Kapásból megnyugtatjuk azokat is, akik kiállítás-megnyitókról olvasva netán maguktól és a zsenitudatuktól elszállt művészeket és művésznőket, a kortárs valóság elől elefántcsonttoronyba húzódó és köldöknéző beszélgetésekbe merülő kreátorokat, finomkodó kritikusokat és kékharisnya rajongókat vizionálnak. A kétnapos Szavasz szombathelyi kortárs-underground művészeti minifesztivál pincetárlatának péntek esti megnyitójára összegyűlt alkotók, barátaik és a kiállító művészek, művészet-csinálók munkái iránt érdeklődők között állva a természetesség, a kíváncsiság és nyitottság maníroktól és pózolástól mentes közegében érezhette magát bárki az odatévedők közül.
A Szelestey és a Welther Károly utcák sarkán álló épület hangulatos pincéjében berendezett kiállítás egyik sarkában amúgy felnagyított és kivetített írás-képekkel jelentkező, valamint a szervezés jelentős részét végző Horváth András közvetlen és kötetlen megnyitójában elmondta, hogy a fesztivál elnevezése a Szombathely, tavasz és szevasz szavak összejátszásából született. Olyan fiatalok (merthogy a korkülönbségek ellenére van köztük létező vagy vállalt nemzedéki érzés) hozták el ide munkájukat, akik vagy ma is a városban dolgoznak és alkotnak, vagy valamikor itt tanultak és éltek. Akik szívesen emlékeznek vissza erre, kötődnek ide - és most például ezzel a kiállítással (vagy például a ma esti elektronikus zenei szeánsszal) köszöntik Szombathelyt.
A pápista Szombathely underground művészei
Őslakosként az ilyen helyzetekben sokszor jut eszembe az egyik legelső magyar filmrendező, Deésy Alfréd önéletrajzának egy lakonikus megállapítása, ami elég jól jellemzi Szombathely egyik legfőbb, meghaladni mielőbb érdemes karakterét: „pápista város”. A mester mint vándorszínész járt itt valamikor a XX. század elején, és a tisztes polgári közönség kissé rátarti, arisztokratikusan finnyás és decens, ugyanakkor nagyon is provinciális viselkedését jellemezte ezekkel az elevenünkbe vágó szavakkal. Ismerős, ugye, szombathelyiek? Nos, a pincében kiállítókat mindez szerencsére abszolúte nem érdekli. Ez a szervezési véletlenek ellenére is remek érzékkel összeválogatott, sallangoktól mentes anyag (és ennek értő, okos elrendezése) a város egy egészen másik arcát (is) mutatja.
Ráadásul olyan művészetet és kreativitást láthattunk itt, ami nem absztrakciók és művészetelméletek elvont és okoskodó síkján létezik. Snór Ancsa textilminta-terveit biztos sokan vennék birtokba akár így bekeretezett nyomatokként a szobájuk falán, akár párnahuzatként dögönyözve, akár ruhatáruk darabjaiként. Kiss Dani térbe lógatott, finomra megdolgozott és göcsörtös plasztikái önmagukban is élményt nyújtanak, falra vetett árnyékukkal pedig egészen messze vezető képzettársításokra ösztönöznek. Akadt még itt áttetsző plasztik lapra applikált és rafináltan megvilágított ékszer-kollekció (Kovács Adri), zenei élményekből és belső utakból táplálkozó festmény (Poprócsi Barna), egykori body art performance élményét megidéző fotóprint (Hegedűs Adrián és Zergi Bori közös munkája).
Kúl kortárs magyar kultúra
No meg (lévén hogy egykori tanáraként, osztályfőnökeként is figyelem a pályáját:) Brazil, azaz Tebeli Szabi (ezúttal Bárány Áronnal közösen alkotott) képregényei. Remek az egészen elgondolkodtató rövid üzeneteket szituációkba, sztorikba forgató fekete-fehér Short Message Service sorozat. Az igazi nagy durranás azonban a nagyrészt külföldi finanszírozásban készült, frissen megjelent Kittenberger-füzet - ami meglátásom szerint simán a szóban forgó művészeti-kreatív szcéna legjobb magyar és nemzetközi szintjét képviseli. Igen, a híres Afrika-kutató valós és fiktív kalandjait újramesélő cuccról van szó. Ezt (és például a nem a budai vár felújításának százmilliárdos horthysta giccsét, hogy csak egy ugyanarra a napra eső, látszólag szintén művészeti fejleményt mondjak) hívják jobb helyeken a nemzeti kultúra és hagyomány értő és méltó, trendi és friss kortárs használatának…
Szóval, az egykori PUK Csoport, a volt művészetisek és más alkotótársaik munkái, a megnyitó kötetlensége, a szokatlan helyszín és a nyilvánosság korlátozottsága ellenére is szép számú érdeklődő azt mutatja, amit jó páran elég régóta és eléggé erősen hiszünk - akad azért Szombathelynek egy igazán európai és világpolgár arca. Ami kúl és trendi is, persze. Leginkább mégis letisztultan, póztalanul kreatív és természetes. Mert ilyen emberek csinálják és gondozzák, mint a Szavasz minifesztivált. Csajok és srácok a szomszédunkból. Akik már a pincében vannak. A MI pincénkben.
A Szavasz szombathelyi kortárs-underground művészeti minifesztivál kiállításának alkotói: Bárány Áron Gergely, Hegedűs Adrián és Zergi Bori, Horváth András Áron, Kiss Dániel, Poprócsi Barnabás, Snór Anikó, Szendrei Péter és Tebeli Szabolcs (Brazil).
