A Pláza melletti plébánia és rendház udvarába lépve gyerekzsivajba botlottunk, foci, roller, gitár, rajz, kosárlabda, trambulin és még egy ló is feltűnt, mindenhol történt valami. Nagy a nyüzsgés. Csány Péter atya az intézmény vezetője vár és kísért körbe minket.
Számunkra a táborban nem elsősorban a keresztény misszió (tehát egyfajta „térítés”) a lényeg, hanem a személyesség és a közösség azon jézusi elv alapján, hogy ha van száz bárányod és az egyik elcsatangol, akkor menj utána, nézd meg mi a baja, ápold és tartsd a közösségben, ne csak úgy visszarángasd. A személyesség fenntartása érdekében is húztuk meg a határt hetente száz gyereknél, mert fontos a személyes találkozás, a gyerekek ismerete. - mondja közben Csány Péter.
15-20 fős csoportokban élnek itt a gyerekek, mindegyik csoportot vezető (animátor) és annak segédje vezeti. A tábort és a közel harminc segítőt Jakab atya, vietnámi származású szalézi rendtárs mozgatja, de részt vállal minden szalézi szerzetes benne. Az animátorok önkéntesként vállalták a feladatot, három hetet és rengeteg energiát áldozva nyarukból.
A kis létszámú csoportokban jól megismerik egymást a gyerkőcök, de a csoportvezetők is jobban szemmel tudják tartani őket, bajaikat. Felcsillantják az érdeklődést és azt fenn is tartják a gyerekekben, miközben a nehezen beilleszkedőket is a közösségbe vonják.
Nem lehet mobilozni, helyette van labda és kirándulás
A táborba nem lehet kütyüket vagy egyéb időtöltő dolgokat hozni, mert az elvonja őket a közösségtől, helyette van temérdek személyesen animált játék, napi csoportversenyekkel, kirándulásokkal. Csak, hogy példákat említsünk erről a hétről: rajzok, csocsó, foci, pingpong, kosárlabda (füves pályán), foci, kozmetikus bemutató, lovaglás, jelbeszéd oktatás, kirándulás a csillagvizsgálóba, futómű-gyárba, a természetben...
Az igazgató elmondása alapján s abból, amit láttunk azt tapasztaltuk, hogy a sok játék mellett egyfajta lélekápolás is folyik náluk. A hétfőn reggel még szüleitől nehezen elszakadó gyerekek a nap végén már alig akarnak hazamenni. Minden napnak van egy erénye és egy címszava, például a “bátorság” vagy a “Legyen álmod!” - ezeket a nap folyamán erősítik a gyerekekben.
Évről évre sok a visszatérő
Csány Pétertől megtudtuk, hogy a táborban sok a visszatérő gyerek, körülbelül hetven százalékuk a következő évben is jön, idén öt nap alatt betelt az összes hely. A tábor díja 8000 forint (ez elég az egy fő egyheti költségeire), de van, aki tízezret ad, aminek örülünk, hiszen fedezi azoknak a gyereknek az ellátását is, akiknek szülei nem tudják kifizetni a teljes összeget, vagy egyáltalán nincs pénzük. A háromszori étkezés (tízórai, ebéd, uzsonna), a buszos kirándulás és egyebek költségeit nem lehet kikerülni.
Meglepetésünkre és nagy örömünkre idén a szombathelyi kötődésű Wit-Win Kft adományával kipótolta a hiányzó rést a költségvetésünkben, így minden flottul megy, és némileg bővülhetett a repertoár is. - tette hozzá az igazgató, akinek „kedvenc napja” a hétfő, mert akkor tódulnak be a gyerekek, és a péntek, mert akkor este kilencig egy laza grillezést tartanak a szülőkkel.
A péntek egyébként attól is különleges, hogy gálaelőadást szerveznek a gyerekekkel a szülőknek, zenével, tánccal s bármi mással, amiben jónak érzik magukat. A szaléziak hozzáteszik mélymondanivalóvalós üzeneteiket, majd imával és áldással búcsúztatják a hetet és vendégeiket.
Fontos a motorja minden egyes eseménynek. Pici szembetűnő misszió van benne, hiszen azt adjuk, ami nekünk is van, ami boldoggá teszi szívünket, persze érthető módon, ahogy Ferenc Pápa is teszi, a kereszténység üzenetét könnyen emészthetően. Részt veszünk a táborozók játékában, életében, ilyenkor tízszer jobban figyel ránk a gyermek, és nem annyira a pedagógusi jelenlét a mérvadó, mint inkább a gyakorolt empátia. Talán emiatt is szeretnek ide járni a gyerekek, mert a hely szellemében barátokra lelnek mindenkiben. - tette hozzá az igazgató.
