elkezdesz sétálni a leágazáson. Tudod, hogy veszélyes, jobban örültél volna egy benzinkútnak, de az élet nem (sör)habos torta.
A nap már magasan és egyre barátságtalanabbul tűz rád, de két korty vízzel és egy szendviccsel próbálod kompenzálni az egyre forrósodó levegőt. Telik-múlik az idő, de nem akar senki sem megállni. Nem érted, hiszen a kanyarodó sáv miatt lassan haladnak az autók, illetve hely is van bőven, hogy biztonságosan megálljanak. Ilyenkor az út mentén, a semmi közepén valahogy megáll az idő. 5-10 perc várakozás után úgy érzed, mintha már fél napja egy helyben cövekelnél. Felkészült vagy, de tudtad, hogy lesznek holtpontok az utad során.
Úgy döntesz 15 perc lelkes stoppolás után, hogy sétálsz egy fél km-t, hogy a másik oldalról érkező autóknak is legyen lehetőségük felvenni. Lehetőség. Nem kötelező. Elemzően figyeled az emberek különböző reakcióit, ahogy elhaladnak melletted. Van, aki mereven oda sem néz, van, aki integet és szurkol, hogy hajrá, de b****k megállni. Van, aki felhúzott vállal és kettétett kézzel jelzi, hogy,
bocs öreg, de nincs hely a kocsiban
. De ezért senkit nem hibáztatsz, ők valószínű nap, mint nap itt haladnak el. Az egyetlen változó tényező te magad vagy. Ezért türelmes maradsz. És bár rózsa nem, de egy sárga kisteherautó terem melletted, és már suhantok is Linz felé.
A rövid pihenő után ismét visszatérsz az autópályára és 5 percet sem kell várnod, már egy szlovén rendszámú autó meg is áll. Ekkor még nem érted, hogy miért pattan ki mindenki a kocsiból, nem látod előre, hogy milyen lehetetlen véletlenbe futottál bele. Egy korosabb férfi két fiatal sráccal van. Amikor a csomagtartó kinyílik, rájössz a túratáskák láttán, hogy bizony ezek stopposok. Először furán nézel a sofőrre, hogy bevállal egyedül három idegent, de ezen gyorsan túllépsz.
Mivel külföldön vagy, ezért angolul próbálsz boldogulni, abban van tapasztalatod. Amikor beültök hárman stopposok a hátsó ülésre és próbálnál bemutatkozni, hogy
Hi, I am Gergő
, akkor nem azt a választ várod, hogySzia. István vagyok
. Egy pillanat alatt megszédülsz, hebegsz, habogsz. Ausztriában, egy német mormonnal a kormány mögött két magyar stopposba belebotlani: leírhatatlan pillanat. Epikus. A bónuszról nem is beszélve, hogy Nürnbergig (500 km-t) átlagosan 160-170 km/h-val haladtok.
Miután kitesz titeket egy benzinkúton, a két magyar srác megkínál egy doboz sörrel és gyulai kolbásszal, jót falatoztok, italoztok. Aztán elköszönsz, mert hiába egy felé vezet az út, három fiú stoppost senki nem fog felvenni. Érzed magadban a feng shuit és még bőven a benzinkúton sétálsz keresztül, amikor beáll tankolni egy magyar kamion. Pár perc beszélgetés után már meg is győzöd, hogy vigyen el, ameddig csak tud. Képzeletbeli listádon kipipálod a
stoppolj egy kamiont
tételt.
Még további két fuvart sikerül összehoznod, amikor utolér az éjszaka. Büszke vagy magadra, mert már a német-holland határnál kavarogsz valahol Aachen környékén. De az éjszaka eljött. A forgalom minimálisra csökkent, kezdesz fáradni. Már gondolkodsz, hogy előveszed a hálózsákodat és valamelyik padon alszol egyet.
Amikor hirtelen két kamion is beparkol tankolni. Mindkettő magyar. Az álladat a földről felkaparva odarohansz az elsőhöz, és fél perc után kiderül, hogy Amsterdam felé tart, ami neked nem jó. Aztán rohannál a másikhoz, és négy lépés után megtorpansz. Nem gondoltad volna, hogy a német-belga határnál éjszaka fogsz találkozni életed első női kamionsofőrjével.
Megkérdezed, merre megy és felcsillan a szemed, amikor kiderül, hogy pontosan oda, ahova te. Pillanatnyi lelkesedésed azon nyomban darabjaira törik, mikor közli, hogy a férjével van. és nem vihet magával harmadik embert. Lehetőség. Ez jár a fejedben, közben megköszönöd és visszamész a pihenő helyedre.
Hirtelen rád tör a fáradtság és ásítasz egy nagyot, amikor egyszer csak valaki rád villant. Egy kamion az. A női sofőr kamionja. Integet, hogy menj. Rohansz, és megköszönöd a fuvart.
Könnyedén sztorizgattok az életetekről, miközben keresztülhaladsz Belgiumon és reggel 4-kor, amikor már kezd világosodni, megérkezel egy metróállomáshoz. Megköszönöd, a csodálatos utat, leülsz egy padra, írsz egy SMS-t a barátodnak, hogy jöhet érted, mert megérkeztél Lille-be, Franciaországba...
