Lapunk már többször foglalkozott a svédek egyéni járványkezelési technikájával: a skandináv ország nem zárta be az általános iskolákat, a játszótereket, a lakosság járhatott éttermekbe és bárokba, és a kisebb rendezvényeket is megtartották.
A svédek azt mondták, a távolságtartást és egyéb védekezési technikákat a lakosságra hagyják. Cáfolták, hogy a nyájimmunitásra játszanának, de a sorok között mégiscsak valami ilyesmi rajzolódott ki.
Egy hónappal ezelőtt részletesen beszámoltunk az akkori helyzetről, és abban maradtunk, hogy majd elválik, kinek lesz igaza.
Nos, a jelek szerint nem nekik.
Hétfőn lapunk is közzétette a „drámai” adatokat: ezek szerint áprilisban 100 ezer főre vetítve 101,1 ember halt meg a járvány miatt, ami önmagában talán még keveset mond, így hozzá kell tenni, hogy utoljára 1993-ban haltak meg ennyien, amikor egy influenzajárvány követelt nagyszámú áldozatot.
És a laza szabályozás miatt a szomszédos országok – érthető okok miatt – most vonakodnak megnyitni a határaikat.
A határnyitás persze nem létkérdés, és még az is elképzelhető, hogy egy esetleges második hullámból a svédek jönnek ki győztesen, de az már biztos, hogy a gazdasági számítások sem jöttek be.
A Bloomberg most megjelent összefoglalója szerint Svédország a második világháború utáni legnagyobb gazdasági válsággal néz szembe.
Tegnap maga a pénzügyminiszter jelentette be, hogy az északi ország gazdasága idén várhatóan 7 százalékkal zuhan, a szolgáltatási szektorban tevékenykedő vállalkozások 40 százaléka fél a csődtől, miközben történelmi magasságba emelkedett a hitelfelvétel.
És nem is számítanak gyors javulásra.
Habár még nincs vége a járványnak, és világnézetünk alapján is hajlamosak vagyunk másként értelmezni ugyanazokat a tényeket, a svéd történetnek mindenképpen van egy olyan olvasata, hogy a 21. században egyetlen ország sem tudja függetleníteni magát a körülötte zajló folyamatoktól, egy globális probléma nemzeti szinten való kezelése nem más, mint illúzió.

